Első könyv, első rész

Első könyv  
  1. Múzsám, a murányi hegyek tetejérűl,
    Azhol Veselini Ferenc szerelmérűl,
    Szétsi Máriával lett végezésérűl,
    Szólottál a várnak meg is vételérűl,

  2. Szállj le, ereszkedjél a tágas térségre,
    Menj által a Tiszán a dinnyés Nyírségre,
    A Szilágyra onnét és az Erdélységre,
    Lengyel-, Tatár-, Oláhországokra végre.

  3. Nézd el mindezekben Keménynek dolgait,
    Szerető szívének állandó lángait,
    Házassága módját, rabságát, hadait,
    Hazája szerelmét s azért nagy gondjait;

  4. Kezdette Annával mint ösméretségét,
    Ki viselte, s miként ahhoz követségét,
    Mennyi ellenkezés érte reménségét,
    Míg véle köthette kedves szövetségét.

  5. Váltott gyűrőjének lévén megadása,
    Mely sok balszerencsén volt addig forgása,
    Amíg kedveséhez lehetett jutása,
    Nehéz pályájának végződvén futása.

  6. A rabság egymástúl őket elszakasztván,
    Mely gondos volt szívek, azt sok bú fárasztván,
    Abbúl a jó Isten várt napot virrasztván,
    Mely kedvesen éltek, egymást nem aggasztván.

  7. Édes hazájának mint fáradt dolgában,
    Hogy elővihesse azt kévánt javában,
    Végre a szerencse bal fordulásában
    Mint leve eleste hadakozásában.

  8. Feljegyezvén, vegyed ezeket versekre,
    De nem az Cirrhai fabulás hegyekre,
    Hanem vesd elmédet a magos Egekre,
    Mondván: Mennyei Úr, te segíts ezekre!

  9. A Lónyai háznak választott virági,
    Mint tavasszal újult zsengéknek újsági,
    Kikre sok szíveknek égnek kívánsági,
    Mert fürtösök rajtok a jóknak soksági.

  10. Kedves erkölcsökben hárman nevelkedtek,
    Szemeknek tegzében nyilakat viseltek,
    Mennyi tekintetet, annyi lövést tettek,
    A nézőknek szívén sok sebet ejtettek.

  11. Leginkább négy dolgot vizsgál a szeretet:
    Erkölcsöt, értéket, szépséget, nemzetet;
    Ezekkel mindhárom felékesíttetett,
    Melyekért mindenik méltán is tetszhetett.

  12. Három isten asszonyt látnál itt rendében,
    Ha mikor tekéntnél ezek seregében,
    Mint mikor Párisnak az Ida hegyében
    Junó, Pallas, Vénus jöttek elejében.

  13. Szemed cirkalmával ha őköt felvennéd,
    Első tekintettel megütközne elméd:
    Itt az aranyalmát melyiknek ítélnéd?
    Arra érdemesnek mind az hármat vélnéd.

  14. Ha sok kinccsel Junó Párist hitegette,
    Elmés tudománnyal Pallás édesgette,
    Heléna szerelmét Vénus ígírgette,
    Hogy az aranyalma tartatnék érette:

  15. Ez három nymphának nézd el nemességét,
    Találod ezeknek őbennek bővségét:
    Értékét Junónak, Pallas eszességét,
    Helénát ajánló Vénusnak szépségét.

  16. Emellett szemérmét a szűz Diánának,
    Életét, erkölcsét szerzetes Vestának,
    Magaviselését gyors Athalantának,
    Szép kezemunkáját elmés Arachnának.

  17. Szép ez mind az három, s dicsíretes sokban;
    Ezek közt magad is esnél, Páris, gondban,
    Melyet ítéllenéd érdemesnek jobban,
    De Anna nyerné el az almát azonban.

  18. Ez a középsőnek neve, kit mindenben
    Áldott a természet a többinél többen,
    Nemcsak mint Cypriát ábrázolta szebben,
    Hanem Minervaként áldotta is észben.

  19. Mint csendes idején a vak setétségnek,
    Barmokat nyugtató éji csendességnek,
    Jóllehet tüzei a magos kék égnek
    Mindnyájan csillagzó fényességgel égnek;

  20. Mégis a Phosphorus, az hajnalemelő,
    A többinél bővebb ragyogvánt viselő:
    Így a víg tavasz is sok virág nevelő,
    De köztök a rózsa kedvesb s elébb kellő.

  21. A vadakkal gazdag Délos szigetében,
    Driades szüzeknek nyájas seregében,
    Szép Clio s Thalia ékes termetében,
    Méltó, hogy Phoebus is vegye szerelmében.

  22. Nyilas Diánának mégis delisége
    Felmúlja ezeket termeti s szépsége,
    Miként az ezüstöt arany kedvessége,
    Mindeneknél drágább ára s böcsössége.

  23. A smaragd s rubint is fénlik a gyűrőkben,
    Napkeleti gyöngy is az arany függőkben,
    Oly böcsös ragyogvány nincs mégis ezekben,
    Mint fényével játszó adamas kövekben.

  24. A Lónyai szüzek hasonlatosképpen,
    Jóllehet mindhárman termettenek szépen,
    De győzi az Anna a többit sokképpen,
    Mint a nymphák között Diána, oly éppen.

  25. Zsigmond volt az atyjok, nagyságos nemében,
    Sokat látott, hallott, s tanult életében,
    Törvény illett inkább, mint fegyver kezében,
    Tanáccsal sokat ért honja szükségében.

  26. Származott az anyjok Varkucs nemzetségbűl,
    Margitnak nevezték ezt a keresztségbűl,
    Nagy nemzet mindkettő, s álló régiségbűl,
    Ahhoz gazdag s részes sok szép örökségbűl.

  27. Melyeket az halál noha leontott már,
    S testbűl kikölt lelkek az egek között jár,
    De szép hírek-nevek (melyben nincs vallott kár)
    Él mostan is köztünk, s tűlünk is áldást vár.

  28. Kiknek a leányi gazdag értékekért,
    Jó pálca alatt nőtt kegyes erkölcsökért,
    Idejek-, elméjek-, nemek- s szépségekért
    Kedvesek, s sok szívek lángolnak ezekért.

  29. Amikor serdültek arra az időre,
    Amely alkalmatos már a jegygyűrőre,
    Mint az éh madarak a szemes szérőre,
    Úgy járnak az ifjak ezekhez kérőre.

  30. Hol a testek vadnak, sasok odagyűlnek,
    Szapora sürgéssel ott járnak s kerülnek,
    Amely helyek pedig azoktúl ürülnek,
    Oda vagy sohasem, vagy ritkán röpülnek.

  31. Ezek háza körül méltán sereglettek,
    Mivelhogy ennyi sok jóval bővölkedtek,
    Azért jó eleve el is jegyeztettek,
    Hajadonságokban soká nem lehettek.

  32. Csudálatos Fátum, ritka sok ezrekben,
    Mit Isten ez iránt rendelt az egekben:
    Mert ez három szüzek férjhez menésekben
    A vőlegények mind egyenlők nevekben.

  33. Az elsőt, amelyet híttak Zsusánnának,
    Köti az házasság Bocskai Istvánnak,
    A kezepsőt, akit neveztek Annának,
    Veselényi István jegyzi el magának.

  34. Margit, ki közöttök ifjabbnak tartatott,
    Telegdi Istvánnak elsőben adatott,
    Az meghalván, soká gyászban nem hagyatott,
    Gróf Csáki Istvánnak azután hozatott.

  35. Mikor azért ki-ki kívánt társát leli,
    S azzal az Hymennek magát beszenteli,
    A Veselény is Annát elemeli,
    Kedves személyével örömét neveli.

  36. Zászlós úri nemzet, ezé Hadad vára,
    Igen szép uraság, s nagy ennek az ára,
    Maga is jó ifjú, ahhoz jól is jára,
    Segítvén az Egek ily kegyes társára.

