|
-
Ez világnak
gyümölcsiről,
Szép kerteknek virágiról,
Sokat szóltam mezeiről
Sűrű fáknak árnyékiról.
-
Iffiaknak
szép termetét,
Elölhozom ékességét,
Azkik Marsnak mérészségét
Követik s nagy vitézségét.
-
Ezek azok,
kiket látnak
Az emberek, és hallanak,
Sokat ezekről is szólnak,
Históriákat is mondnak.
-
Kik legyenek,
nem ösmérik,
Noha testeket szemlélik,
Elméjekkel föl nem érik,
Hogy az eget ezek mérik.
-
Eleget akarván
tennem
Szép szódnak, ím följedzettem,
Egy részit pennára tettem,
Erre is nehezen mentem.
-
Első nagyobb,
mint oroszlány,
Örül ellenség praedáján,
Mikor csida van jobb karján,
Súlyos fegyver függ szép nyakán.
-
Látnád ezt,
mikor haragszik,
Semmi teste ott nem nyugszik,
Szeme-szája föltajtékzik,
Az halál előtte fekszik.
-
Ez oly könnyű,
mint vadkecske,
És erős, mint dühös medve,
Noha ezt Múzsa kedvelte,
Mert már magának jedzette.
-
Ki légyen,
sokszor beszélte,
De senki meg nem értette,
Noha szavait érzette,
De eszével föl nem érte.
-
Láthattad,
mikor beszéllett
Olasz, görög, deák, német,
Hanem olyan s semmi nemzet,
Ilyen nyelvet meg nem érthet.
-
Magyarország
most lakása,
De kincses, gazdag országa
Ez énekben nincs fölírva,
Mert törvényünk aztot tiltja.
-
Nézd, az másik
mit cselekszik,
Scitiában mert ő fekszik,
Azt tudnád, hogy tüzet eszik,
Mikor száján vér tajtékzik.
-
Erősebb ez
oroszlánynál,
Haragosabb dühös Mársnál,
Veszedelmesebb Scyllánál,
Rettenetesb az Halálnál.
-
Mondani is
iszonyúság,
Azhol lakik, ki nagy vadság,
Vagyon csak utálatosság,
Messze földre csak pusztaság.
-
Harmad Indusról
mit mondjak,
És mi dicséretet adjak,
Ha száz nyelve volna számnak,
Nem mondhatnám ki, s pennámnak.
-
Sárkányokkal
ez megvívott,
Tigrisekkel szemben ugrott,
Kezében vad bika rívott,
Mikor rút vérében ivott.
-
Láttam ennek
mérészségét,
Gyakorta nagy vitézségét,
Sokszor próbált mesterségét,
Kiváltképpen bölcsességét.
-
Sok csudákkal
hadakozott,
Kikből soknak adakozott,
Eleven áspist is hozott,
Mikor viselt egy nagy harcot.
-
Az negyedik,
mint egy szarvas,
Könnyű perzsa és szép magas,
Szépen néz, mint keselyő sas,
De kegyetlen, mint vad farkas.
-
Eztet lovon
ha láthatnád,
Szép termetit vizsgálhatnád,
Oltalmadra ha vonyhatnád,
Ezzel az sárt megállhatnád.
-
Az ötödik
Líbiában
Lakik csak egy vad barlangban,
Vadakkal való vívásban,
Részes volt sárkányhalálban.
-
Soha meg nem
gondolhatja
Senki, hidd el, nem írhatja,
Miket mívelt, s nem mondhatja,
Mennyit csalt meg ábrázatja.
-
Az hatodik
százat rontott,
Mert ő sok pogány vért ontott,
Nagy kősziklákat elbontott,
Franciában lakni szokott.
-
Kegyetlen
nagy erejével,
Éles és gyors elméjével,
Rettenetes fegyverével,
Lidércet ölt nagy kezével.
-
Lásd meg,
az hetedik mostan
Fényeskedik török holdban,
Lakik is Törökországban,
Részes volt már sok vértóban.
-
Az nyolcadik
Ázsiában
Tündöklik Natoliában,
Fejedelem jószágában,
Hatalmas is gyors karjában.
-
Deli, karcsú,
ékes, magas,
Erős, könnyű, bátor lovas,
Azt tudnád, hogy éppen vasas,
Testét ládnád, mely hatalmas.
-
Volt már közi
sok vadakkal,
Sőt rettentő állatokkal,
Vívott tengeri halakkal,
Rettenetes cethalakkal.
-
Kilencedik
Indiában,
Abban az nagy Indiában
Lakik, az Oceanumban,
Azmely vagyon napnyugotban.
-
Ennek az ő
vitézségét
Ötszáz holttest, mérészségét,
Érzette nagy keménységét,
De száz nimfa is szépségét.
-
Hát tizedik
napkeletben,
Most lakik meleg helyekben,
De az kedves kikeletben,
Nyugszik, s vigad szépen ebben.
-
Ez egyetlenegy
szép fia
Az királynak, jó magzatja,
Ő lakása nagy Afrika,
Drágakincses szép tárháza.
-
Ez magában
szép szerecsen,
Termetes is, mint kerecsen,
Megösmérni az perecen,
Kit nyert egykor ez szerecsen.
-
Tizenegyedik
Moszkvában
Uralkodik hatalmában,
De csak lakik egy havasban,
Rettenetes mély barlangban.
-
Éjjel-nappal
hadakozik,
Az természet iszonyodik,
Miként sok vad omlodozik
Keze miátt, s romlodozik.
-
Holt már száz
medve miatta,
Kiknek bőrét másnak adta,
Ez világot mind eljárta,
Erejének jelét hatta.
-
Tizenkettödik
Cyprusban
Lakik, szép Görögországban,
De pogánnyal egy határban
Lakván, egyetért is abban.
-
Tizenharmadik
nincs messze,
Spanyorországban szép esze,
Nagy ereje mintegy része,
Ki az márvánt is eméssze.
-
Egy oroszlánt
elszaggatott,
Krokodilust megfoggatott,
Sőt miatta ellankadott
Egy elefánt, s elbágyadott.
-
Dániában ketten
vannak,
De svecushoz ők most tartnak,
Noha néki nem adóznak,
Hanem hadakban szolgálnak.
-
Egymás után
van ő rendek,
De vitézség ollyan bennek,
Hogy nem tudnád, pálmát melynek:
Annak adnád-é, vagy ennek.
-
Norvégában
három vagyon,
Kik egy sárkánt vertek agyon,
De Grienlantban olyan vagyon,
Hogy egy oroszlányt vert agyon.
-
De széles
Amerikában,
Kincses, szép Virgineában
Ki vagyon nagy Indiában,
Egy van, másik Floridában.
-
Ím, napkeleti
országban,
Drága, szép Aetheriában,
Egy ifiú királyságban
Lakik, kincses gazdagságban.
-
Bátor szíve,
szép ereje,
Ehhez vagyon vitézsége,
De tündöklő szép személye
Mindent meghódít s elméje.
-
Ez rendiben
távol esett,
De semmije el nem veszett,
Mert közöttök nincs oly eset,
Ki törvényben gáncsot tehet.
-
Ezután van
egy hatalmas,
Ellenséginek ártalmas,
Értéke is van alkalmas,
Erejében bizodalmas.
-
Harmadfélszáz
már érzette
Súlyos kezét, mert ereszte
Spádét rájok erős keze,
Ki miátt ment lölkök messze.
-
Németország
ő lakása,
Vagyon ott szép tartománya,
Ehhez ednehány kővára,
Eleitől mely marada.
-
De még vagyon
Skóciában,
Kettő van Hiberniában,
Egy erős Islandiában,
Más hatalmas Angliában.
-
Ezek könnyűk
s igen szépek,
Azt tudnád, hogy írott képek,
Kezekben, lábokban épek,
Várna is tűlök sok népek.
-
Víttak ezek
sok vadakkal,
Scotus csuda madarakkal,
Vívott anglus Balaenákkal,
S pokolbeli Fúriákkal.
-
Mondom, bizony
Fúriákkal,
Avagy inkább Hárpiákkal,
Kegyetlenkedett Párkákkal,
Egyszersmind száz boszorkánnyal.
-
Ezek fölött
lőn hatalmas,
Mert fegyvere volt ártalmas,
Mely volt kemény dömöcki vas,
Maga szép, mint keselő sas.
-
De Islandus
viperákat,
Rettenetes állatokat,
Ölt meg mérges sárkányokat,
Undok krokodilusokat.
-
Ezeknél nem
kevesebbet
Cselekedtek, de sőt szebbet,
Mondom, sokkal erősebbet
S nálunk köllemetesebbet
-
Hibernusok
egy havasban,
Rettenetes vak barlangban,
Havas, jeges Scythiában,
Földi csudát ölvén abban.
-
Ez oly csuda
állat vala,
Hogy tőle minden fél vala,
Már ezer embert ött vala,
Senki néki nem árthata.
-
Hossza száz
araszni vala,
Széli kilenc réfni vala,
Melyet éppen eltiprata
Ez két vitéz, s elszaggata.
-
Nagy Sinában
is olyan van,
Ki oly fene, mint egy vadkan,
Nincsen mása ennek ottan,
Lakik csak egy nagy toronyban.
-
Más is van
Olaszországban,
Más van nagy Dalmáciában,
Egy szép Lusitániában
Lakik, gazdag Lisbonában.
-
Gotiában is
más lakik,
Sokak közzöl ez kiválik,
Egy Livóniában lakik,
Ott hidegtől igen fázik.
-
Lakik egy
Lengyelországban,
Másik nagy Litvániában,
Ezután Borussiában,
Másik penig Sveciában.
-
Más van szép
Japoniában,
Uralkodik országában,
Mindenek ő szép voltában
Álmélkodnak, s hatalmában.
-
De te is,
vad Athlantia,
Egyet neveltél, Salmantia
Asszontól; ennek haragja
Rettenetes, s éles kardja.
-
Ez után van
egy nagy hegyben,
Úgymint Havasalföldében,
Énekel ebben az helben
Kis fülemilénél szebben.
-
Van más Andalusiában,
Még más nagy Peruviában,
Harmadik Brazíliában,
Az negyedik Guineában.
-
Vannak ketten
Molucában
Utálatos pogányságban,
Kimondhatatlan haragban,
Mikor vért ontnak vadakban.
-
Tatárországban
is ketten,
Első uralkodik ebben,
De az másik sokkal szebben
Szépíti magát fegyverben.
-
Mindezek vannak
ily rendben,
Nem gyönyörködnek semmiben,
Némely rettenetességben,
Némely szép gyönyörűségben.
-
Az Istent
minnnyájan hiszik,
De sokféleképpen hiszik,
Erejeket messze viszik,
Midőn fegyverek vért iszik.
-
Vannak ezekhez
szép leányok,
Gyönyörűséges asszonyok,
Vannak kemény amazonok,
Sőt csudálatos vérszopók.
-
De te is,
ó, szép Adaea,
Mindezeknek királynéja,
Világnak legszebb országa,
Az földnek paradicsoma.
-
Néked szép
gazdagságodat,
Szépen rakott kőfalodat,
Sok rendbéli nagy adódat,
Le nem írom tárházodat.
-
Tudom jól,
törvényünk mit tart,
Általhágása sokat árt,
Kiért elkerülöm az sárt,
Hogy törvényben ne tegyek kárt.
-
Adaea ő szép
országok,
Vagyon ottan nagy királyjok,
Gyönyörűséges tárházok,
Ki fölött ők uralkodók.
-
Ezen ország
holott légyen,
Oda pennám most nem mégyen,
Van az Földön egyik végen,
De nagy tilalom van ebben.
-
Soha senki
nem láthatja,
Csak ki olyan, az tudhatja,
Az is ideig lakhatja,
Mert Isten azt megátkozta.
-
Midőn ez országban
vannak,
Kevés ideig mulatnak,
Egymással szépen vigadnak,
Kedvesen is barátkoznak.
-
De mihelt
onnét kijutnak,
Csuda dolog, mint változnak,
Mindent ők öszverontanak,
Egymással is megharcolnak.
-
Rettenetes
kegyetlenség
Van egymás közt s nagy gyűlölség,
Ehhez vagyon rút dühösség,
Ha előtte van ellenség.
-
De ki körösztény,
egyet tart,
Másfelől pogány egyet tart,
Néha tesznek ezek nagy kárt,
Néha ennek az másik árt.
-
De minémő
harcok vagyon,
Azt mostan le nem írhatom,
Nyelvemmel ki nem mondhatom,
Kihez képest abbanhagyom.
-
Szólok tehát
királyokról,
Gyönyörű koronájokról,
Kit király kihoz tárházból,
Midőn kimégyen az várból.
-
Ez, ki ezeknek
elejek,
Fia nagy fejedelemnek,
Vannak véle jó tegzesek,
Világból válosztott népek.
