Első
könyv |
|
-
Múzsám,
a murányi hegyek tetejérűl,
Azhol Veselini Ferenc szerelmérűl,
Szétsi Máriával lett végezésérűl,
Szólottál a várnak meg is vételérűl,
-
Szállj le, ereszkedjél a tágas térségre,
Menj által a Tiszán a dinnyés Nyírségre,
A Szilágyra onnét és az Erdélységre,
Lengyel-, Tatár-, Oláhországokra végre.
-
Nézd el mindezekben Keménynek dolgait,
Szerető szívének állandó lángait,
Házassága módját, rabságát, hadait,
Hazája szerelmét s azért nagy gondjait;
-
Kezdette Annával mint ösméretségét,
Ki viselte, s miként ahhoz követségét,
Mennyi ellenkezés érte reménségét,
Míg véle köthette kedves szövetségét.
-
Váltott gyűrőjének lévén megadása,
Mely sok balszerencsén volt addig forgása,
Amíg kedveséhez lehetett jutása,
Nehéz pályájának végződvén futása.
-
A rabság egymástúl őket elszakasztván,
Mely gondos volt szívek, azt sok bú fárasztván,
Abbúl a jó Isten várt napot virrasztván,
Mely kedvesen éltek, egymást nem aggasztván.
-
Édes hazájának mint fáradt dolgában,
Hogy elővihesse azt kévánt javában,
Végre a szerencse bal fordulásában
Mint leve eleste hadakozásában.
-
Feljegyezvén, vegyed ezeket versekre,
De nem az Cirrhai fabulás hegyekre,
Hanem vesd elmédet a magos Egekre,
Mondván: Mennyei Úr, te segíts ezekre!
-
A Lónyai háznak választott virági,
Mint tavasszal újult zsengéknek újsági,
Kikre sok szíveknek égnek kívánsági,
Mert fürtösök rajtok a jóknak soksági.
-
Kedves erkölcsökben hárman nevelkedtek,
Szemeknek tegzében nyilakat viseltek,
Mennyi tekintetet, annyi lövést tettek,
A nézőknek szívén sok sebet ejtettek.
-
Leginkább négy dolgot vizsgál a szeretet:
Erkölcsöt, értéket, szépséget, nemzetet;
Ezekkel mindhárom felékesíttetett,
Melyekért mindenik méltán is tetszhetett.
-
Három isten asszonyt látnál itt rendében,
Ha mikor tekéntnél ezek seregében,
Mint mikor Párisnak az Ida hegyében
Junó, Pallas, Vénus jöttek elejében.
-
Szemed cirkalmával ha őköt felvennéd,
Első tekintettel megütközne elméd:
Itt az aranyalmát melyiknek ítélnéd?
Arra érdemesnek mind az hármat vélnéd.
-
Ha sok kinccsel Junó Párist hitegette,
Elmés tudománnyal Pallás édesgette,
Heléna szerelmét Vénus ígírgette,
Hogy az aranyalma tartatnék érette:
-
Ez három nymphának nézd el nemességét,
Találod ezeknek őbennek bővségét:
Értékét Junónak, Pallas eszességét,
Helénát ajánló Vénusnak szépségét.
-
Emellett szemérmét a szűz Diánának,
Életét, erkölcsét szerzetes Vestának,
Magaviselését gyors Athalantának,
Szép kezemunkáját elmés Arachnának.
-
Szép ez mind az három, s dicsíretes sokban;
Ezek közt magad is esnél, Páris, gondban,
Melyet ítéllenéd érdemesnek jobban,
De Anna nyerné el az almát azonban.
-
Ez a középsőnek neve, kit mindenben
Áldott a természet a többinél többen,
Nemcsak mint Cypriát ábrázolta szebben,
Hanem Minervaként áldotta is észben.
-
Mint csendes idején a vak setétségnek,
Barmokat nyugtató éji csendességnek,
Jóllehet tüzei a magos kék égnek
Mindnyájan csillagzó fényességgel égnek;
-
Mégis
a Phosphorus, az hajnalemelő,
A többinél bővebb ragyogvánt viselő:
Így a víg tavasz is sok virág nevelő,
De köztök a rózsa kedvesb s elébb kellő.
-
A vadakkal gazdag Délos szigetében,
Driades szüzeknek nyájas seregében,
Szép Clio s Thalia ékes termetében,
Méltó, hogy Phoebus is vegye szerelmében.
-
Nyilas Diánának mégis delisége
Felmúlja ezeket termeti s szépsége,
Miként az ezüstöt arany kedvessége,
Mindeneknél drágább ára s böcsössége.
-
A smaragd s rubint is fénlik a gyűrőkben,
Napkeleti gyöngy is az arany függőkben,
Oly böcsös ragyogvány nincs mégis ezekben,
Mint fényével játszó adamas kövekben.
-
A Lónyai szüzek hasonlatosképpen,
Jóllehet mindhárman termettenek szépen,
De győzi az Anna a többit sokképpen,
Mint a nymphák között Diána, oly éppen.
-
Zsigmond
volt az atyjok, nagyságos nemében,
Sokat látott, hallott, s tanult életében,
Törvény illett inkább, mint fegyver kezében,
Tanáccsal sokat ért honja szükségében.
-
Származott az anyjok Varkucs nemzetségbűl,
Margitnak nevezték ezt a keresztségbűl,
Nagy nemzet mindkettő, s álló régiségbűl,
Ahhoz gazdag s részes sok szép örökségbűl.
