- Petőfi Sándor -
Értelmezések
Temetésre szól az ének... (1844)
A nyitó képből akár életkép is kikerekedhetne, de Petőfi rövidre zárja: a külső esemény csupán alkalom, illetve vonatkozási pont a belső lélekállapot jellemzésére. Egyetlen, a szituációból kibontott ellentét uralja a kétszakaszos verset: a megnyilatkozó magányát teszi hangsúlyossá a halottat gyászoló sokaság. Nem kezdő természeti kép, nem virághasonlat, nem jellegzetes indulatszavak, nem parasztos kifejezések, de ami ennél több: tömörség, egyszerűség, kerekség s gyöngéd hangulat vallanak itt a népdal-ösztönzésre – állapította meg Pándi Pál a versről. Korántsem véletlen, hogy negatívumok felől kénytelen közelíteni hozzá, a Temetésre szól az ének... ugyanis sok tekintetben elüt a népdalok átlagától.
Az ismétlések és ellentétek játéka révén az a benyomás támad az olvasóban, hogy a vers mintegy szeme előtt formálódik meg, a meghatározó gondolatot fokozatosan, kialakulásának folyamatában állítja elő. Igen fontos sajátossága ez a népdalköltészetnek, hiszen a megjelenített helyzet és lélekállapot nemcsak általános érvényű, hanem egyszersmind jelen idejű és folyamatszerű is. A sokat hangoztatott elevenségét és frissességét mindenekelőtt ez magyarázza.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv
Jegyzetek
32. Érdemes összevetni a másik két említett verssel: az Ez a világ amilyen nagy... és a Fa leszek, ha... című népdalokkal. Azokat az udvarlás gesztusa vezérli, címzettjük az áhított kedves, míg itt a magányosság panasza szólal meg s a címzett meghatározatlan (a többi ember, akárki). A tematikus különbség magyarázhatja azt is, hogy miért hiányzik innen a természeti kép vagy a virághasonlat (míg a Temetésre szól az ének... egyáltalán nem él metaforával, a második dal is alig, addig a Fa leszek, ha... címűt éppen a képek laza füzére szervezi egésszé.Ugyanakkor találunk egyező elemeket is – mindhárom dalban fontos szerkezeti szerepet kap az ismétlés, a párhuzamosság: Temetésre szól az ének, / Temetőbe kit kisérnek, Elégeti a lelkemet... / Égjen el hát árva lelkem, Ha, leányka, te vagy a mennyország..., / Ha, leányka, te vagy a pokol stb. Különösen gazdag párhuzamokban és ellentétekben az Ez a világ amilyen nagy... kezdetű vers (lásd a mellékelt ábrát ).
Jó példa lehet arra, hogy még az egyszerűnek tűnő szöveg is milyen bonyolult logikai-retorikai szempontból.