Georges Perec:
„53 nap”
Regény (részlet)
A szöveget
összeállította Harry Mathews és Jacques Roubaud
P.O.L., 8, villa d’Alésia, Paris, 14e
1989
TOMBOCTOU
52 JOURS
Néhány
történelmi, földrajzi és irodalmi utalás kivételével az itt leírt valamennyi személy,
esemény, hely és környezet csupán a fikció része.
I.
53 nap
NEGYEDIK FEJEZET
Kontrollnyomozás
Semmi
nem ébreszthette volna föl jobban Serval szimatát és kiváncsiságát, mint ez a
minden valószínűség ellenére hangoztatott ártatlanság. De amikor Serval
gyakorlatilag egycsapásra megsejti az igazságot, leleményességének egész
tárházát fel kell vonultatnia, mielőtt belekezdene a bizonyításba. Mert
minden, ami kapcsolatba kerül az üggyel, úgy tűnik, mintha azért nem lenne
a legkevésbé sem egyértelmű, mert azonnal belemosódik a
körvonalazatlanságba, az illanékonyságba és a bizonytalanságba, szétporlik,
elmerül az üres, értelmet és szubsztanciát nélkülöző akták gyártásába.
Kihallgatás kihallgatást követ, tanúvallomás tanúvallomást, és minden
alkalommal apró és új ellentmondások kerülnek napvilágra, valamivel tovább
bonyolítva azt a kiismerhető és kiismerhetetlen valóságot, amit oly
makacsul akarunk rekonstruálni. Például az egyik vendég hirtelen visszaemlékezett
arra, hogy egy pirospozsgás pincér „kitűnő pezsgőt” szolgált fel
neki (amikor erre rákérdeztek, Pedersen kissé kelletlenül azt felelte, hogy
ő egyszer s mindenkorra megtiltotta, hogy ebből a pancsból bejusson a
házába, utálja és méregnek tartja, meg hogy a pincér egy kifejezetten sápadt
arcszínű tee-tötaller, és hogy ez a kib... piás vendég az estét
biztosan összekeveri az angol követségen másnap adott fogadással). Vagy pedig
egy másik vendég azt állította, látni vélte, hogy féltizenkettőkor Barrett
És Rouard együtt távoztak. Naponta gyűltek a jelentések, a szakvélemények,
a tanúsítványok Derville irodájában, végül olyan mennyiségben gyűltek föl,
hogy lehetetlenné vált eligazodni közöttük.
Ugyanakkor,
elvontnak minősíthető elméleti és logikai nézőpontból, a
probléma kulcsa egyszerű: ha Vichard igazat mond, akkor legalább egy
biztos dolog van, az, hogy leveleiben Rouard hazudik. Csakugyan, Serval tudja, hogy Vichard elmondta neki az
igazságot. Tehát Rouard hazudik. Miért hazudik? Miből gondolta bizonyosnak,
hogy Vichard áruló? Barrett ültette a fejébe ezt a gondolatot? Vagy Anne? Vagy
kicsoda? Kedvtelve képzelhetnők el, hogy a másik három gyanúsított egyike
rendezte úgy a dolgot, hogy Rouard meggyilkolásával Vichard-t vádolják, de
hogyan csapta be Rouard-t? Vagy azt kell feltételeznünk, hogy Rouard öngyilkos
lett, de öngyilkosságát egy Vichard által megbízott gyilkoson keresztül
hajtotta bégre (de hogyan? de miért?), vagy pedig azt, hogy Rouard nem halott!
Serval
berendezkedett Vichard-nál. Mindent átkutat. Bemegy Rouard lakrészébe is.
Átvizsgálja a gyógyszeres szekrények tartalmát, a ruhásszekrényeket, a pincét.
Nem tudja, hogy mit keres. A szoba ablakából rálát a havas, fehér kis
kikötőre. A lenti házakat nem látja, csak néhány palatetőt, füstölgő
kéményeket. Szürke prémekbe burkolózó kis embercsoport a partról vontat egy
aranyszínű, hosszú bárkát. Egy papírlapra, talán századszor, leírta:
KI
HOGYAN
MIÉRT
KIVEL
VÉGEZTETI
EL, HOGY A GYANÚ
...RA
TERELŐDJÖN
Az
egészet egy dühös tollmozdulattal áthúzza, gombóccá gyűri a lapot, bedobja
egy szemétkosárba.
Három
nap és három éjszaka esik a hó. Egyáltalán nincs közlekedés a városban. A
boltok, mint az iskolák és a hivatalok, zárva tartanak. A rádió felhívja a
lakosok figyelmét, hogy maradjanak otthon. Az este három órakor leszáll.
Napközben áramkimaradások vannak. Olykor a telefon sem működik.
Mindez
zárójelbe van téve. A nyomozás egy helyben áll.
