- Petőfi Sándor -

Értelmezések

Befordúltam a konyhára... (1843)
Megy a juhász szamáron... (1844)
Temetésre szól az ének... (1844)
Az alföld (1844)
A helység kalapácsa (1844)
János vitéz (1844)
A természet vadvirága (1844)
Dalaim (1846)
Felhők (1846)

Egy gondolat bánt engemet... (1846)

Petőfi legnépszerűbb jövendölés-verse, amelynek hitelét a költő személyes sorsa, mártírhalála látszott megpecsételni. (Barátja emlékét megidéző versében, az Emlényekben Arany János is az Egy gondolat...-ra hivatkozott.) E hatás alól a tárgyilagos tudós, Horváth János sem tudta kivonni magát, amikor így írt róla: „Nincs költeménye Petőfinek, melyben magasabbra csigázott indulat lobogna fel, nincs költeménye, melyben indulatos személyessége tisztábban kimutatná erkölcsi forrását (...) Egyike költészete amaz égő csipkebokrainak, melyek közelségében leoldjuk saruinkat, mert közvetlen hatalommal éreztetik velünk a hely szentségét.” Valójában a zaklatott lélekállapotot lendületesen visszaadó rapszódia rendkívül feszes logikai ívre épül: a tematikus egységeket (a prózai halál elhárítása – a fenséges halál áhítása – ennek pontosítása: elesni a szabadságküzdelem végső ütközetében – a cél nagysága minősíti az áldozatot is) mintegy kontrakarírozza a modalitás (a megnyilatkozó választja halálát, a szabadságért elszenvedett áldozatot).

A XIX. század költői (1847)
Szeptember végén (1847)
A puszta, télen (1848)
Nemzeti dal (1848)
Az apostol (1848)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv