- Petőfi Sándor -
Értelmezések
Megy a juhász szamáron... (1844)
Néhány erőteljes ecsetvonással fölvázolt lélektani állapotrajzként hat. A történet „in medias res” kezdődik: a juhászlegény már tud kedvese haláláról, mi csak később értesülünk róla. Csupán egy meglehetősen igénytelen, fokozásos ellentét jelzi a baljós hátteret. Az igeidők ismételt váltása mozgalmassá teszi az előadást; gyors fordulatok egymásutánjában villan fel előbb a hírvétel előtti idillszerű állapot, majd a babájának haldoklásáról szóló hír és a juhász kétségbeesett hajszája hazafelé, azután a bajt mintegy tetéző késedelme és a poénnak is beillő tragikomikus gesztus a vers végén – a tehetetlen keserűség érthető és ugyanakkor értelmetlen lecsapódása. Maga Petőfi néprománcnak nevezte verse műfaját, de zsánerképnek is felfogható, illetve olyan népdalnak, amely életképre épül. A népköltészet személytelen személyességével vonja be a hallgatót (illetve az olvasót) a juhászlegény tökéletes kiszolgáltatottságának átélésébe, a lehető legköznapibb tragédia elviselésének gyötrelmébe.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv