Második könyv
Harmadik rész

Első könyv  
  1. Megindult vala már a chám táborával,
    Meghízott a szíve kövér praedájával,
    Vígan zeng serege hadi nótájával,
    Viszi Keményt s a több rabokat magával,

  2. Akinek jóllehet kedves szabadsága
    Kedvetlen fogságra, búra vigassága,
    Rabi állapotra kényes urasága,
    Szomorú üdőre költ víg nyájassága:

  3. Mindazáltal amaz nagy Ottó módjára,
    Akit a szerencse vévén bal szárnyára,
    Császári székébűl letőn utoljára,
    Nem csügged elméje ezek ostromára.

  4. Sőt a benne lakó nagy szű erejével
    Oly, mint a vidám sas, most is nézésével.
    Harsog a nyelve is nyers beszéllésével,
    Biztatván társait sok szép intésével.

  5. Maga a tatár chám van ezen csudával,
    Mikor a rab Keményt látja ily orcával,
    Akit egykor szemben juttatván magával,
    Beszél véle, s tartja sokáig szavával.

  6. Vigyázván akkor is méltó személyére,
    Nagy szívet mutató bátor beszédére,
    Kedves rendben szedett termetes testére,
    Fejedelemséggel kénálja végtére.

  7. Biztatja, hogy mindjárt béviszi Erdélyben,
    Haza sem megy addig, ezt végzi elsőben,
    A Rákóczi Györgynek ülteti székében,
    Az egész országot bocsátja kezében.

  8. De nem hiszen Kemény a syrén szavának,
    Akinek éneki elébb is csalának,
    Tudja azt is, hogy él ura országának,
    Mely más fejedelmet nem kévén magának.

  9. Azért ajánlását a chámnak megveti,
    Melyért ő is erősb fogságban téteti,
    Egy tetves jancsárral együvé kötteti,
    Gondos éjszakáit amellett tölteti.

  10. Tündér változását nézd a szerencsének,
    Kedves lánca helyett Anna szerelmének
    Mely unalmas békót Keményre vetének,
    Hozzá láncolt dögét rút tatár testének.

  11. Ezzel együtt lenni kell vala Annának,
    És gyenge vánkusin nyugtatni ágyának,
    Mellette nyújtózni, nem e rút jancsárnak,
    S érzeni fogait szőke bogarának.

  12. Két ölelő karját nyakán általvetni.
    Azoknak láncával hozzája köttetni,
    Gyenge csókjainak harmatján éltetni,
    Nem ez undok testnek tetvével étetni.

  13. Az az úri személy, kit sok szű ohajtott,
    A Censabria is magáénak tartott,
    Bízott reményében, meddig nem csalatott,
    Mely nem hozzá illő ágyastársra jutott!

  14. Elébb, hogysem a chám megindult hadával,
    Az előjáró hír mégyen gyors szárnyával,
    Bétölt mindeneket csácsogó szájával,
    Hogy Kemény Jánost is hozza ő magával.

  15. Öszvegyűjti népét Nester-Fejírvárnak,
    Aki győzödelmén örülvén a chámnak,
    Lábszíját készítnek most fogott sólymának,
    Hogy azzal üdvözlje győzelmét urának.

  16. A Szilágyi Mihály viselt ilyet régen,
    Ki szerencséje is forgott sima jégen,
    Diadalmaskodott sokszor ellenségen,
    Nyomorgott végtére rabságos ínségen.

  17. Gyűjtnek azért öszve számos míveseket,
    De nem karmazsinnal bánó mestereket,
    Sem selyem- s szkófiombocsátó kezeket,
    Hanem vasforgató erős bronteseket,

  18. Melyek mintha jöttek volna az Aetnábúl,
    Vulcánus mívének szennyes barlangjábúl,
    Most is füst gőzölög némelyik szájábúl,
    Hatan állnak elő kovácsok számábúl.

  19. Vaspor szennye ülte hízott pofájokat,
    Szenek pozdorjája füstölte nyakokat,
    Sok szikra csipdeste feltűrött karokat,
    Egy-egy pöröly telte béfogott markokat.

  20. Ritkult a szakállok csapdozó tüzekkel,
    Éktelen homlokok pörzsöllett szemekkel,
    Orcájok varasult gyakor égésekkel,
    Merő félördögök kormos személyekkel.

  21. De mint óriások temérdek tagokkal,
    Hegyeket bírnának emelni vállakkal,
    Labdaként játszonak az üllő vasakkal,
    Mindent végbevisznek erős munkájokkal.

  22. Száz font vasat adnak kezében ezeknek,
    A Kemény számára melyet készíttetnek,
    Lábára ily gyenge lábszíjat fűzetnek,
    Elkészítésében azok is sietnek.

  23. Azért a nagy fúvók kezdenek szelelni,
    Azoknak Eurusa tüzet is nevelni,
    Magát vélnéd itten Vulcánust mívelni,
    Cyclops társaival a pörölt emelni.

  24. Felgerjedvén a tűz, a szikrák ropognak,
    Hevül a vas, arról a rozsdák pattognak,
    Az erős kovácsok mellettek forognak,
    Kezdett munkájokhoz serénységgel fognak.

  25. A fúvó gégéje körül szít ez tüzet,
    Pemete bojtjával az hint reá vizet,
    A verő pörölyhöz készít némely kezet,
    Fogók szájátúl falt vasat némely vezet.

  26. Hajnalszínt mutat már a vas setétsége,
    Megpirosította a tűz melegsége,
    Minden mocska, szennye, rozsdája leége,
    Engedelmeskedik lágyult keménysége.

  27. Zúgnak a pörölyök felemelt kezekben,
    Üti ki-ki, lehet mennél erősebben,
    A munka és a tűz hevíti testekben,
    A repülő szikrák dongnak a műhelyben.

  28. Hunt a nap: setéte van az éjszakának,
    Fényes tüze látszik akármely szikrának,
    Mondanád a műhelyt lángozó Aetnának,
    Azhol a nagy vason ezek kalapálnak.

  29. Üstökös csillagot minden ütés csinál,
    Sok ugrosó szikra szökdécsel a kohnál,
    Tüzes lidérceket éjjel ha ki tanál,
    Itt minden fuvallás több szikrát ád annál.

  30. Öt részbűl áll a vas, melyet kalapálnak,
    Hajtottak már egyet a jobbik szárának,
    Sűrőn jár a pöröly, majd mást is csinálnak,
    Készül abroncsa is karikák pántjának.

  31. Mind az öt darabot már öszvekötötték,
    Suhog rajtok a víz, mellyel megöntötték,
    Vége van a műnek, a pörölyt letötték,
    Izzadt homlokokat s nyakakot törlötték.

  32. Közelget a chám is immár a várashoz,
    A várasiak is kezdenek dolgokhoz,
    Minthogy diadalma gazdag praedákat hoz,
    Hogy illő üdvözlést adjanak azokhoz.

  33. Megindulnak azért rendelt seregekkel,
    Oldalok szépítő aranyas tegzekkel,
    Más országokbéli szép öltözetekkel,
    Köszöntik a chámot víg üdvözlésekkel.

  34. Az üdvözlő sereg amint kétfelé vál,
    Enceladus forma két tatár elöl áll,
    Általöltvén amaz nagy vasat egy tölgyszál,
    Azt viszik, amelynek súlyát érzi a váll.

  35. Megszólal itt Arszlán, azoknak agája,
    Földig atlacban van, köves a szablyája,
    Az íja aranyos és annak puzdrája,
    Háta megett nyerít festett paripája.

  36. Egész vég patyolat fejét kerítette,
    A derekát öve amint körülvette,
    Az első csomóhoz mindkét kezét szedte,
    Meghajlott derékkal szavát így kezdette:

  37. “Az hites musurmán nemzet nagy reménye,
    Ki által setétül a chaurok fénye,
    Fénlik, ragyog, terjed Alkorán törvénye,
    Áldott lábaidnak minden ő ösvénye.

  38. A nagy Alla, aki visel mindeneket,
    Amint mostan adott szép győzödelmeket,
    Úgy több szerencse is kövesse ezeket,
    Diadalmas híred érje az egeket.

  39. Kardod s karod által teljen a török hold,
    Melyhez diadalmad mostan is nagy részt told,
    Ez sok rab sarcával öregbedik a zsold,
    Kiket fogságokbúl sok ezer summa old.

  40. Amely jó lovadon magadat forgattad,
    Azoknak sok számát amikor fogyattad,
    S elesett testeknek véreket ontattad,
    A másvilágon is ugráljon alattad.

  41. Ezen szöktesd által hídját a Siratnak,
    Ezen járd árnyékát a zöld faágaknak,
    Az hauri leányok kik alatt mulatnak,
    S nyugovó ágyokat néked is mutatnak.

  42. Ezen menj udvarhoz, amaz nagy Allához,
    Mikor Mahumétet hívatja magához,
    Ültetvén vendégül vetett asztalához,
    Mahumétet ezen kísírjed házához.

  43. A kard, amely szolgált most diadalmadra,
    Köttessék akkor is dücső oldaladra,
    Az amennyi rabot adott rabszíjadra,
    Álljon annyi gyermek s lyány szolgálatodra.

  44. Nagy győzödelmednek azonban örülvén,
    Leborult orcával elődben kigyövén,
    Most fogott foglyaid nem mind foglyok lévén,
    Azok közt tőrödben sólyom is kerülvén:

  45. Ím, ezt a lábszíjat (a vasat mutatja)
    Készítettük néki, erős, megtarthatja,
    Ezt az egész sereg általam nyújtatja,
    Víg idvözlésének jeléül adatja.”

  46. Alig vala vége követ beszédének,
    Hogy a chám nevével Keményhez menének;
    Ő volt az a sólyom, melyrűl beszéllének,
    Kit hogy kifogjanak, sokan sietének.

  47. Viszik a lábszíjat (ez száz font vas vala),
    Melyet brontes hamar Keményhez foglala,
    Kit a chám, mint álnok madarász, úgy csala,
    Mondja: mint ezt érte, mért inkább nem hala?

  48. A csörögős lábszíj csörög lábain már,
    A szokatlan sólyom melyben nehezen jár,
    Ily képtelen terhhel hogy vesztegetik, kár,
    E nemes madarat máskint böcsülnék bár.

  49. Sugárit szárnyának még minap kiszedték,
    A chámnak kányái mikor körülvették,
    Csapdosó körmökkel seregit sértették,
    S azokkal őtet is rútul melyesztették.

  50. A’ sem vala elég nyomorúságára,
    Hanem ily nagy csörgőt kötének lábára,
    Melyet hogy nem bírhat, tolják taligára,
    Úgy hurcolják Keményt sokak csudájára.

  51. Kit mind az hadakban jól viselt dolgokért,
    Ellenségeken vett szép diadalmokért;
    Mind békességbéli nagy szolgálatokért,
    Melyeket hazája mellett tett sokakért;

  52. Dücsőség szekerén kellene viselni,
    Zöld lauruságakkal homlokát tisztelni,
    Áldozó napokat nevére szentelni,
    Víg üdvözlésekkel az égig emelni;

  53. Az alá borultán elébbi fényének,
    Hamar kerekei sima tengélyének,
    Proteust követő tündér szerencsének,
    Szalmakévékkel tölt taligát tevének.

  54. Üdvözlő szók helyett csúf szókkal illetés
    Érdekli füleit s bosszontó nevetés;
    Ilyen a világi kedv s örvendeztetés:
    Követi azt gyakran nem várt számkivetés.

  55. Nincsen oly finnyás kény s oly kényes finnyásság,
    Akit ne sarkaljon sok tövises gondság,
    Szomszédos egymással szolgálat s uraság,
    A szűr a skarláttal, szabadsággal rabság.

  56. Inában van kinek-kinek változása,
    Egy percentés közi lehet fordulása,
    Nagy állapotjárúl csekélyre szállása,
    Croesusbúl Irussá hirtelen válása.

  57. Kedvén sétál a vad, s ugrál a ligetben,
    Játszodozva úszik hal is a vizekben,
    Azonban amikor van bízott örömben,
    Ez horgot kap, amaz hull nem vélt veremben.

  58. Így sok veszély inal minden boldogságot,
    Ha egy kedves óra fordít vigasságot,
    Más nyújt nem reménlett bút, szomorúságot,
    Szabad élet után tömlöcös fogságot.

  59. Kemény is nem régen szabados szárnyon járt,
    Ily mostoha sorsot s bal szerencsét nem várt,
    A véletlen eset, aki hoz gyakor kárt,
    Azonban lábára mely nehéz vasat zárt,

  60. Akivel érkezvén végre Krím földére,
    Bakcsaszaráiban chám lakóhelyére,
    Sok tátott száj s nyílt szem bámul nézésére,
    A szalmás taligán béjövetelére.

  61. Bégyűl a várasnak minden szomszédsága,
    A csudáló népnek tolong szorossága,
    Akiktől nézetik taligás rabsága,
    Melynek volt azelőtt hintós méltósága.

Ugrás az elejére
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész
Második könyv
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész
Hatodik rész
Hetedik rész
Nyolcadik rész
Kilencedik rész
Harmadik könyv
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész
Hatodik rész
 
Syrena főlap