Invokáció
Első rész
Másod rész
Harmadik rész
Negyedik rész

[Negyedik rész]

 

   
  1. Elsőbenn is mihelt munkámhoz kezdettem
    Személi válogatás nélkül fel tölt végem
    Ez volt, hogy igazat irnék mindenekben,
    Méltóság, szemétit nem viselvén előttem.


  2. Kedvezés nélkül meg kellett azért irnom,
    Midőn Rákóci Giörgi volt munkámban tárg
    Ifiab korában indult mellyk uton,
    Akar igaz volt az, akar járt gonoszon.


  3. Nem volt vétek nélkül, mert volt Adám fia
    Még igazgatni nem kente sullios próba,
    De hogy eset erős szájára zabola,
    Akkor ismerte meg világot mi volna.


  4. Külömb volt az után maga viselése,
    Kedves mindeneknél kegyes természete,
    Hogy lött hattyu madár, kérdhed, ili sietve,
    Ki tsiak tegnap is volt mint holló, fekete?


  5. Most támodna bár egy ollyan Virgilius,
    Kinek irásával, mint Császár Augustus,
    Tiszteltemék méltó hirrel Rakocius,
    Kit halál utánnis illeme triumphus.


  6. Bátran azt mondhatom, az kereszténi világ
    Vállayn magának niugodalmat talált,
    Leg közellyeb tudod Nemes Magiar ország
    Életéyg tés ékes voltál mint szép virág.


  7. Igaz, sok magiarok túl Dunán és innet
    Szerzettek fegyverrel vitézi hirt nevet,
    Magiar gallér alá ritkán pököt német,
    Addig, mig Erdéliben Rákóci bűzt érzet.


  8. Ugi teccik, török is tsynnyábban borotvált,
    Miglen fen állani látta ez őr madárt,
    Nem kereset addig bajnakot nem kívánt,
    Vitéz feién mig nem halál maga kaszált.


  9. Nem tom, ha Scipionak tartozik-é többel
    Roma, hogy egyedül országos had ellen
    Egy hidon mind addig harcolt fegyverével,
    Miglen segitsiége városnak jutot el.


  10. Még akkor meg romlott volna fénies Róma,
    Ha ne forgológiék az egy vitéz karia,
    Ugi Rákóci szegíny életét kockára
    Hazájáért vetni semminek tartotta.


  11. Mondám, szolgájának egy haza is többel
    Nem adós, érdemre hogy ha fizetni kel,
    Erdéli Magiar Ország tartoznék menyvel
    Rákócinak, az ki neki szolgált vérrel.


  12. Az hatalmas török császár martalékfa
    Egyedül volt, még élt, nem is nézett másra,
    Leg hiresseb portus tengeren Kandia,
    Meg maratt Kámenic Lengiel oltalmára.


  13. Német ország előtt álló Érsek Ujvár,
    Végső bástiát tartó, oltalomra fen áll,
    Várad nemzetünknek mint egy oszlop határ
    Fénlik, mig bajnokkal fő vezér követ hánj.


  14. Rákóci vérétől ó meg festett mező,
    Gialu s Fenes között sok niavaliát szerző,
    Soha magiaroktól el nem feleithetó,
    Hogy lehettél illyen búval giümöltsiöző?


  15. Ha meg szánta Hektor az kegyetlen Aiáxt,
    Szép szóval enihitvén rajta történt csapást,
    Gonosz ellenségét, Turnust is Eneás
    Meg giőzvén siratta s érette viselt giázt.


  16. Hogy nielted el vérét nem idegen határ,
    Kijén sokszor álmát szagatta volt meg már?
    Nérónál keminyeb, aranya gilkossánál,
    Nem érdemled, szállion rád szép szavú madár.


  17. De mit pántolódom süket néma földel,
    Kit még az barom is lábával tapod el,
    Bolondsiág, ártatlan főidet vádlom ezzel,
    Tudván, veszet nylván rosz tanátsy miat el.


  18. Akkor Váradnak fő kapitánya nem volt,
    Hanem az szerentsie egy vicét oda tolt,
    Mind fő s vice heliet Giulay Ferenc volt,
    Hajdusággal igen hátra maradot volt.


  19. Mind az által sokan már utban valónak,
    Nagi Szaboltsi vármegye hazája hajduknak,
    Örömmel sietnek mellé Rákócinak,
    Vérrel is szolgálni készek hazájoknak.


  20. Értvén Gaudi András ezt, német kapitánj
    Minden dütsiősséget magának akarván,
    Nem szükség segitsiég, látom, meny pogáni,
    Csak magam hadammal járok annak hátán.


  21. Kérkedik s bizik más felől Kovátsi Gergelj,
    Ez is jó mezey haddal szép sereggel,
    Mit várunk másoktól, nem hajdú, tsiak ember?
    Vitézi kenyrrel én is nőttem volt fel.


  22. Enny fegyveresnek gialázat, azt mondgia,
    Halálos ellenség előt mászni hátra,
    Soldot inkáb soha nem vészek kardomra,
    Job othon maradnom aszszoni ember módra.


  23. Meg vallom, nem hittem, uram, én királiom,
    Meg csükönt elmédet ili hirtelen látnom,
    Enged meg, tsiak legyen én tisztem, harcolnom,
    Tied becsülletit hordoznod vállodon.


  24. Illyeneket halván magában meg indul,
    Hertelen tanátsira mint puska por, fel giul,
    Felülést parantsiol, dob trombita tódul,
    Meg láttyátok, ugi mond, nem maradok hátul.


  25. Török s magiarok közt folit egy árkos patak,
    Kiben Gaudi vetet lest török hadaknak,
    Csak hogy az szerentsie szolgált inkáb másnak,
    Természeti szerint bizontalan sorsnak.


  26. Most eszében vévén ez praktikát Szejdi,
    Ki pogániok között fő s vezér Buday,
    Jantsiárral az árkot giorson meg kerüli,
    És Gaudit árkostól háta megé eiti.


  27. El szakasztván azért gialogiát magiarnak,
    Nagiob bátorsággal megfen Rákócinak,
    Serinj Egri basát harcot inditónak
    Iob szárniában küldi leg elől Tárónak.


  28. Kanisa, Hatvani, Sziget, Pétsy békek,
    Velle vá.logatot minden végbeliek
    Kereszténjek ellen ugian számion mennek,
    Szivekben nagi mérget, kézben fegyvert visznek.


  29. Elsőbenn is éri vitéz Kovátsi Gergelit,
    Ki bátran fogadgia seregében rendelt
    Társavval eggiüt, nagi harcot is nevelt,
    Meg botlik uttjában serinj pogáni a kelit.


  30. Tekinti Szej di, hát szeme közzé futva
    Minden elól Táró hadát ózik viszsza,
    Reszkető derekán függő kardgiát rántia,
    Mi dolog történt ma rajtad, Egri Basa?


  31. Nem e végre vettük fel az császár solidgiát,
    Nem ezért tsiókoltuk Mahumet zászlófát,
    Világra ki teriett nemzetünk hatalmát
    Hogy it veszessük el az nagi Monarkhiát.


  32. Valaki Buszurmánj nevet méltán visel,
    Ellenségre mingiárt indullion job szivel,
    Mert meg esküttem az na.gi Allára hittel,
    Ha magiarok miatt nem, miattam vész el.


  33. Meg fordul az vert had vezér példájára,
    Veszedelmes fegyvert látván elól hátra,
    Job magiarok miatt vesznem el, azt mondgia,
    Hogy sem dühütt szultán taszitsion pokolra.


  34. Ez szókkal fordittja viszsza minden hadát,
    Elől menvén kézben forgat fémes csdát,
    Plutónak atta már régen bérben magát,
    Csak boszszu-állásban tartia boldogságát.


  35. Rákócys készen uyab ütközetre,
    Nálla giőzedelem vagion reminsége,
    Hogy az előb elől Táróját meg verte,
    Jó kezdetnek, ugi mond, jó hagiás az vége.


  36. Oszve üt azonban két kegyetlen tábor,
    Puska ropogásnak szüneti nintsi akkor,
    De mindenek felet székeleség ugi harcol,
    Kopiaia törökben sűrűséggel romol.


  37. Ki miatt kiáltás, sem puska ropogás
    Nem hallik, feliül hat mindent kapia rontás,
    Meg vallotta Szej di, kit nemzet vitéz Márs,
    Ha forgot hasonló harcon ebez vagi más.


  38. Mondám, nemzette Márs csoda képpen őtet,
    Akarván meg ölni török Mahumetet,
    Dárdával hagytván talált egy nagi követ,
    Annak szikrájából tenger parton eset.


  39. Akkor piros hajnal igaz nével iött fel,
    Kegyetlen munkára az nap támodot fel,
    Gondold, kevés magiar mit nem követet el,
    Tudván, minden ügiet, ha veszt, akkor veszt el.


  40. Öszve keveredet kegyetlen két nemzet,
    Nagi indulat miatt ki ki bontot rendet,
    Füst közöt talália Rákóci véletlent
    Szejdi Pasát, kire szörniűséggel siet.


  41. Szivében: pedig hogy vérem szomiohozó
    Sok üdőtől fogvást nemzetemet rontó
    Bajnakra találtam, lészen ez utolsó
    Óra minket minden gonosztól meg váltó.


  42. Mint ágiu goliobis, ki kemini követ ér,
    Lefordul, magának utat rajta nem vér,
    Hertelen Rákóci előtt más felé téér,
    Mint ha nem is látta volna rovasz vezér.


  43. Az alat szer felett ázik mező vérrel,
    Székeli előtt ismég majd futna török el,
    Rajtok minden felől sűru" ökleléssel
    Szaladásra szintén job szórnia készült el.


  44. Azonban más felől Gaudit meg kerülte,
    Vitéz Kovátsi Gergelit hadával el lepte
    Szej di, honnan magiar ingien nem is vélte,
    Végbeli hadakat már űzőben vette.


  45. Meg busult Rákóci meg is Szejdi után
    Niomoz, hova Jött el sűrűben, nem tudván,
    Hires ember vagi, ne buj el, kiált után,
    Nem tudgia, más felől vet hatalmat hadán.


  46. Szej dit addig űzi, szegíny külön szakad,
    Magiaroktól meszsze tsiak egyedül marad,
    Valakit hol talál, mint amaz erős vad,
    Szeme vérben uszván, búvóban tép szaggat.


  47. Ezen álmélkodik török, mi dolog ez?
    Ki mint egy fergeteg veszedelmet szerez?
    Eszekben midőn veszik, Rákóci ez,
    Rá giülnek, hogy vegyék elevenen kézhez.


  48. De mint az égető tűzhöz nem nyalhatni,
    Fogó szerszám nélkül közel sem mehetni,
    Távolról, kitől mint lehet, sebesíti,
    Öt sebbel is leiét közzüllők ki viszi.


  49. Holtig az nagi vitéz meg nem atta magát,
    Halálos sebbel is mint ki vágta magát,
    Vérben borult fővel keresi zászlóiét,
    Szolgáynak nem is ielenti fájdalmát.


  50. De giorson az egész tábort hir el lepi,
    Halálos sebekben meg eset Rákosi,
    Meg ijed rajta mind Székeliség, mezey
    Had, töb rendek közzül meg halya valaki.


  51. Eddig Székeliségnek kedvezet szerentsie,
    Török had iob szárniát oszlatván kergette,
    De mihelt el eset Magiarok reminye,
    Halván, meg csüggedet, zászlókkal áll félre.


  52. Harcot félben hagiván honyokban sietnek,
    Harcon meg maratt nép keliben telepednek,
    Meg sebhet Rákócit szolgák körül vesznek,
    Gialu mellet vélle Várad felé mennek.


  53. Szejdi sem űzi meg tartván tsialárdsiágtól,
    Vagi hogy nem lehetet hadi bádgiódástól,
    Pedig hogy az mezőt meg vette Magiartól,
    Heliben viszsza szál nem meszsze Kolosvártól.


  54. Török tábor keli még fel sem bomlott vala,
    Heliekben mindenütt sátorok fel vonva,
    Reggel Török ország felé niargal posta,
    Rákóci romlását pogáni nép had halya.


  55. Az egész Buszurmáni nemzet örül rajta,
    De kortsios magiar is bizoni sok akaria
    Törökkel bérlettek és az alatsionya,
    Gondolván felőlle, hágnak már nagi pótra.


  56. Nem is ok nélkül, mert hamar uri nemzet
    Régen vitésséggel nagigiá nevekedet,
    Ez változás miá pad alá vettetett,
    Poor, nielves, alatsion heliében tétetett.


  57. Nem fél Rákócitól már török sem pártos,
    Viszontag székiben ül Bartsiay Ákos,
    Szerentsie mikor giors, ollyankor búra hoz,
    Nem gondolta volt meg, magával mit hordoz.


  58. Mások veszedelmén vagi vérén épült ház
    Mit használ, meddig tart, örökös-é vagi váz,
    Ha fel támodhamál, lennél ebben tanátsi,
    Mint kinek torkodon akat mérges kalász.


  59. Giőzedelem után Szejdi vig örömmel
    Bartsiayt tiszteli feiedelemséggel,
    Az után magiarok között rabol széllel,
    Ugi megfen Budára kivánt reminséggel.


  60. Magiarok Rákócst szomorán Váradra Viszik,
    Mikes, Bánfi, Teleki zokogva,
    Ebeni, Szentpáli, töb kedves szolgája,
    Giakran tekintvén holt eleven urokra.


  61. Oda visznek doktort, tudós borbéliokat,
    De halál ellen nem találnak fű szálat,
    Eléb urának bé fogfa szemét Várad,
    Maga is magiartól el butsiuzik Várad.


  62. Nagi fájdalmakban lőn sebekben el este,
    Kin tsiak óhajtoznak fémes udvar népe,
    Hertelen változást látván felesége,
    Ki miatt sirás is megh rekett szivébe.


  63. Már én hova lészek, Bátori Sofia,
    Életednek voltam eddig ki hű társa?
    Még most szemem előtt meny gonosz várta
    Eddig kedvén tartott éltem ide hátra.


  64. Ne bántsiak Istent meg méltatlan panaszai,
    Nem birván magammal, ha vétenék szómmal,
    Méért illyen erőtlen aszony állottal
    Szállot az szerentsie szemben, nem vastaggal?


  65. Giámoltalan okkor marattam egyedül,
    Ország háborúban mikor szintén merül,
    Házam soha többé, tudom, fel nem épül,
    Kire szemem vessem, nintsien Isten kivül.


  66. Mert midőn szerentsie kerekén fen ültem,
    Sokan térdet, fejet hajtottak előttem,
    Mézzel trágiás szókat hintettek szememben,
    Nem kétlem, azok már mérget főznek nekem.


  67. Idegen lész tőllem mégh tés, én hajlékom,
    Szállást sem adc többé őstől marat hózom,
    Telis fiam, kit fel tartottam karomon,
    El hacc nem sokára s el távozol, tudom.


  68. Az szép nap is nekem szomorán teccik fel,
    Hasonló homáliban minden nap niugszik el,
    Keservest örökös giázban öltöztet fel,
    Még azokhoz vét, kik sértsienek nielvekkel.


  69. Ha marad is nállam az egy nihánj kő vár,
    Azokbann is terhes gond és siralom vár,
    Eözvedgiség s árvaság eggiüt mint egy viz ár
    Borultok feiemre, szivem bággiaztó kár.


  70. Nem Tártam ellened, tudod, édes hazám,
    Sőt miben lehetet, mint kegyes pellikán
    Ha véremmel nem is, szerettelek nylván,
    Még is számkivetet leszek tőlled túl mánn.


  71. Méltán panaszt tehát nemzetem most egycer,
    Régi üdőtől meg füstölődőt cimer,
    Mondván, nem szolgáltam azért neked régen,
    Maradékorrot hogy niomorgassad ezzel.


  72. Vérét akar ki más töbször nem atta ki
    Érted, magiar, mint en, vezéred, Báthori,
    Utolsó csemetém ohajtással tölti
    Idejét, nem szánván, evel fizec neki.


  73. Ne legy oli kegyetlen ellenem bár tsiak már,
    Hiszem az koporsó engem is majd bé zár,
    Mihelt rendemen szánt az keserű halál,
    Báthori nemzetsiég véget ért ot immár.


  74. De bár nemzetsiégem legyen el felejtve,
    Mint hogy régi irás, el kopot érdeme,
    Bizonj megh száriharnál méltán erre nézve,
    Kinek mostan érted vérben fekszik teste.


  75. Méltán sirathatod, romlott Magiar nemzet,
    Ha iól meg gondolod, mire jutot ügied,
    Mikor Laios királi Mohátsinál el eset,
    Vagi nagi Máriás királi utolsó bucsút vett.


  76. Nem félhetet akkor magiarság ugi kártól,
    Mint most immár tarthat végső pusztulástól,
    Mert ugi ki nem dőlt volt fundamentomából,
    Hogy ismég keliében ne áthasson abból.


  77. Nintsien pedig már mód, nintsi semmi reminség,
    Nap kelet, nap niugot egy aránt ellenség,
    Fegyver, nép, segitsiég, el fogiot az érték,
    Hova hajtsi feiedet, árva meg maratt nép.


  78. Ha némethez hajlasz, iüj közelb, azt mondgia,
    Még iól meg feihetlek, az után áli hátra,
    Lengiel szomszéd, tudod, magát is nem biria,
    Nem hogy niavaliádban neked lenne Tódra.


  79. Fijaydból álló kevés úri nemzet,
    Ugi látom, fazaka mellé szit tsiak szenet,
    Ha fiak nem oltiák az idegen tüzet,
    Ne csodáld, mostohák ha kerülnek téged.


  80. Te légi tanú, bár ki Rákócit giülölted,
    Életénél toáb ha fémet nemzeted,
    Valaki titkonn is reád irigikedet,
    Holta után mingiárt mint köszörült fegyvert.


  81. Ehet nem szól senki közelb Nádasdinál,
    És amaz meg avult nemzet Frangiepánnál,
    Meli hamar Rákócit követ Zriny halál,
    Rákóci halálát bánta sok illyen kár.


  82. Még élt, nem történtek hazánkon mind ezek,
    Távolról többenn is noha feniegették,
    Csak feniegetéssel nem sebesült volt meg,
    Annál inkáb senki köztüllünk nem holt meg.


  83. El eset Rákóci, bizonyai meg tudván
    Buszurmánj, eddig ki veszteg fekütt ágyán,
    Ideie fel kelnem, két felé kapnom már,
    Azt mondgia, meg eset az őr álló madár.


  84. Széles mroaaimon mmcienutt iar levei,
    Eöszve giül tanátsira diván üllő vezér,
    Mit végesztek, majdon Europa más hir ér,
    Midőn városidra az strásán állás kél.


  85. Tartozzál előbször Érdélinek vég vára
    Kiben tsiak nem régen szemeyt be hanta
    Rákóci Giörgi, mert nintsi már, ki rád vigiázna,
    Mint hogy ültél szeme fémén, meg is roma.


  86. Német vitézekkel meg tölt Érsekujvár,
    Érted sem sokáyg harcolt lompos dandár,
    Ne csodáld, hogy nem nialt, mert borig nem voltál,
    Nintsi siralmasb dolog gonosz mostohánál.


  87. Oceanus tenger között hát Kandia,
    El hittem, akarnád, most is uyat vonna
    Török Rákócival, rád szer nem iött volna,
    Alleluja heliet nem bőgne hu alla.


  88. Nem is vélted akkor, gazdag Olosz ország,
    Szerentsiésen mikor tengeren halód iárt,
    Kalamárid bátran fel Tárták Indiát,
    Azomban Rákóci neked menyt használt.


  89. Kő sziklára rakott leg erősb Kamenic,
    Ki meg háboritsion, azt gondoltad, hogy nintsi,
    Meli hamar az többi után mentél tesis,
    Lengiel birtokában kinél nem volt job kintsi.


  90. Nem tsiak Erdéli sirat hát méltán Rákóci,
    Holot minden búra te nyltál ajtó ki,
    Vajha koporsódból közinkben iünnél ki,
    Lenne személljednek külömb tekinteti.


  91. Menny vár, tartománj az olts veszet el,
    Eggiütt is, másutt is, kit pogáni rablot el,
    Orosság, Oláság, kozákság ha rendel
    Elődben számlálná rabfát, nem hinnéd el.


  92. Kiválitképpen benned, kis tartománj Erdélj,
    Rabló tatár miatt vallion bánj özvegy él?
    Hánj kisdedet, szüzet pogáninak neveltél?
    Hánj árvád idegen földön kenieret kér?


  93. Őstől maratt törvén, elébbi szép rended,
    Kivel feidelmet, mint királit tisztelted,
    Hova lőtt? el multak, meszsze vadnak tőlled,
    Eleyd példáját közel sem követhed.


  94. Véget ér, iól tudom, az üdő mindenben,
    Irásomnak én is véget vetettem,
    De hogy ez gonosznak még vége lehessen,
    Félek, még is többel adós nemzetsiégem.


  95. Isten egyedül az, ki gonoszból iót ád,
    Égig emelhet fel földig romlott pusztát,
    Keservesen végső ügiünkben nézünk rád,
    Mert te vagi, ki búnkat jónkra fordithamád.


  96. Ne nézd hát rosz voltát bűnös szolgáydnak,
    Kiket földéről ki hoztál Scitiának,
    Tégedet, uram, kik kevesen marattak,
    Szabaditásodért had magasztalianak.


  97. Mi közi Scitáknak régen Dáciához,
    Még is giőzedelmet attól nekik ahoz,
    Világnak nagi része hódolt Atillához,
    Oli irgalmas voltál pogánj magiarokhoz.


  98. Hát midőn előtted térdet feiet hajtasak,
    És mikor egyedül szent nevedben biznak,
    El fordult örömét keresztén] magiarnak
    Nem térited meg téged óhaj tóénak?


  99. Távul legyen tőlled az kemini gondolat,
    Hogy az kevéli népek ne mondgianak ollyat,
    Hol vagion Istenek, kiben nagion biznak?
    Hol az meniey kéz, kihez támoszkodnak?


  100. Szabadon fegyverrel, nielvekkel sebhetnek,
    Mahumetben bizván mindent el követnek,
    Ali szabadítót kivánnak melléjek,
    Szerentsie kerekén vigan el fen ülnek.


  101. Nem tudgiák, ideyg tartó boldogság az,
    Melliet az világ ád, reggeli harmat az,
    Örököshöz képest semmire kellő gaz,
    Pogáni nemzet, mellyel ollian fenien hí az.


  102. Az mi reminségünk pedig csak az Isten,
    Ha sujtol is, szabad kel vennünk jó neven,
    Mert valakit próbál földön, nem részetlen
    Ha békével tűri, az örök életben.


  103. Tudod, mit végesztél róllunk, menjez Úr,
    Hijában vágiódik akaratodon túl
    Föld, tenger, magos ég, honnat menjkő le hul,
    Mert tsiak az leszen meg, az mit akar az Úr.


  104. De mivel közzülünk senki tanátsiodban
    Nem volt, szent szándékod van nállunk titokban,
    Legyen akaratod, azt mondgiuk minyáian,
    Mi képpen meniben, ugi ez földi hajlékban.


  105. De ha meg nem bántunk, még is kérésünk ez,
    Legyen akaratod, holott vagi kegyelmes,
    Forduli vig orcával szegíny magiar néphez,
    Agi békességet, ki hazánkból ne kerges.


  106. Ne kérgie pogániság, hol mi reminségünk,
    Mégis toáb? csufot tsynálván belőllünk,
    Mutasd meg, világ el áll mikor mellőlünk,
    Isteni erő fel kél akkor mellettünk.


  107. Akkor szégienül meg világtól el kapot
    Sokaságában meli nemzetsiég ugi bizot,
    Mi pedig azt mongiuk, az Úr neve áldot,
    Ki az oroszlánok verméből ki hozott.

 
 
 
 
 
 
 
 
   
 
 
 
Ugrás az elejére