- Petőfi Sándor -

Szöveggyűjtemény

VÖRÖSMARTYHOZ.

(Midőn a nemzetgyülésben augusztus 21-én a hadügyben a többséggel szavazott.)

Hallgassak-e, mivel szeretlek,
Miként atyámat szeretem?
Hallgassak-e, mert teneked sem
Fáj majd ugy a szó, mint nekem?...
Hogy is tehetted, amit tettél,
Az isten szent szerelmeért! –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad téped le a babért.

Azért hagyád el a muzsákat,
Azért tevéd le lantodat.
Hogy, földre szállván az egekből,
Tüstént besározd magadat,
Sarat, sarat kell látnom rajtad!
Inkább szeretnék látni vért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Ime a sas, ha itt alant van
A földön, milyen nagy madár,
S olyan kicsiny, hogy alig látszik,
Midőn a fellegekben jár.
Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy;
Az ember ily csodát nem ért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad téped le a babért.

Megunta azt a szennyes pályát
A nemzet, melyen eddig ment,
Kiküzködé magát belőle,
S uj célt tüzött ki odafent,
S ti visszahurcoljátok őt a
Mocsárba, honnan már kiért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Mit bánom én, hogy nem magad vagy,
Hogy ott száz és száz van veled?
Habár ott volna valamennyi,
Itt kéne lenni teneked.
Ha a költő is odahagyja,
Ki küzd aztán a jó ügyért? –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Te voltál a nemzet költője?
Te írtad azt a Szózatot,
Mely szólt egy országnak szivéhez?...
Azt most már szétszakíthatod,
Mert hieroglif lett belőle,
Amelyet senki meg nem ért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

Ki hitte volna? én nem hittem,
Hogy neved is, e fényes név,
Hazánk egén csak rövidlétű
Futócsillag volt, nem egyéb.
Omoljatok, szemem könyűi,
E lehullott szép csillagért! –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.

(Pest, 1848. augusztus 22.)


Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

393.... a hadügyben a többséggel szavazott:a vers előzménye, hogy Vörösmarty (akit Petőfivel ellentétben megválasztottak képviselőnek) a nemzetgyűlésben a többséggel együtt Kossuth kompromisszumos javaslata mellett szavazott a nemzeti hadsereg ügyében. Tehát a már meglévő csapatok esetében elfogadta a német nyelvű regulát, az újonnan felállítandó hadsereg esetében viszont ragaszkodott a magyar nyelvhez. E kompromisszum mögött az a szándék állt, hogy lehetőleg elkerüljék a szakítást a dinasztiával. Petőfi viszont meg volt győződve a szakítás elkerülhetetlenségéről (ebben őt igazolták az események) és árulásnak fogta fel ezt a megoldást (amiben nem volt igaza). Versének szövegét előbb megküldte Vörösmartynak, majd az Életképek 1848. augusztus 27-i számában leközölte a következő jegyzet kíséretében: „Én, ha verset írok, nem írom a magam mulatságára, hanem írom azért, hogy kiadjam, hogy mások gyönyörködjenek benne, vagy okuljanak rajta. (Elérem-e célomat vagy nem? az nem tartozik ide.) Sokan voltak, kik e költeményem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én érzem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kényszerülve vagyok, mert én szerettem, én tiszteltem legjobban Vörösmartit [így!] mindazok között, kik őt valaha szerették és tisztelték, de elveimet még sokkal jobban szeretem és tisztelem, mint őt. Szívem sajog és vérzik, de kérlelhetetlen maradnék, ha elvérzeném is bele. Brutus talán sírva szúrta le jótevőjét, apját, Caesart, de leszúrta. Hogy Vörösmartit elítélem, nagy áldozat, melyet szívem tett elveimért, de bármily nagy ez áldozat, kész vagyok és mindenkor kész leszek sokkal nagyobbakat is tenni értetek, szentséges elveim!” Petőfi versének első áldozata Jókaival való barátsága lett, mivel Jókai - aki szerkesztőtársa volt Petőfinek és aki csak utólag értesült a vers publikálásáról közös folyóiratukban - külön nyilatkozatban határolta el magát Petőfitől.(Vissza)

191.hieroglif: itt: olvashatatlan írás.(Vissza)

192.... babért: Petőfi versére Vörösmarty cikkben válaszolt a Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 6-i számában. Itt részletesen megírja a nemzetgyűlési szavazás történetét, majd visszautasítja Petőfi vádaskodását, külön hangsúlyozva, hogy ebben az esetben nem elvekről, hanem azok kiviteléről döntöttek. „Petőfi ezen verse által mindenesetre kitette magát a higadtabb emberek ítéletének” – fűzi hozzá Vörösmarty. „Bal idők szerencsétlensége, hogy kelleténél ingerültebbek vagyunk s igazságtalanok a legjobb hazafiak s legjobb barátunk iránt is. – S ebben nemcsak Petőfi vétkes, hanem gyakran mi magunk is, kiket fiatalság nem ment. (...) Ha a legjobb magyarok egymásban nem bíznak, ki lesz akkor, ki bizodalmunkat megérdemli? (...) ... ha költőnek tartatom is, de az élet dolgaiban nem szeretek ábrándozó lenni, s csak ezen feltét alatt tartom szabadnak, hogy költő a gyakorlati kérdések megoldásában részt vegyen. Egyébiránt nem gondolom, hogy ezen kis tollharcz a jó viszonyt közöttünk felborítsa. A sajtó azért van, hogy írjunk. Petőfi elmondta rólam véleményét, én most mondom el. Ő engem vétkes politicusnak tart, én őt igen gyarlónak és könnyelműnek.” Cikke végén Vörösmarty sem állja meg, hogy egy kis epigrammával kedveskedjen támadójának: "Légy buzgó, de szerény, birónak még te kicsin vagy. / Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet.” Vörösmarty cikkére Petőfi rövid választ adott a Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 8-i számában. Általában tiltakozik Vörösmarty lenéző hangja ellen, a „birónak még te kicsin vagy” kitételre pedig ekképp reagál: „Nincs mit szólnom ellene, elismerem teljesen, ha azon érdemes táblabirói hiszemben él Vörösmarty is, hogy mindaddig kicsin az ember birónak, mig nagy hasa nincs”. Ő is azt gondolja, hogy a „tollharcz” nem veszélyezteti emberi kapcsolatukat, végül hitet tesz amellett, hogy inkább legyen kérlelhetetlenül kimondott meggyőződésének mártírja, mintsem gyávasággal kelljen vádolnia magát: „Én magammal akarok békében élni, nem a világgal”.(Vissza)

383.feltét:feltétel.(Vissza)

382.Bal:rossz.(Vissza)