-
Néki oszlopot
épéttet
Virtus, kit meg is szépétett,
Magas fölyhőkig eresztett,
Arany bötűköt rámetszett.
-
Fölforr, mint
forrás bővsége,
Szép ifiú piros vére,
Illatoz gyönyörűsége,
Mint szép rózsa, színessége.
-
Mirtussal
ékesíthetném,
Sőt Manliussá tehetném,
Scipiónak nevezhetném,
Hector- s Achilleshez tenném.
-
Ez róla kicsiny
dicséret,
Mert véle senki nem érhet,
Ez ember halmokat méret,
Sokat ez föld tőle kéret.
-
Olyan sebes,
mint az árvíz,
Azt gondolnád, hogy halált visz,
Szíve nagy erejében hisz,
Semmi nála fegyver, tűz, víz.
-
Bizonnyal
írom, hogy nála
Senki az sárt meg nem állja,
Ki-ki magát megalázza,
Mert legjobbaknak királyja.
-
Ezeknek ő
szép erejek
Csudálatos mesterségek,
Nagy magosan röpülések
Fölhőkben való menések.
-
Nem ördögi
mesterségbe,
Csak emberi természetbe
Viszik ezeket ők végbe,
Noha ez nincs mindenekbe.
-
Ennek végére
nem mehetsz,
Kiről ugyan nem is tehetsz,
De ilyen dolgot elhihetsz,
Mert mindentudó nem lehetsz.
-
Mondd meg
okát az mágnesnek,
Mért hogy vasat vonszon, ennek
Oly természete van, s tesznek
Ily nagy csudát, ki van bennek.
-
Honnét jőnek
az nagy szelek,
Kikkel te is s én is élek,
Azt nem tudja semmi lélek,
Noha vagyunk együtt vélek.
-
Mért hogy
Aethna örökké ég,
Az hegyekben vagyon sok jég,
Kik olvadásában nincs vég,
Sőt tűzben is örökös jég.
-
Holott jégnek
természete,
Mivel van csak hidegsége,
Olvad, ha tűznek hévsége
Éri s kemény melegsége.
-
Csak az természetre
vetünk,
Máshová mi nem mehetünk,
Okát meg nem ismérhetjük,
Mert Isten nem közli velünk.
-
Tehát azért,
hogy nem tudjuk,
Miként vannak, noha látjuk,
Ne higgyük? Noha tudhatjuk,
Hogy más tojást kikölt az tyúk.
-
Ennek is,
kérlek, mondd okát,
Végy ludat elöl, vagy pókát,
Ezeknek s másoknak is tojását
Tyúk költi, s nem más madárkát.
-
Vagyon Isten,
aztot hisszük,
Elménkkel föl nem érhetjük,
Ki légyen, csak megengedjük
Hogy van Isten, s bízvást hisszük.
-
Az természet
ebben így van,
Az másikban másképpen van,
Egyéb oka nincsen mostan,
Isten csinált rendet abban.
-
Históriábul
kiléptem,
Csaknem el is felejtkeztem,
Terhemet könnyebbétettem,
Mert ezekben vagyon részem.
-
Ezeknek van
nagy erejek,
Világi gyönyörűségek,
Kivel hogyha jól nem élnek,
Van iszonyú veszedelmek.
-
Bizony mondom,
veszedelmek,
Mert változó szerencséjek,
Fölragadja nagy elméjek,
Honnét néha hanyatt esnek.
-
De kik azzal
szépen élnek,
És egy igaz Istent hisznek,
Igaz hitben ők nem félnek,
Holtok után mennyben élnek.
-
Ott is van
nagy koronájok,
Lévén itt sok talentumjok,
De bizonyára nagy kínjok
Van rosszaknak, s örök poklok.
-
Sokkal többet
én írhatnék,
Ez vitézekről mondhatnék,
Sok téntát pennám ihatnék,
Rólok ha tovább szólanék.
-
De még egyet
megengedtek,
Tudni kévánod, kik ezek,
Szép testeken vagyok jelek,
Kit nem tudnak az emberek.
-
Ím, ezeket
följedzettem,
Néked is eleget tettem,
Többet ne kévánj már tőlem,
Úgyis sokat cselekedtem.
-
Már írásban
véget teszek,
Törvényünkből ki nem lépek,
Többet írnya mert nem merek,
Meghatták, hallgassak, ezek.
|
|