- Petőfi Sándor -

Értelmezések

Befordúltam a konyhára... (1843)

A banális alaphelyzetet humorossá színezi a szándékoltan körülményes, késleltető előadásmód, az önmagát ismételten helyesbítő („rágyujtottam” – „azaz rágyujtottam volna” – „nem is mentem én a végett”) elbeszélő átlátszó tettetése. Mihelyt kiderül a bonyodalom tulajdonképpeni oka, már véget is ér a költemény – lezárja az alaphelyzetet „megvilágító” ellentét: „Égő pipám kialudott, / Alvó szívem meggyúladott.” Illetve, Horváth János szavaival szólva, „eléri dalbeli végzete mind a delikvens pipát, mind pedig a daloló szívét”.

Megy a juhász szamáron... (1844)
Temetésre szól az ének... (1844)
Az alföld (1844)
A helység kalapácsa (1844)
János vitéz (1844)
A természet vadvirága (1844)
Dalaim (1846)
Felhők (1846)
Egy gondolat bánt engemet... (1846)
A XIX. század költői (1847)
Szeptember végén (1847)
A puszta, télen (1848)
Nemzeti dal (1848)
Az apostol (1848)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv