- Petőfi Sándor -

Tanári kézikönyv

Válogatott irodalomjegyzék

Erdélyi János: Népköltészetről. 1842. (Kötetben:) Válogatott művei. Budapest 1961. Erdélyi János ezzel az előadással tartotta székfoglalóját a Kisfaludy Társaságban 1842. november 30-án. Úgy tartjuk számon, mint a népköltészet elméleti alapvetésének első jelentős állomását. Erdélyi javaslatára indult meg az a gyűjtőmunka, melynek eredményeként a Népdalok és mondák három kötetét rendezhette sajtó alá (1846–1848).

Dardanus (Pompéry János): Úti levél. Életképek, 1844. Poór Jenő: Könyvismertetés [A helység kalapácsáról] Hírnök (Pozsony), 1844. Nádaskay Lajos: Versek 1842–1844. A helység kalapácsa. Írta Petőfi Sándor. Honderű, 1844. Császár Ferenc: Petőfi Sándor költeményes munkái. Irodalmi Őr (Életképek melléklapja), 1845. (Kötetben:) Petőfi napjai a magyar irodalomban, 1842–1849. Budapest, 1972. Az első negatív kritikák Petőfi költészetéről, mindegyik nyelvének, stílusának közönségességét, póriasságát teszi szóvá (mindenekelőtt A helység kalapácsát támadva). Petőfi a Dardanus álnéven megjelent cikkre írta válaszul A természet vadvirágát.

Erdélyi János: Petőfi Sándor ujabb költeményei. Irodalmi Őr, 1846. (Kötetben:) Petőfi napjai a magyar irodalomban, 1842–1849. Budapest, 1972. Talán a legalaposabb bírálat Petőfi életében. Védelmébe veszi népiességét, visszautasítja a stílusát ért támadásokat.

Pulszky Ferenc: Lyrai költészet. Szépirodalmi Szemle, 1847. (Kötetben:) Petőfi napjai a magyar irodalomban, 1842–1849. Budapest, 1972. Alapossága Erdélyiével vetekedik; dicséri Petőfi népiességét, de elveti forradalmi hangütését.

Eötvös József: Petőfi költeményeiről. Pesti Hírlap, 1847. (Kötetben:) Petőfi napjai a magyar irodalomban, 1842–1849. Budapest, 1972. Eötvös arra keresi a választ, hogy a kritika miért áll hadilábon Petőfivel, s az a konklúziója, hogy a kritikusok a külhoni (főként német) irodalomból elvont szabályokat kérik számon az önálló magyar irodalmat teremtő Petőfin.

Erdélyi János: Petőfi. Divatcsarnok, 1854. A legújabb magyar líra. Budapesti Szemle, 1859. (Kötetben:) Válogatott művei. Budapest 1961. A Petőfi az életművet mérlegre tevő első pályaképek egyike. Erdélyi János már a költő életében is a kevés kritikus egyike volt, aki felismerte Petőfi tehetségét. A második tanulmány a Petőfi-epigonokkal száll szemben, akik csupán nagy elődjük külsőségeit (Erdélyi találó szavával: „kelmeiségét”) képesek utánozni.

Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lyrai költészetünk. Új Magyar Múzeum, 1854. (Kötetben:) Válogatott művei. Budapest 1989. Erdélyi tanulmánya mellett a másik úttörő Petőfi-pályakép. Erdélyi elméletibb érdeklődésű szövegével szemben Gyulaié gyakorlatiasabb: ez az első tudományos igényű Petőfi-életrajz.

Jókai Mór: Egy magyar költő életéből. 1855. Az én kortársaim. 1872. Az én iskolatársaim. Pesti Hírlap, 1893. A márciusi fiatalság. Magyar Hírlap, 1898. Visszaemlékezések 1849-re. 1898. (Kötetben:) Írások életemből. Budapest 1960. Jókai Petőfinek Pápáról ismerőse, később egyik legközelebbi barátja, március 15-én társa a dicsőségben, néhány hónappal később azonban elhidegültek egymástól. Így hát Petőfi apoteózisát adni számára becsületbeli ügy volt. Visszaemlékezései forrásértékűek, jóllehet hitelességüket sokan kétségbevonták.

Zilahy Károly: Petőfi Sándor életrajza. Pest 1864. Vitázik Gyulai Pál portréjával: jóval megértőbbnek mutatkozik Petőfi forradalmi költészete iránt. Súlyos tárgyi tévedések rontják le a könyv hitelét.

Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. 1–3. kötet. Budapest 1896. Petőfi első szakszerű életrajza, nem egy legenda oszlatója, másoknak pedig éppen élesztője.

Kosztolányi Dezső: Petőfi, a szocialista. Szeged és Vidéke, 1906. Szeptember végén – Egy vers évfordulójára. Új Idők, 1927. Szövegmagyarázat – Szeptember végén. Pesti Hírlap, 1934. (Kötetben valamennyi:) Lenni, vagy nem lenni. Budapest 1940. Az első cikk csak az ötletei miatt érdemes figyelmünkre, Kosztolányi ezzel a formulával próbálta megoldani a hagyományos szembeállítást: „Arany a legnagyobb magyar költő. Petőfi pedig a magyaroknak legnagyobb költője.” A Szeptember végénről adott elemzés kitűnő értelmezés, még ha Kosztolányi a maga problematikájához igazítja is a verset: „Siessünk élni, sarkunkban a halál” – ő mindenekelőtt ezt olvassa ki Petőfi költeményéből.

Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai. Kiad. Barabás Ábel. Budapest 1909. A kolozsvári tanár tanulmányainak posztumusz kiadása. Meltzl körül sajátos arculatú Petőfi-iskola alakult ki.

Babits Mihály: Petőfi és Arany. Nyugat, 1910. (Kötetben:) Esszék, tanulmányok. Budapest 1978. Petőfi koszorúi. Nyugat, 1923. (Kötetben:) Sziget és tenger. Budapest 1925. A tanulmány: Arany-apologetika, Petőfi rovására. Babits itt fejti ki hírhedt tételét: „Petőfi nyárspolgár a zseni álarcában. Arany zseni a nyárspolgár álarcában.” Sokan Ady-ellenes élt föltételeztek Babits Petőfi-értékelése mögött. A vers tiltakozás a Petőfi-ünnepségek formalitása-üressége ellen.

Ady Endre: Petőfi nem alkuszik. Renaissance, 1910. (Kötetben:) Publicisztikai írásai. Budapest 1987. Ady Petőfi-apologetikáját viszont alig leplezett önarcképnek látta Hatvany Lajos. Annyi bizonyos, hogy Ady szerint a realisták által lenézett Petőfi volt a legtisztábban látó ember az országban. Szendrey Júlia iránti gyanútlansága is csupán annak bizonyítéka Ady szemében, hogy a magasabb célokra tekintésnek is megvan a maga ára, mindenért meg kell fizetni.

Petőfi napjai a magyar irodalomban, 1842–1849. Összeáll. Endrődi Sándor. Budapest 1911. Endrődi Sándor ötlete és érdeme, hogy a költő életében megjelent (szinte) valamennyi vele kapcsolatos publikációt igyekezett összegyűjteni és e kötetben közreadni. Nélkülözhetetlen alapmű.

Horváth János: Petőfi Sándor. Budapest 1922. Mindmáig a legkiválóbb monográfia Petőfiről. Később kifogásolták a szerző elméletét Petőfi „szerepjátszásáról”, holott ez eléggé triviális egy olyan költő esetében, aki sűrűn írt helyzetdalokat és életképeket. E fiktív szerepekkel közös nevezőre pedig Horváth János nem hozta Petőfi nagyonis valóságos forradalmi szerepvállalását. (Sőt...)

Riedl Frigyes: Petőfi Sándor. Budapest 1923. A szerző posztumusz kiadott műve, melyet a centenárium alkalmából jelentettek meg. Inkább csak felveti, de nem dolgozza ki szempontjait. Az apostolról többnyire fanyalgó szavai vannak. Riedl e munkája meg sem közelíti színvonalában remek Arany-könyvét.

