Ezer ütés percenként

A történet ÉS-ben megjelent  változata

Peoplez Hernandez halálának igaz története

(ahogy Pasadena úr elmesélte)

 

Gustavo Vargas nyugalmazott tanító nem is sejtette, milyen megrázó élményben lesz része azon a reggelen. Szokása volt minden reggel kutyáját sétáltatni az egyetem parkjában. Rossz nyelvek szerint előszeretettel szaratta a kutyát a parkban, az egyetem rektoraink szobránál. Azt mesélték, mindezt bosszúból tette, mert fiatal korában nem vették fel a középkori irodalom szakra, így tanítónak ment, amit azonban sohasem bánt meg, hisz tanítványai számtalan ajándékkal halmozták el hosszú pályafutása során.

Azon a reggelen Vargas egy nagy kávé után elindult a kutyájával, azonban valamit elfelejtett: ha kávét iszik, utána rögtön rájön a vécézés. Így kényszerből a dolgát kutyája mellett ő is a parkban végezte, ami némileg kellemetlenül érintette. A séta végén felfigyelt a fekete Porschera, mely már napok óta vesztegelt az egyik fákkal övezet út szélén. Közelebb ment hozzá, bár saját elmondása szerint egy kicsit csikart a gyomra, és ahogy trágárul kifejezte magát, még rajzolt a vége. Amikor belenézett a kocsiba, volt mit látnia. Peoplez Hernandez ült benne mozdulatlanul, hullafehéren, arcán elégedett mosollyal, nadrágja kigombolva. Gustavo Vargas váltig állította, és bármire megesküdött, hogy Hernandeznek még akkor is az égre meredt a farka, és ő rúzsnyomokat vélt látni rajta. Valószínűnek tartom, hogy ez már nem igaz.

Vargas felhívta a csendőrséget, akik pár percen belül megérkeztek, de már nem engedték közel a kocsihoz. Egy ideig nevetgéltek. Ekkor a nyugalmazott tanító gyorsan a Harangszó szerkesztőségébe sietett, ahol elmesélte, milyen átszellemült volt a megboldogult Mester tekintete. Ritkán ő is írt a lapba, főleg bibliai parafrázisokat. A biztonság kedvéért utána bement a helyi bulvárlaphoz is, ahol a kiszínezett történetet adta elő.

A csendőrök megállapították, hogy az autóban ülő úr nem volt más, mint Peoples Hernandez. Tiszteletből az esetről képeket nem készítettek.

 

———

Ezzel beteljesedett a prófécia, és a Mester sorsa, miszerint a halál autóban éri utol, és élvezet okozza majd vesztét. Bizonyos részleteket azonban a mái napig homály fed. Sohasem derült ki, hová lett az a fiatal fekete hajú hölgy, Beatriz Aurora Pinzón Solano, mellesleg a Mester pártfogoltja, egy ifjú költőnő, akivel legutoljára látták autózni. Lázas nyomozásba kezdtem, és remélem, hogy hamarosan kiderül valami a sorsáról, és, ha szerencsém van, néhány versét is megoszthatok majd a kedves olvasóval.

Kapcsolatfelvétel

A sportkocsira az egyetem környéki parkban bukkantak. Egy arra sétáló tanító figyelt fel rá. Jó pár napja állhatott már ott. Amikor közelebb ment hozzá, észrevette, hogy egy idős úr ül benne mozdulatlan, kényelmesen hátradőlve, arcán kéjes mosollyal, nadrágja hanyagul kigombolva. A tanító felhívta a csendőrséget. A csendőrök megállapították, és a kedves olvasó is immár bizonyára rájött, hogy az autóban ülő úr nem volt más, mint Peoples Hernandez. Ezzel beteljesedett a prófécia, és a Mester sorsa, miszerint a halál autóban éri utol, és élvezet okozza majd vesztét. Bizonyos részleteket azonban a mái napig homály fed. Sohasem derült ki, hová lett az a fiatal fekete hajú hölgy, Beatriz Aurora Pinzón Solano, mellesleg a Mester tanítványa és pártfogoltja, egy ifjú költőnő, akivel legutoljára látták autózni.

Szövegdoboz: Meg kell jegyeznem, hogy Pasadena temetkezési vállalkozó úr maga nem volt szépíró, de még finom lelkűnek sem nevezető. Hilario Lopéz igyekezett az általa elmesélt történet minden szavát hitelesen visszaadni, így a kedves olvasó ne botránkozzon meg, amennyiben szokatlan és helyenként trágár szavakkal, szövegrészekkel találkozik. (a ford.)

(Itt következik Peoplez Hernandez halálának igaz története Pasadena temetkezési vállalkozó szerint, Hilario Lopéz tollából.)