Fehér volt a világ, szép
Fehér hó este be,
Ugy omlott a piros vér
A fehér hóra le.
Négy hosszu nap csatáztunk
Rettentő vad csatát,
Minőt a messzelátó
Nap csak nagynéha lát.
Mindent megtettünk, amit
Kivánt a becsület...
Tízannyi volt az ellen,
Győznünk nem lehetett.
Szerencse és az isten
Tölünk elpártola,
Egy pártfogó maradt csak
Velünk; ez Bem vala.
Oh Bem, vitéz vezérem,
Dicső tábornokom!
Lelked nagyságát könnyes
Szemekkel bámulom.
Nincsen szóm elbeszélni
Nagy hősiségedet,
Csak néma áhitattal
Szemléllek tégedet,
S ha volna ember, kit mint
Istent imádanék,
Meghajlanék előtted
Térdem, meghajlanék.
S nekem jutott a vészes
Dicsőség, hogy veled
Járjam be, oh vezérem,
A csatatéreket.
Te melletted lovaglék
A harc veszélyiben,
Ahol az élet pusztul
És a halál terem.
Sokan elhagytanak, te
Rendíthetetlen agg,
De úgy-e téged, úgy-e
Én el nem hagytalak?
S lépésid mind halálig
Követni is fogom,
Oh Bem, vitéz vezérem,
Dicső tábornokom!
(Debrecen, 1849. február 10–15.)
328.Bem:Józef Bem (1795-1850) lengyel, majd magyar tábornok. Napóleon tüzérhadnagyaként vett részt az orosz hadjáratban. Az 1831-i lengyel szabadságharc legendás tüzérségi főparancsnoka. A bukás után Párizsba emigrált. 1848 októberében Bécsbe sietett, hogy segítsen a felkelőknek. November 1-én érkezett Magyarországra, s Kossuth Erdélybe, a legreménytelenebbnek tartott hadszíntérre küldte őt. Az erdélyi magyar hadsereg főparancsnokaként március végére kiűzte Erdélyből az osztrák csapatokat és az orosz segédcsapatokat, majd a Bánátot tisztította meg az ellenségtől. Altábornaggyá nevezték ki és a legmagasabb érdemrendet kapta meg. Hősiesen küzdött a cári intervenció ellen, az utolsó pillanatban nevezték ki a magyar hadak főparancsnokának, Temesvárnál döntő csatát vesztett. A bukás után Törökországba menekült.