Szeretet... hah, ezt a szép virágot
Tövestül kitéptétek ti rég,
S kidobtátok azt az országutra,
S ott átment rajt a szekérkerék,
Amely megtört esküvésitekkel
Megterhelten világszerte jár...
Bármit mond a szemtelen hizelgés,
Nincsen többé szeretett király!
Csak tűrnek már titeket a népek,
Csak tűrnek, mint szükséges roszat,
S nem szeretnek... odafönn az égben
Megszámlálták napjaitokat.
Majd halljátok a nagy ítéletszót
Attól, aki mindenkit birál...
Bármit mond a szemtelen hizelgés,
Nincsen többé szeretett király!
Föllázítsam a kerek világot,
Föllázítsam-e ellenetek,
Hogy a dühnek Sámson-erejével
Milliónként nektek essenek?
Megkondítsam a halálharangot,
Hogy borzadjatok hangjainál?...
Bármit mond a szemtelen hizelgés,
Nincsen többé szeretett király!
Nem lázítok, mert nincs erre szükség;
Mért ráznám meg erőszakosan
Azt a fát, amelynek a gyümölcse
Már túlérve, rothadásba’ van?
Ha megérik a gyümölcs, fájárul
Magától a földre hull alá...
Bármit mond a szemtelen hizelgés,
Nincsen többé szeretett király!
(Pest, 1848. március 27–30.)
181.Áll még Munkács, áll az akasztófa: Petőfi régi, szorongató élményéről van szó. A Kerényi Frigyesnek címzett Úti levelek XIII. darabjában számol be (1847. július 12-i keltezéssel) a munkácsi várban szerzett baljós benyomásairól: „... siettem ki a statusbörtönné alakult várat megtekinteni, melly a várostól egy jó negyedórányira fekszik a róna közepén egy magas kerek dombon. A domb oldalán szőlőt termesztenek... nem szeretnék borából inni... azt gondolnám, hogy a rabok könnyét iszom. Fölmentem a várba, az udvarokat s egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg, talán mert egyedűl és egészen ismeretlen voltam, vagy senkit sem eresztenek a föld alá? nem tudom. Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna e dicső képeket, de itt csak futólag szemléltem őket, mert siettem kifelé. Tudj’ isten, e falak közt ugy összeszorúlt keblem, hogy alig bírtam lélekzetet venni. Érzéseimet leírtam egy versben. Azok kínos érzések voltak. Az egész idő alatt, mig itt voltam, fülembe valami szellem szomorú dolgokat suttogott. Szavait nem is értettem, olly halkan beszélt, csak suttogást hallám, és ennek olly bús hangja volt. Azt sem tudom, ki volt e suttogó szellem? az emlékezet-e vagy a sejtés?... 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike volt Kazinczy Ferenc. Szegény Kazinczy! szegény haza!” Az említett vers, A munkácsi várban is a költő szorongásairól ad számot: „Itt tüzé föl piros zászlaját a / Szabadságnak Zrinyi Ilona? / A szabadság hősinek tanyája / Ime íme most rabok hona. / Semmi más, mint dönthetetlen kőfal, / Semmi más, mint lánccsörömpölések – / Bátran tudnék a vérpadra lépni, / Oh de ez a börtön... ettül félek.”
182.Sámson-erejével: Sámson az Ószövetség rendkívüli erejű hőse, a filiszteusok ádáz ellenfele. (A Bírák könyvének leghosszabb elbeszélése szól róla.)
183.... szeretett király!: A röpiratként megjelentetett vers ellen hamarosan a sajtóban (részben ugyancsak röpiratként kinyomva) megindult a harc. Elsőnek Mező Dániel hajduböszörményi nemzetőr és társai Honfi szózata jelent meg a Debrecen-Nagyváradi Értesítő április 23-iki számában: „Szólunk, mint szabad Magyarhoz illik, / Honfitársak! nyilt, őszinte szót; / Nemzet-éltünk e dicső szakában / Leplezetlen adjuk a valót. - / A magyar nép szivében király s trón / Hű szerelme rendületlen áll; / S bár mit mond az éretlen Petőfi, / Él fölöttünk szeretett király.” stb. Április végén adták ki Kassán F******** Király Petőfi Sándorhoz címmel azt a verses röplapot, amely így kezdődik: „Im azt adok, mit ollyan ritkán adnak / őszinte szódért nyilt köszönetet, / Hogy én irántam gyülölséget hirdetsz, / Midőn szivedben nincsen szeretet. / De azt ne várd, hogy majd a gyülölségre / Gyülölséggel feleljen a király, / Mert nemzetem királyi kebelemben / Szeretetnél egyébre nem talál.” Sajnos az uralkodó, Ferdinánd király és császár nem ismerte kellőképpen a nevében megfogalmazott türelmes álláspontot, s így Petőfi – Bécs időhúzó taktikáját, majd nyílt szembefordulását tapasztalva – igazolva látta a maga republikánus álláspontját, és egész sor királyellenes vers követte az elsőt (pl. A király és a hóhér, 1848. április, A király esküje, május, Ausztria, június, Vérmező, augusztus, Itt a nyilam, mibe lőjjem?, december, Akasszátok föl a királyokat!, ugyancsak december).
381.statusbörtönné:állami börtönné.