Szerb Antal: Petőfi Sándor. (Kötetben:) Magyar irodalomtörténet. Kolozsvár 1934. Kitűnő portré a költőről, tökéletesen tisztában van e költészet népszerűségének tömeglélektani okaival: Petőfi biedermeier élményvilágával, azzal, hogy „az ő világa a minden ember érzelemvilága”. Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a Júlia-dalok konvencionalizmusa Petőfi osztályhelyzetéből is következett. Külön szól Petőfi „szabadságvallásáról”, a „misztikus liberalizmus”-ról, melynek magyar földön egyedülálló képviselője volt.

Németh László: Jelszó: Petőfi. Tanú, 1934. (Kötetben:) Az én katedrám. Budapest 1969. Kisebbségben. Budapest 1939. Az elsőben Petőfinek a magyar irodalomban betöltött központi szerepét veti fel, a másodikban magyarságát és népiségét értékeli le – a törzsökös magyar irodalmat a „híg-” és „jött-magyar” irodalomtól megkülönböztetve.

Illyés Gyula: Petőfi. Budapest 1936. Életrajz és esszé különös ötvözete, melyben mindennek mértéke Petőfi. A költő alakja nem szoborszerű ugyan, de így is magasan fölöttünk van; még kirakatba tett gyarlóságai is mintául szolgálnak kései idők feledékeny és elfásult magyarjainak.

Kornis Gyula: Petőfi pesszimizmusa. Budapest–Szeged 1936. Petőfi eszmetörténeti forrásainak kitűnő áttekintése, kimutatja a hegeli történelemfilozófia Ágostonig visszanyuló előzményeit. Petőfi forradalmi nézeteit – mivelhogy úgyis utópikusak – a szerző megbocsátó tárgyilagossággal ismerteti, azzal a nem túl eredeti gondolattal megfejelve, hogy a költő legalább annyira kételkedett, mint amennyire hitt.

Horváth Márton: Lobogónk: Petőfi. Szabad Nép, 1949. (Kötetben:) Lobogónk: Petőfi. Budapest 1950. A költő pártállami kisajátításának alapdokumentuma.

Sőtér István: Petőfi típus-alkotó művészete a János vitéz előtt. Irodalomtörténeti Közlemények, 1954. (Kötetben:) Werthertől Szilveszterig. Budapest 1976. Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után. Budapest 1963. A korábbi tanulmány Petőfi pályakezdésének, első korszakának ma is használható összegezése. A második korszakmonográfia, amelyben Petőfi népiesség-programja mint alapvető viszonyítási pont kap értelmezést.

Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. 1–5. kötet. Budapest 1955–1957. Gigantikus vállalkozás: a szerző kronologikusan és tematikusan csoportosítva adja közre a kortársak és utódok dokumentumainak bő válogatását; nagy haszonnal olvashatja mindenki, aki képes látni a fától is az erdőt.

Dienes András: A legendák Petőfije. Budapest 1957. Petőfi a szabadságharcban. Budapest 1958. A szerző több könyvet szentelt annak, hogy a Petőfi-életrajzot megtisztítsa a tévedésektől és pontatlanságoktól.

Fekete Sándor: Petőfi, a segédszerkesztő. Budapest 1958. Petőfi Sándor életrajza I. Budapest 1973. Petőfi evangéliuma. A költő és a francia forradalmak. Budapest 1989. A két korábbi kötet használható Petőfi-életrajz, az utolsó könyvvé dagadt vitairat Lukácsy Sándor mindennemű és rangú, Petőfiről elejtett mondata és állítása ellen.

Pándi Pál: Petőfi. (A költő útja 1844 végéig). Budapest 1961. „Kísértetjárás” Magyarországon. 1–2. kötet. Budapest 1972. Az első egy több kötetre tervezett pályakép nyitánya – Horváth János monográfiája nyomdokain és ellenében. (A teljes pályaképnek csak egy rövid változata készült el.) A második Petőfi szocialista forrásait és távlatait jelöli meg (illetve ki).

