Ezer ütés percenként

 

Szűts Zoltán:

Ezer ütés percenként

(Bp., FISZ, 2003.)

A kötethez tartozó linkek

Kapcsolatfelvétel

…hogy szerette ő a hűtőjét, Jászberényből hozta, fejből tudtam, milyen állatok vannak ott a gyár állatkertjében, hányszor sorolta el őket, a hangjukat is megismertem, olyan jól utánozta, a zebrát, azt tudta a legjobban utánozni. Mindig emlegette a fürdőt a meleg vízzel, ahol Julis néni a reumáját gyógyítgatta, mert hát teljesen nem lett egészséges, néha belepisilt szegény, de bánta, ó de bánta ezt, halála előtt meggyónt nekem mindent, de én mondtam, hogy ez semmi, hát mindenki belepisil a medencébe, az elején egy helyben áll, mintha hideg lenne a víz, de valójában pisil, milyen finom is az, amikor a langyos pisi végigfolyik a combunkon, nyugalommal tölt el, hiányzott már nekem a tenger.

Édesanyám egyszer fáradtan elárulta, hogy a vörös téglák valójában magvak, a gaz pedig konkoly, és ki kell gyomlálni, mert a magvaknak mindig tökéletesnek kell lenniük, mert ők az út a kertünkben. Milyen nagy igazságot mondott. Ma már csak leöntöm mosogatóvízzel, hát attól is kipusztul a gaz.

A földön fetrengő Kurt németül ráparancsolt, hogy "Kaszáld le őket", amit az ifjú Mester gyors nyelvelsajátítási képességének köszönhetően rögtön megértett. Gustavo Rojas felkelt, és közelebb lépve Mosquitót mintegy két méterről fogták közre az ifjú Peoples Hernandezzel. Ekkorra erejével visszatért Gustavo Rojas félelmetes hangja is, rendkívül higgadtan és meggyőzően közölte a kaszással, hogy csupán egy suhintása van, ezek után az életben maradt Hernandez szakszerűn megnyúzza őt. (Itt meg kell jegyeznem, hogy Gustavo Rojas részben blöffölt, mert irigylésre méltó gyakorlatából fakadóan csupán ő tudta volna ezt megtenni, az ifjú Peoples Hernandez kontár, de minden bizonnyal lelkiismeretes munkát végzett volna.)