-
Melyeket
az halál noha leontott már,
S testbűl kikölt lelkek az egek között jár,
De szép hírek-nevek (melyben nincs vallott kár)
Él mostan is köztünk, s tűlünk is áldást vár.
-
Kiknek a leányi gazdag értékekért,
Jó pálca alatt nőtt kegyes erkölcsökért,
Idejek-, elméjek-, nemek- s szépségekért
Kedvesek, s sok szívek lángolnak ezekért.
-
Amikor serdültek arra az időre,
Amely alkalmatos már a jegygyűrőre,
Mint az éh madarak a szemes szérőre,
Úgy járnak az ifjak ezekhez kérőre.
-
Hol a testek vadnak, sasok odagyűlnek,
Szapora sürgéssel ott járnak s kerülnek,
Amely helyek pedig azoktúl ürülnek,
Oda vagy sohasem, vagy ritkán röpülnek.
-
Ezek háza körül méltán sereglettek,
Mivelhogy ennyi sok jóval bővölkedtek,
Azért jó eleve el is jegyeztettek,
Hajadonságokban soká nem lehettek.
-
Csudálatos Fátum, ritka sok ezrekben,
Mit Isten ez iránt rendelt az egekben:
Mert ez három szüzek férjhez menésekben
A vőlegények mind egyenlők nevekben.
-
Az elsőt, amelyet híttak Zsusánnának,
Köti az házasság Bocskai Istvánnak,
A kezepsőt, akit neveztek Annának,
Veselényi István jegyzi el magának.
-
Margit, ki közöttök ifjabbnak tartatott,
Telegdi Istvánnak elsőben adatott,
Az meghalván, soká gyászban nem hagyatott,
Gróf Csáki Istvánnak azután hozatott.
-
Mikor azért ki-ki kívánt társát leli,
S azzal az Hymennek magát beszenteli,
A Veselény is Annát elemeli,
Kedves személyével örömét neveli.
-
Zászlós úri nemzet, ezé Hadad vára,
Igen szép uraság, s nagy ennek az ára,
Maga is jó ifjú, ahhoz jól is jára,
Segítvén az Egek ily kegyes társára.
-
Szűk a jó feleség, nehéz szerit tenni,
Hogysem pedig rosszat kárhozatra venni,
Caucasus hegyén túl jobb szaladva menni,
Ott a tigrisekkel egy barlangban lenni.
-
Gazdagság és érték vagyon az atyáktúl,
De a jó feleség Istentűl magátúl,
Boldognak mondatik Salamon szájátúl,
Akinek jó asszony adatik sajátúl.
-
Vagyon, Veselényi, néked részed ebben,
Szerencsés napjaid folynak életedben,
Szép asszony társoddal van szíved örömben,
Éltek is egymáshoz igaz szeretetben.
-
De nézd a múlandó örömnek hívságát.
Mely hamar eloltja víg napja világát,
Alig mutatja meg zsengéje újságát,
Véle termett férge hogy rágja virágát.
-
Amikor kedvesen egymással élnének,
S tovább is hasonló napokat vélnének,
A kegyetlen Párkák ímé érkezének,
Nem reméllett sírást Meggyesen szerzének.
-
Van ezek kezében guzslya az életnek,
Annak fonalszáli onnét eresztetnek,
Ők nyújtják azokat, s tűlök is metszetnek,
S általok sok árvák s özvegyek tétetnek.
-
Veseléninek is ollójok élével
Elmetszik napjait együtt életével,
Árván hagyják házát gyászos özvegyével,
Ki vizeket áraszt, mint Biblis, könyvével.
-
Kesereg halálán szerelmes férjének,
Követvén példáját árva gerlicének,
Egy órát sem enged kedves örömének,
Lévén hű gyászlója társa elestének.
-
Szép szemöldökének, szemeinek íja
Most víg mosolygással a szívet nem víja,
Hanem szomorító siralomra híja,
Szerelme elestét keservesen síja.
-
A piros klárisok, kik ajakán ültek,
Elébbi mosolygó színekben kékültek;
Orcáján a rózsák, kik minap örültek,
Szomorún csüggönek, s hervadásra dűltek.
-
Magas homlokának gyenge lilioma,
Egyenes nyakának szép alabástroma,
Gyümölcsös mellyének két mozgó citroma
Változott, az búknak hervasztván ostroma.]
-
Kövekkel csillagzó gazdag öltözete,
Fodorult hajának gyöngyös fürtözete,
Sok egyéb cifrának munkás készülete
Letétetett, s nincs most azoknak kelete.
-
Kedves állapotja költ kedvetlen gyászra,
Nyugodalmas szíve gondos ohajtásra,
Vígságos beszéde keserves sírásra,
Csendes elméje is habzó búsulásra.
-
Társa melegével fűlt nyoszolyájának
Elaludt a szene, nincs tüze magának,
Hogy örömét gyújtsa bús állapatjának,
Mord tele érkezett vígságos nyarának.
-
De a jó erkölcsök kedves ruházatja,
Amely hírét s nevét szépen ragyogtatja,
A gyásszal sokáig nem aggosztaltatja,
Most béborult napját megint felhozatja.
-
Az hadadi testnek szomorú torábúl
Gyerőmonostori Phoenix kél porábúl,
Mely Veseléninét bús állapotjábúl
Víg napokra hozza s gyászos siralmábúl.
-
Noha ez is, amint felkél mosolyodva,
Úgy el fog enyészni megint szomorodva,
Lész úgy is élete sok búval rakodva,
A ködbűl fény, s abbúl megint köd fakadva.
|