  37. Szűk a jó feleség, nehéz szerit tenni,
    Hogysem pedig rosszat kárhozatra venni,
    Caucasus hegyén túl jobb szaladva menni,
    Ott a tigrisekkel egy barlangban lenni.

  38. Gazdagság és érték vagyon az atyáktúl,
    De a jó feleség Istentűl magátúl,
    Boldognak mondatik Salamon szájátúl,
    Akinek jó asszony adatik sajátúl.

  39. Vagyon, Veselényi, néked részed ebben,
    Szerencsés napjaid folynak életedben,
    Szép asszony társoddal van szíved örömben,
    Éltek is egymáshoz igaz szeretetben.

  40. De nézd a múlandó örömnek hívságát.
    Mely hamar eloltja víg napja világát,
    Alig mutatja meg zsengéje újságát,
    Véle termett férge hogy rágja virágát.

  41. Amikor kedvesen egymással élnének,
    S tovább is hasonló napokat vélnének,
    A kegyetlen Párkák ímé érkezének,
    Nem reméllett sírást Meggyesen szerzének.

  42. Van ezek kezében guzslya az életnek,
    Annak fonalszáli onnét eresztetnek,
    Ők nyújtják azokat, s tűlök is metszetnek,
    S általok sok árvák s özvegyek tétetnek.

  43. Veseléninek is ollójok élével
    Elmetszik napjait együtt életével,
    Árván hagyják házát gyászos özvegyével,
    Ki vizeket áraszt, mint Biblis, könyvével.

  44. Kesereg halálán szerelmes férjének,
    Követvén példáját árva gerlicének,
    Egy órát sem enged kedves örömének,
    Lévén hű gyászlója társa elestének.

  45. Szép szemöldökének, szemeinek íja
    Most víg mosolygással a szívet nem víja,
    Hanem szomorító siralomra híja,
    Szerelme elestét keservesen síja.

  46. A piros klárisok, kik ajakán ültek,
    Elébbi mosolygó színekben kékültek;
    Orcáján a rózsák, kik minap örültek,
    Szomorún csüggönek, s hervadásra dűltek.

  47. Magas homlokának gyenge lilioma,
    Egyenes nyakának szép alabástroma,
    Gyümölcsös mellyének két mozgó citroma
    Változott, az búknak hervasztván ostroma.]

  48. Kövekkel csillagzó gazdag öltözete,
    Fodorult hajának gyöngyös fürtözete,
    Sok egyéb cifrának munkás készülete
    Letétetett, s nincs most azoknak kelete.

  49. Kedves állapotja költ kedvetlen gyászra,
    Nyugodalmas szíve gondos ohajtásra,
    Vígságos beszéde keserves sírásra,
    Csendes elméje is habzó búsulásra.

  50. Társa melegével fűlt nyoszolyájának
    Elaludt a szene, nincs tüze magának,
    Hogy örömét gyújtsa bús állapatjának,
    Mord tele érkezett vígságos nyarának.

  51. De a jó erkölcsök kedves ruházatja,
    Amely hírét s nevét szépen ragyogtatja,
    A gyásszal sokáig nem aggosztaltatja,
    Most béborult napját megint felhozatja.

  52. Az hadadi testnek szomorú torábúl
    Gyerőmonostori Phoenix kél porábúl,
    Mely Veseléninét bús állapotjábúl
    Víg napokra hozza s gyászos siralmábúl.

  53. Noha ez is, amint felkél mosolyodva,
    Úgy el fog enyészni megint szomorodva,
    Lész úgy is élete sok búval rakodva,
    A ködbűl fény, s abbúl megint köd fakadva.

Ugrás az elejére
Első rész  
Második rész  
Harmadik rész  
Negyedik rész  
Ötödik rész  
Második könyv  
Első rész  
Második rész  
Harmadik rész  
Negyedik rész  
Ötödik rész  
Hatodik rész  
Hetedik rész  
Nyolcadik rész  
Kilencedik rész  
Harmadik könyv  
Első rész  
Második rész  
Harmadik rész  
Negyedik rész  
Ötödik rész  
Hatodik rész  
 
Syrena főlap