Németh Gábor: A Semmi Könyvéből |
Németh Gábor második, könyv formában a Holnap Kiadónál Budapesten 1992-ben megjelent szövegének jelen kiadása egy hosszú, részint a szerzővel közösen folytatott - és sajnos végeredményében valahol alapjaiban hiábavaló - munka eredménye. A Semmi Könyvéből hipertextesítésébe ugyanis a lelkesítő tudat birtokában kezdtem: ezt a szöveget sokkal ideálisabb HTML, mint hagyományos formában olvasni.
Kezdetben persze tettem, amit ilyenkor szokás. Felkerestem a szerzőt, röviden vázoltam neki elgondolásaim a szöveget szervező vonalakról, ő rábólintott a tervekre, én pedig nekiálltam szkennelni és interpretálni. Amikor mindkét olvasásnak meglett az eredménye, végeztem a mechanikus adatrögzítéssel, s kijavítottam a kijavítandókat, illetve befejeztem előolvasataim legyártását: céduláztam, és a megfelelő mértékben összeírkáltam s bejelöltem pédányom, találkoztam - ekkor még 1998 nyara volt - Németh Gáborral a Bambinál. Beszélgettünk, pontosítottam a telefonban felszínesen vázoltakat, példaként bemutattam egy-két vonalvezetési módot, melyeken számomra a szöveg bekezdései felfűződnek. Ő pedig megerősítendő a kezdeti olyannyira lelkesítő tudatot, elmondta, A Semmi Könyvéből úgy keletkezett, hogy elkezdett írni egy szöveget, amelynek a bekezdései nem voltak lineáris viszonyban egymással, újabb és újabb szövegek darabjainak látszottak, illetve ebbe a térbe kezdtek bekerülni régebbi szövegdarabok is. Ennyiben pedig valahol tovább is lehetne folytatni az anno megjelent könyvet, egyrészt hagyományos értelemben - mi történt a lány és a férfi találkozásakor, utána stb., másrészt újabb és újabb szövegdarabkák beillesztésével. És persze az internetes változat lehetőségeit kihasználva, az egyes szövegrészek kiterjesztésével: annak az elképzelt 3D könyvnek a hosszmetszeteivel, aminek a keresztmetszete A Semmi Könyvéből. Végül magával vitte az addig elkészülteket azzal, hogy köszöni, neki eddig még nem volt gépen rögzített file-ja, s hogy átböngészi a jegyzeteket, egyetért-e valamennyi általam képzett kapcsolattal, megnézi, hova tudná beilleszteni a még nála lévő, a könyvbe nem került mondatokat, meg az esetleg közben keletkezőket, és majd beszélünk.
Eltelt, nem is kevés idõ.
Két éven át egyikünk sem jutott előrébb, aztán 2000 nyarára akkorára nőtt bennem a belső nyomasztás, hogy nekiálltam a szerzői olvasat és - ez itt értelmetlen, de mégis: - toldások nélkül a munkának. Ismét megolvastam a szöveget, újracéduláztam, majd elkezdtem a szövegbe beépíteni az általam látható kapcsolódásokat. Ezt a HTML változatot elküldtem Németh Gábornak, aki elfogadta valamennyi linkem, sajnálta, mennyi általa ismert maradt ki, mi minden kerülhetett volna még be, mindazonáltal megengedte örömmel a jelen verzió publikálását.
A Semmi Könyvéből itt olvasható változata tehát egy hibrid szöveg. A lehetségesnél - amikor a szöveg bekezdései nem alkotnak a hétköznapi értelemben véve egy szöveget, csupán egymás mellett sorjáznak, s annyiban képeznek egyetlen egészt, amennyiben kölcsönösen át- meg átjárják egymást egy-egy elemmel vagy motívummal - sokkal kevésbé tükrözi a szerzői szándékot, közelebb van a megjelent könyv változatához, s ugyanakkor mégis: a HTML adta lehetőségeket kihasználva eltávolodik attól, amennyiben a linkek segítségével megbontja a könyv linearitását. Minthogy alapjaiban megőrzi a bekezdések könyvváltozatban rögzült sorát, sőt némelyt kapcsolódási pont nélkül hagy, sokkal kevésbé adja vissza azt a szerzői szándékot, amelyrõl Németh Gábor így beszélt Kõrösi Zoltánnak 1993. júniusában: „Volt egy szövegem, évekkel korábban kezdtem el, abbamaradt, aztán az első kötet elkészültével vettem elő újra. Semmiféle határozott elképzelésem nem volt, csak az érzés, hogy addig írom, amíg a bennem lévő izgatottság ezt akarja. […] Ami talán sokakat félrevezet, az a cím: A Semmi Könyvéből . Én ugyanis a kiszakítottságot éreztem e könyv, és minden egyes bekezdés legfőbb jellemzőjének. A metszetszerűséget. Mintha nagyon sok párhuzamos regényt egy újabb könyv, az enyém, keresztbe elmetszene, s ehhez a metszethez képest létezne a lehetséges Semmi Könyve.” Míg másrészről a különkülönféle logika szerint gyártott kapcsolódások segítségével kitágítja a könyvváltozat határait, alkalmas arra, hogy érzékeltesse a szöveg bekezdései közötti eltérõ átjárásokat - például lehetővé teszi a két úgynevezett főszereplő, illetve néhány más személy bekezdéseinek egymást követő, s ha a szöveg megengedi, vagyis kétszer alkalmaz a szereplőt jelzõ lexémát egy bekezdésben, akár visszakapcsoló olvasás át; a szövegen végighúzódó motívumok, mint az írás, az olvasás determináló hatása, a kert, a zuhanás végigkövetését; a szöveg fontosnak tűnő elemeinek: biliárdasztal , képek, rigó és kutyák etc. áttekintését; vagy akár olyan finom szervező elvek észrevételét, ahogy két bekezdés a filmekből ismert zoomolásos eljárással kapcsolódik egymáshoz: az első egy feketeségre közelítve ér véget - egy kertben felejtett kávéscsészében a dermedt cukron sétálgató hangya feketeségének egyre növekvő fényes olajos felületével zárul, míg a második egy feketeségről távolodva kezdődik - egy pár fekete lakkcipő orráról indul, s onnan mutat be egyre szélesedő horizonttal egy frissen festett üres lakást. És hogy valahol ez a hibrid változat mégis többet ad vissza a szerzői szándékból, mint a könyv, azt éppen a bekezdések, s különöst a lány és a férfi, a két főszereplő bekezdéseinek szorosabb egymás mellé rendezése indokolja. Hiszen azzal, hogy az ő történetük, szerepléseik és talán főként idő- és térkoordinátáik egy év végi valamely külföldi városban történő metszése élesebben jön elő, pontosan a Kőrösi-interjúban említett, a szöveg írása során feltárulkozó „tojásfestő szimmetria” erősödik fel: „Az már eközben derült ki, hogy két szereplő jobban érdekel, mint a többi, vagy hogy működik bennem egyfajta »tojásfestő szimmetria«, ami szabályozza a megjelenésük gyakoriságát. De szerintem a szöveg határozta meg, hogy mindez meddig menjen, mikor záruljon össze.” (És reménykedjünk: a mégoly kezdetleges első hipertextes változat közzététele talán felhevíti az egykori belsõ izgalmat, azt szolgálja, egyszer mégis lesz alkalom és kedv létrehozni a teljesebb 2.0-ás verziót.)
„Az ártatlanság vélelme” (Németh Gábor). In Felrombolás, magánirodalmi beszélgetések. JAK füzetek 66, József Attila Kör-Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1993.