| |
|
- Elsőbenn is mihelt munkámhoz kezdettem
Személi válogatás nélkül fel tölt végem
Ez volt, hogy igazat irnék mindenekben,
Méltóság, szemétit nem viselvén előttem.
- Kedvezés nélkül meg kellett azért irnom,
Midőn Rákóci Giörgi volt munkámban tárg
Ifiab korában indult mellyk uton,
Akar igaz volt az, akar járt gonoszon.
- Nem volt vétek nélkül, mert volt Adám fia
Még igazgatni nem kente sullios próba,
De hogy eset erős szájára zabola,
Akkor ismerte meg világot mi volna.
- Külömb volt az után maga viselése,
Kedves mindeneknél kegyes természete,
Hogy lött hattyu madár, kérdhed, ili sietve,
Ki tsiak tegnap is volt mint holló, fekete?
- Most támodna bár egy ollyan Virgilius,
Kinek irásával, mint Császár Augustus,
Tiszteltemék méltó hirrel Rakocius,
Kit halál utánnis illeme triumphus.
- Bátran azt mondhatom, az kereszténi világ
Vállayn magának niugodalmat talált,
Leg közellyeb tudod Nemes Magiar ország
Életéyg tés ékes voltál mint szép virág.
- Igaz, sok magiarok túl Dunán és innet
Szerzettek fegyverrel vitézi hirt nevet,
Magiar gallér alá ritkán pököt német,
Addig, mig Erdéliben Rákóci bűzt érzet.
- Ugi teccik, török is tsynnyábban borotvált,
Miglen fen állani látta ez őr madárt,
Nem kereset addig bajnakot nem kívánt,
Vitéz feién mig nem halál maga kaszált.
- Nem tom, ha Scipionak tartozik-é többel
Roma, hogy egyedül országos had ellen
Egy hidon mind addig harcolt fegyverével,
Miglen segitsiége városnak jutot el.
- Még akkor meg romlott volna fénies Róma,
Ha ne forgológiék az egy vitéz karia,
Ugi Rákóci szegíny életét kockára
Hazájáért vetni semminek tartotta.
- Mondám, szolgájának egy haza is többel
Nem adós, érdemre hogy ha fizetni kel,
Erdéli Magiar Ország tartoznék menyvel
Rákócinak, az ki neki szolgált vérrel.
- Az hatalmas török császár martalékfa
Egyedül volt, még élt, nem is nézett másra,
Leg hiresseb portus tengeren Kandia,
Meg maratt Kámenic Lengiel oltalmára.
- Német ország előtt álló Érsek Ujvár,
Végső bástiát tartó, oltalomra fen áll,
Várad nemzetünknek mint egy oszlop határ
Fénlik, mig bajnokkal fő vezér követ hánj.
- Rákóci vérétől ó meg festett mező,
Gialu s Fenes között sok niavaliát szerző,
Soha magiaroktól el nem feleithetó,
Hogy lehettél illyen búval giümöltsiöző?
- Ha meg szánta Hektor az kegyetlen Aiáxt,
Szép szóval enihitvén rajta történt csapást,
Gonosz ellenségét, Turnust is Eneás
Meg giőzvén siratta s érette viselt giázt.
- Hogy nielted el vérét nem idegen határ,
Kijén sokszor álmát szagatta volt meg már?
Nérónál keminyeb, aranya gilkossánál,
Nem érdemled, szállion rád szép szavú madár.
- De mit pántolódom süket néma földel,
Kit még az barom is lábával tapod el,
Bolondsiág, ártatlan főidet vádlom ezzel,
Tudván, veszet nylván rosz tanátsy miat el.
- Akkor Váradnak fő kapitánya nem volt,
Hanem az szerentsie egy vicét oda tolt,
Mind fő s vice heliet Giulay Ferenc volt,
Hajdusággal igen hátra maradot volt.
- Mind az által sokan már utban valónak,
Nagi Szaboltsi vármegye hazája hajduknak,
Örömmel sietnek mellé Rákócinak,
Vérrel is szolgálni készek hazájoknak.
- Értvén Gaudi András ezt, német kapitánj
Minden dütsiősséget magának akarván,
Nem szükség segitsiég, látom, meny pogáni,
Csak magam hadammal járok annak hátán.
- Kérkedik s bizik más felől Kovátsi Gergelj,
Ez is jó mezey haddal szép sereggel,
Mit várunk másoktól, nem hajdú, tsiak ember?
Vitézi kenyrrel én is nőttem volt fel.
- Enny fegyveresnek gialázat, azt mondgia,
Halálos ellenség előt mászni hátra,
Soldot inkáb soha nem vészek kardomra,
Job othon maradnom aszszoni ember módra.
- Meg vallom, nem hittem, uram, én királiom,
Meg csükönt elmédet ili hirtelen látnom,
Enged meg, tsiak legyen én tisztem, harcolnom,
Tied becsülletit hordoznod vállodon.
- Illyeneket halván magában meg indul,
Hertelen tanátsira mint puska por, fel giul,
Felülést parantsiol, dob trombita tódul,
Meg láttyátok, ugi mond, nem maradok hátul.
- Török s magiarok közt folit egy árkos patak,
Kiben Gaudi vetet lest török hadaknak,
Csak hogy az szerentsie szolgált inkáb másnak,
Természeti szerint bizontalan sorsnak.
- Most eszében vévén ez praktikát Szejdi,
Ki pogániok között fő s vezér Buday,
Jantsiárral az árkot giorson meg kerüli,
És Gaudit árkostól háta megé eiti.
- El szakasztván azért gialogiát magiarnak,
Nagiob bátorsággal megfen Rákócinak,
Serinj Egri basát harcot inditónak
Iob szárniában küldi leg elől Tárónak.
- Kanisa, Hatvani, Sziget, Pétsy békek,
Velle vá.logatot minden végbeliek
Kereszténjek ellen ugian számion mennek,
Szivekben nagi mérget, kézben fegyvert visznek.
- Elsőbenn is éri vitéz Kovátsi Gergelit,
Ki bátran fogadgia seregében rendelt
Társavval eggiüt, nagi harcot is nevelt,
Meg botlik uttjában serinj pogáni a kelit.
- Tekinti Szej di, hát szeme közzé futva
Minden elól Táró hadát ózik viszsza,
Reszkető derekán függő kardgiát rántia,
Mi dolog történt ma rajtad, Egri Basa?
- Nem e végre vettük fel az császár solidgiát,
Nem ezért tsiókoltuk Mahumet zászlófát,
Világra ki teriett nemzetünk hatalmát
Hogy it veszessük el az nagi Monarkhiát.
- Valaki Buszurmánj nevet méltán visel,
Ellenségre mingiárt indullion job szivel,
Mert meg esküttem az na.gi Allára hittel,
Ha magiarok miatt nem, miattam vész el.
- Meg fordul az vert had vezér példájára,
Veszedelmes fegyvert látván elól hátra,
Job magiarok miatt vesznem el, azt mondgia,
Hogy sem dühütt szultán taszitsion pokolra.
- Ez szókkal fordittja viszsza minden hadát,
Elől menvén kézben forgat fémes csdát,
Plutónak atta már régen bérben magát,
Csak boszszu-állásban tartia boldogságát.
- Rákócys készen uyab ütközetre,
Nálla giőzedelem vagion reminsége,
Hogy az előb elől Táróját meg verte,
Jó kezdetnek, ugi mond, jó hagiás az vége.
- Oszve üt azonban két kegyetlen tábor,
Puska ropogásnak szüneti nintsi akkor,
De mindenek felet székeleség ugi harcol,
Kopiaia törökben sűrűséggel romol.
- Ki miatt kiáltás, sem puska ropogás
Nem hallik, feliül hat mindent kapia rontás,
Meg vallotta Szej di, kit nemzet vitéz Márs,
Ha forgot hasonló harcon ebez vagi más.
- Mondám, nemzette Márs csoda képpen őtet,
Akarván meg ölni török Mahumetet,
Dárdával hagytván talált egy nagi követ,
Annak szikrájából tenger parton eset.
- Akkor piros hajnal igaz nével iött fel,
Kegyetlen munkára az nap támodot fel,
Gondold, kevés magiar mit nem követet el,
Tudván, minden ügiet, ha veszt, akkor veszt el.
- Öszve keveredet kegyetlen két nemzet,
Nagi indulat miatt ki ki bontot rendet,
Füst közöt talália Rákóci véletlent
Szejdi Pasát, kire szörniűséggel siet.
- Szivében: pedig hogy vérem szomiohozó
Sok üdőtől fogvást nemzetemet rontó
Bajnakra találtam, lészen ez utolsó
Óra minket minden gonosztól meg váltó.
- Mint ágiu goliobis, ki kemini követ ér,
Lefordul, magának utat rajta nem vér,
Hertelen Rákóci előtt más felé téér,
Mint ha nem is látta volna rovasz vezér.
- Az alat szer felett ázik mező vérrel,
Székeli előtt ismég majd futna török el,
Rajtok minden felől sűru" ökleléssel
Szaladásra szintén job szórnia készült el.
- Azonban más felől Gaudit meg kerülte,
Vitéz Kovátsi Gergelit hadával el lepte
Szej di, honnan magiar ingien nem is vélte,
Végbeli hadakat már űzőben vette.
- Meg busult Rákóci meg is Szejdi után
Niomoz, hova Jött el sűrűben, nem tudván,
Hires ember vagi, ne buj el, kiált után,
Nem tudgia, más felől vet hatalmat hadán.
- Szej dit addig űzi, szegíny külön szakad,
Magiaroktól meszsze tsiak egyedül marad,
Valakit hol talál, mint amaz erős vad,
Szeme vérben uszván, búvóban tép szaggat.
- Ezen álmélkodik török, mi dolog ez?
Ki mint egy fergeteg veszedelmet szerez?
Eszekben midőn veszik, Rákóci ez,
Rá giülnek, hogy vegyék elevenen kézhez.
- De mint az égető tűzhöz nem nyalhatni,
Fogó szerszám nélkül közel sem mehetni,
Távolról, kitől mint lehet, sebesíti,
Öt sebbel is leiét közzüllők ki viszi.
- Holtig az nagi vitéz meg nem atta magát,
Halálos sebbel is mint ki vágta magát,
Vérben borult fővel keresi zászlóiét,
Szolgáynak nem is ielenti fájdalmát.
- De giorson az egész tábort hir el lepi,
Halálos sebekben meg eset Rákosi,
Meg ijed rajta mind Székeliség, mezey
Had, töb rendek közzül meg halya valaki.
- Eddig Székeliségnek kedvezet szerentsie,
Török had iob szárniát oszlatván kergette,
De mihelt el eset Magiarok reminye,
Halván, meg csüggedet, zászlókkal áll félre.
- Harcot félben hagiván honyokban sietnek,
Harcon meg maratt nép keliben telepednek,
Meg sebhet Rákócit szolgák körül vesznek,
Gialu mellet vélle Várad felé mennek.
- Szejdi sem űzi meg tartván tsialárdsiágtól,
Vagi hogy nem lehetet hadi bádgiódástól,
Pedig hogy az mezőt meg vette Magiartól,
Heliben viszsza szál nem meszsze Kolosvártól.
- Török tábor keli még fel sem bomlott vala,
Heliekben mindenütt sátorok fel vonva,
Reggel Török ország felé niargal posta,
Rákóci romlását pogáni nép had halya.
- Az egész Buszurmáni nemzet örül rajta,
De kortsios magiar is bizoni sok akaria
Törökkel bérlettek és az alatsionya,
Gondolván felőlle, hágnak már nagi pótra.
- Nem is ok nélkül, mert hamar uri nemzet
Régen vitésséggel nagigiá nevekedet,
Ez változás miá pad alá vettetett,
Poor, nielves, alatsion heliében tétetett.
- Nem fél Rákócitól már török sem pártos,
Viszontag székiben ül Bartsiay Ákos,
Szerentsie mikor giors, ollyankor búra hoz,
Nem gondolta volt meg, magával mit hordoz.
- Mások veszedelmén vagi vérén épült ház
Mit használ, meddig tart, örökös-é vagi váz,
Ha fel támodhamál, lennél ebben tanátsi,
Mint kinek torkodon akat mérges kalász.
- Giőzedelem után Szejdi vig örömmel
Bartsiayt tiszteli feiedelemséggel,
Az után magiarok között rabol széllel,
Ugi megfen Budára kivánt reminséggel.
- Magiarok Rákócst szomorán Váradra Viszik,
Mikes, Bánfi, Teleki zokogva,
Ebeni, Szentpáli, töb kedves szolgája,
Giakran tekintvén holt eleven urokra.
- Oda visznek doktort, tudós borbéliokat,
De halál ellen nem találnak fű szálat,
Eléb urának bé fogfa szemét Várad,
Maga is magiartól el butsiuzik Várad.
- Nagi fájdalmakban lőn sebekben el este,
Kin tsiak óhajtoznak fémes udvar népe,
Hertelen változást látván felesége,
Ki miatt sirás is megh rekett szivébe.
- Már én hova lészek, Bátori Sofia,
Életednek voltam eddig ki hű társa?
Még most szemem előtt meny gonosz várta
Eddig kedvén tartott éltem ide hátra.
- Ne bántsiak Istent meg méltatlan panaszai,
Nem birván magammal, ha vétenék szómmal,
Méért illyen erőtlen aszony állottal
Szállot az szerentsie szemben, nem vastaggal?
- Giámoltalan okkor marattam egyedül,
Ország háborúban mikor szintén merül,
Házam soha többé, tudom, fel nem épül,
Kire szemem vessem, nintsien Isten kivül.