Lukácsy Sándor: Petőfi és Cabet. Irodalomtörténeti Közlemények, 1966. „... és piros zászlókkal”. Kritika, 1967-1968. (Kötetben:) Petőfi tüze. Szerk. Tamás Anna, Wéber Antal. Budapest 1972. Mit ismert, mit tudott Petőfi a francia forradalmakról, a korai szocialistákról: ennek pontosítását tekinti a szerző (méltó) feladatának. Babeuf és Buonarotti nyugodtabban pihenhet sírjában, mivel Lukácsy kimutatja, hogy nézeteik rokoníthatók Petőfiével.

Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén. Forrás (Kecskemét), 1969. Petőfi megbuktatása a szabadszállási követválasztáson. (Kötetben:) Petőfi és kora. Szerk. Lukácsy Sándor, Varga János. Budapest 1970. Az első tanulmány különösen érdekes adatokkal járult hozzá A helység kalapácsa keletkezéstörténetéhez, a második a korabeli kiskunsági állapotok megértéséhez.

Németh G. Béla: Petőfi Sándor. (Kötetben:) Türelmetlen és késlekedő félszázad. Budapest 1971. Korszerű pályakép, kissé Babits és Kosztolányi nyomán. Petőfi mint a zseniális átlagember.

Szegedy-Maszák Mihály: Világkép és stílus Petőfi költészetében. Irodalomtörténeti Közlemények, 1972. Petőfi Sándor: Kis-Kunság. 1976. (Kötetben:) Világkép és stílus. Budapest 1980. A két tanulmány közül kivált az első jelentős: megkísérli újraértelmezni és értékelni Petőfi életművének költészettörténeti helyét.

Szörényi László: Apokalipszis helyett kataklizma. (Petőfi utolsó verse). 1972. (Kötetben:) „Multaddal valamit kezdeni”. Budapest 1989. Nemcsak az utolsó, különösen fontos versről szól e tanulmány, hanem Petőfi apokaliptikus és kataklizmaszerű látomásainak összefüggéseiről és bibliai forrásairól is.

Martinkó András: Költő, mű és környezet. (Kérdőjelek a Petőfi-irodalomban). Budapest 1973. Alkotásmód és kronológia. PIM Évkönyve, 1973. Martinkó András nemcsak a Petőfi-kutatás hiányaira mutat rá, hanem kérdésessé teszi a megállapodottnak tűnt ismereteinket is – így pl. a János vitéz megírásának körülményeiről. A legnagyobb „kérdőjel” az Alkotásmód és kronológia c. tanulmányból mered elénk: Martinkó komoly érveket sorakoztat fel még a magától Petőfitől származó keletkezési időpontokkal szemben is.

Petőfi állomásai. (Versek és elemzések). Szerk. Pándi Pál. Budapest 1976. Sokszerzőjű munka; az alcím pontosan fejezi ki a kötet tartalmát. A hetvenes évek műelemző lázának egyik tipikus terméke.

Veres András: A forradalom költői próféciája (Petőfi Sándor: Az itélet). 1976. (Kötetben:) Mű, érték, műérték. Budapest 1979. Életrajzi vázlat és A másik Petőfi. Bevezetés A helység kalapácsába és Az apostolba. Budapest 1993. Az első tanulmány nemcsak a címben szereplő verset elemzi, hanem a Petőfi életművében középponti helyet elfoglaló forradalmi látomásköltészetet is. A másik két tanulmány A helység kalapácsa és Az apostol kommentárral ellátott új kiadásának élén olvasható; A másik Petőfi a politikai költészetének felemás megítélését mutatja be és a költő szentimentális arcát rajzolja meg.

Kiss József: A komikus hősköltemény útja A helység kalapácsáig. Irodalomtörténeti Közlemények, 1978. A helység kalapácsa. MTA I. Osztályának Közleményei, 31. kötet, 1979. E tanulmányok Petőfi komikus eposzának legteljesebb műfajelméleti és -történeti áttekintését adják.

Jöjjön el a te országod. (Petőfi Sándor politikai utóéletének dokumentumaiból). Vál. és szerk. Margócsy István. Budapest 1988. Kitűnő válogatás az utolsó száz év Petőfi-irodalmából: a Petőfi kultuszáért és kultusza ellen küzdők népes serege kap helyet a kötetben.

Óravázlat-javaslatok
Feladatok

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv