Hallgassak-e, mivel szeretlek,
Miként atyámat szeretem?
Hallgassak-e, mert teneked sem
Fáj majd ugy a szó, mint nekem?...
Hogy is tehetted, amit tettél,
Az isten szent szerelmeért! –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad téped le a babért.
Azért hagyád el a muzsákat,
Azért tevéd le lantodat.
Hogy, földre szállván az egekből,
Tüstént besározd magadat,
Sarat, sarat kell látnom rajtad!
Inkább szeretnék látni vért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Ime a sas, ha itt alant van
A földön, milyen nagy madár,
S olyan kicsiny, hogy alig látszik,
Midőn a fellegekben jár.
Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy;
Az ember ily csodát nem ért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad téped le a babért.
Megunta azt a szennyes pályát
A nemzet, melyen eddig ment,
Kiküzködé magát belőle,
S uj célt tüzött ki odafent,
S ti visszahurcoljátok őt a
Mocsárba, honnan már kiért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Mit bánom én, hogy nem magad vagy,
Hogy ott száz és száz van veled?
Habár ott volna valamennyi,
Itt kéne lenni teneked.
Ha a költő is odahagyja,
Ki küzd aztán a jó ügyért? –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Te voltál a nemzet költője?
Te írtad azt a Szózatot,
Mely szólt egy országnak szivéhez?...
Azt most már szétszakíthatod,
Mert hieroglif lett belőle,
Amelyet senki meg nem ért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Ki hitte volna? én nem hittem,
Hogy neved is, e fényes név,
Hazánk egén csak rövidlétű
Futócsillag volt, nem egyéb.
Omoljatok, szemem könyűi,
E lehullott szép csillagért! –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
(Pest, 1848. augusztus 22.)
191.hieroglif: itt: olvashatatlan írás.
192.... babért: Petőfi versére Vörösmarty cikkben válaszolt a Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 6-i számában. Itt részletesen megírja a nemzetgyűlési szavazás történetét, majd visszautasítja Petőfi vádaskodását, külön hangsúlyozva, hogy ebben az esetben nem elvekről, hanem azok kiviteléről döntöttek. „Petőfi ezen verse által mindenesetre kitette magát a higadtabb emberek ítéletének” – fűzi hozzá Vörösmarty. „Bal idők szerencsétlensége, hogy kelleténél ingerültebbek vagyunk s igazságtalanok a legjobb hazafiak s legjobb barátunk iránt is. – S ebben nemcsak Petőfi vétkes, hanem gyakran mi magunk is, kiket fiatalság nem ment. (...) Ha a legjobb magyarok egymásban nem bíznak, ki lesz akkor, ki bizodalmunkat megérdemli? (...) ... ha költőnek tartatom is, de az élet dolgaiban nem szeretek ábrándozó lenni, s csak ezen feltét alatt tartom szabadnak, hogy költő a gyakorlati kérdések megoldásában részt vegyen. Egyébiránt nem gondolom, hogy ezen kis tollharcz a jó viszonyt közöttünk felborítsa. A sajtó azért van, hogy írjunk. Petőfi elmondta rólam véleményét, én most mondom el. Ő engem vétkes politicusnak tart, én őt igen gyarlónak és könnyelműnek.” Cikke végén Vörösmarty sem állja meg, hogy egy kis epigrammával kedveskedjen támadójának: "Légy buzgó, de szerény, birónak még te kicsin vagy. / Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet.” Vörösmarty cikkére Petőfi rövid választ adott a Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 8-i számában. Általában tiltakozik Vörösmarty lenéző hangja ellen, a „birónak még te kicsin vagy” kitételre pedig ekképp reagál: „Nincs mit szólnom ellene, elismerem teljesen, ha azon érdemes táblabirói hiszemben él Vörösmarty is, hogy mindaddig kicsin az ember birónak, mig nagy hasa nincs”. Ő is azt gondolja, hogy a „tollharcz” nem veszélyezteti emberi kapcsolatukat, végül hitet tesz amellett, hogy inkább legyen kérlelhetetlenül kimondott meggyőződésének mártírja, mintsem gyávasággal kelljen vádolnia magát: „Én magammal akarok békében élni, nem a világgal”.
383.feltét:feltétel.
382.Bal:rossz.