- Mert midőn szerentsie kerekén fen ültem,
Sokan térdet, fejet hajtottak előttem,
Mézzel trágiás szókat hintettek szememben,
Nem kétlem, azok már mérget főznek nekem.
- Idegen lész tőllem mégh tés, én hajlékom,
Szállást sem adc többé őstől marat hózom,
Telis fiam, kit fel tartottam karomon,
El hacc nem sokára s el távozol, tudom.
- Az szép nap is nekem szomorán teccik fel,
Hasonló homáliban minden nap niugszik el,
Keservest örökös giázban öltöztet fel,
Még azokhoz vét, kik sértsienek nielvekkel.
- Ha marad is nállam az egy nihánj kő vár,
Azokbann is terhes gond és siralom vár,
Eözvedgiség s árvaság eggiüt mint egy viz ár
Borultok feiemre, szivem bággiaztó kár.
- Nem Tártam ellened, tudod, édes hazám,
Sőt miben lehetet, mint kegyes pellikán
Ha véremmel nem is, szerettelek nylván,
Még is számkivetet leszek tőlled túl mánn.
- Méltán panaszt tehát nemzetem most egycer,
Régi üdőtől meg füstölődőt cimer,
Mondván, nem szolgáltam azért neked régen,
Maradékorrot hogy niomorgassad ezzel.
- Vérét akar ki más töbször nem atta ki
Érted, magiar, mint en, vezéred, Báthori,
Utolsó csemetém ohajtással tölti
Idejét, nem szánván, evel fizec neki.
- Ne legy oli kegyetlen ellenem bár tsiak már,
Hiszem az koporsó engem is majd bé zár,
Mihelt rendemen szánt az keserű halál,
Báthori nemzetsiég véget ért ot immár.
- De bár nemzetsiégem legyen el felejtve,
Mint hogy régi irás, el kopot érdeme,
Bizonj megh száriharnál méltán erre nézve,
Kinek mostan érted vérben fekszik teste.
- Méltán sirathatod, romlott Magiar nemzet,
Ha iól meg gondolod, mire jutot ügied,
Mikor Laios királi Mohátsinál el eset,
Vagi nagi Máriás királi utolsó bucsút vett.
- Nem félhetet akkor magiarság ugi kártól,
Mint most immár tarthat végső pusztulástól,
Mert ugi ki nem dőlt volt fundamentomából,
Hogy ismég keliében ne áthasson abból.
- Nintsien pedig már mód, nintsi semmi reminség,
Nap kelet, nap niugot egy aránt ellenség,
Fegyver, nép, segitsiég, el fogiot az érték,
Hova hajtsi feiedet, árva meg maratt nép.
- Ha némethez hajlasz, iüj közelb, azt mondgia,
Még iól meg feihetlek, az után áli hátra,
Lengiel szomszéd, tudod, magát is nem biria,
Nem hogy niavaliádban neked lenne Tódra.
- Fijaydból álló kevés úri nemzet,
Ugi látom, fazaka mellé szit tsiak szenet,
Ha fiak nem oltiák az idegen tüzet,
Ne csodáld, mostohák ha kerülnek téged.
- Te légi tanú, bár ki Rákócit giülölted,
Életénél toáb ha fémet nemzeted,
Valaki titkonn is reád irigikedet,
Holta után mingiárt mint köszörült fegyvert.
- Ehet nem szól senki közelb Nádasdinál,
És amaz meg avult nemzet Frangiepánnál,
Meli hamar Rákócit követ Zriny halál,
Rákóci halálát bánta sok illyen kár.
- Még élt, nem történtek hazánkon mind ezek,
Távolról többenn is noha feniegették,
Csak feniegetéssel nem sebesült volt meg,
Annál inkáb senki köztüllünk nem holt meg.
- El eset Rákóci, bizonyai meg tudván
Buszurmánj, eddig ki veszteg fekütt ágyán,
Ideie fel kelnem, két felé kapnom már,
Azt mondgia, meg eset az őr álló madár.
- Széles mroaaimon mmcienutt iar levei,
Eöszve giül tanátsira diván üllő vezér,
Mit végesztek, majdon Europa más hir ér,
Midőn városidra az strásán állás kél.
- Tartozzál előbször Érdélinek vég vára
Kiben tsiak nem régen szemeyt be hanta
Rákóci Giörgi, mert nintsi már, ki rád vigiázna,
Mint hogy ültél szeme fémén, meg is roma.
- Német vitézekkel meg tölt Érsekujvár,
Érted sem sokáyg harcolt lompos dandár,
Ne csodáld, hogy nem nialt, mert borig nem voltál,
Nintsi siralmasb dolog gonosz mostohánál.
- Oceanus tenger között hát Kandia,
El hittem, akarnád, most is uyat vonna
Török Rákócival, rád szer nem iött volna,
Alleluja heliet nem bőgne hu alla.
- Nem is vélted akkor, gazdag Olosz ország,
Szerentsiésen mikor tengeren halód iárt,
Kalamárid bátran fel Tárták Indiát,
Azomban Rákóci neked menyt használt.
- Kő sziklára rakott leg erősb Kamenic,
Ki meg háboritsion, azt gondoltad, hogy nintsi,
Meli hamar az többi után mentél tesis,
Lengiel birtokában kinél nem volt job kintsi.
- Nem tsiak Erdéli sirat hát méltán Rákóci,
Holot minden búra te nyltál ajtó ki,
Vajha koporsódból közinkben iünnél ki,
Lenne személljednek külömb tekinteti.
- Menny vár, tartománj az olts veszet el,
Eggiütt is, másutt is, kit pogáni rablot el,
Orosság, Oláság, kozákság ha rendel
Elődben számlálná rabfát, nem hinnéd el.
- Kiválitképpen benned, kis tartománj Erdélj,
Rabló tatár miatt vallion bánj özvegy él?
Hánj kisdedet, szüzet pogáninak neveltél?
Hánj árvád idegen földön kenieret kér?
- Őstől maratt törvén, elébbi szép rended,
Kivel feidelmet, mint királit tisztelted,
Hova lőtt? el multak, meszsze vadnak tőlled,
Eleyd példáját közel sem követhed.
- Véget ér, iól tudom, az üdő mindenben,
Irásomnak én is véget vetettem,
De hogy ez gonosznak még vége lehessen,
Félek, még is többel adós nemzetsiégem.
- Isten egyedül az, ki gonoszból iót ád,
Égig emelhet fel földig romlott pusztát,
Keservesen végső ügiünkben nézünk rád,
Mert te vagi, ki búnkat jónkra fordithamád.
- Ne nézd hát rosz voltát bűnös szolgáydnak,
Kiket földéről ki hoztál Scitiának,
Tégedet, uram, kik kevesen marattak,
Szabaditásodért had magasztalianak.
- Mi közi Scitáknak régen Dáciához,
Még is giőzedelmet attól nekik ahoz,
Világnak nagi része hódolt Atillához,
Oli irgalmas voltál pogánj magiarokhoz.
- Hát midőn előtted térdet feiet hajtasak,
És mikor egyedül szent nevedben biznak,
El fordult örömét keresztén] magiarnak
Nem térited meg téged óhaj tóénak?
- Távul legyen tőlled az kemini gondolat,
Hogy az kevéli népek ne mondgianak ollyat,
Hol vagion Istenek, kiben nagion biznak?
Hol az meniey kéz, kihez támoszkodnak?
- Szabadon fegyverrel, nielvekkel sebhetnek,
Mahumetben bizván mindent el követnek,
Ali szabadítót kivánnak melléjek,
Szerentsie kerekén vigan el fen ülnek.
- Nem tudgiák, ideyg tartó boldogság az,
Melliet az világ ád, reggeli harmat az,
Örököshöz képest semmire kellő gaz,
Pogáni nemzet, mellyel ollian fenien hí az.
- Az mi reminségünk pedig csak az Isten,
Ha sujtol is, szabad kel vennünk jó neven,
Mert valakit próbál földön, nem részetlen
Ha békével tűri, az örök életben.
- Tudod, mit végesztél róllunk, menjez Úr,
Hijában vágiódik akaratodon túl
Föld, tenger, magos ég, honnat menjkő le hul,
Mert tsiak az leszen meg, az mit akar az Úr.
- De mivel közzülünk senki tanátsiodban
Nem volt, szent szándékod van nállunk titokban,
Legyen akaratod, azt mondgiuk minyáian,
Mi képpen meniben, ugi ez földi hajlékban.
- De ha meg nem bántunk, még is kérésünk ez,
Legyen akaratod, holott vagi kegyelmes,
Forduli vig orcával szegíny magiar néphez,
Agi békességet, ki hazánkból ne kerges.
- Ne kérgie pogániság, hol mi reminségünk,
Mégis toáb? csufot tsynálván belőllünk,
Mutasd meg, világ el áll mikor mellőlünk,
Isteni erő fel kél akkor mellettünk.
- Akkor szégienül meg világtól el kapot
Sokaságában meli nemzetsiég ugi bizot,
Mi pedig azt mongiuk, az Úr neve áldot,
Ki az oroszlánok verméből ki hozott.
|
|