- Petõfi Sándor -

Szöveggyûjtemény

AZ APOSTOL

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX.

XX.

Vénült, kihalt a szolganemzedék,
Uj nemzedék jött, mely apáit
Arcpirulással emlité s azoknál
Jobb akart lenni és az is lett,
Mert csak akarni kell!...
Fölkelt az új hõs nemzedék,
S mit örökségben hagytak rá apái,
Leverte rabbilincseit,
S kezérõl, akik ezt szerezték,
Azoknak sírhalmára dobta,
Hogy a csörgésre fölriadjanak, s ott
A földben is szégyeljék magokat!...
S megemlékeztek a gyõzelmesek
Ama szentekrül és nagyokrul, akik
A szolgaságban szabadok valának,
És hirdették az ígét,
S díjok halál lett,
Csúfos halál!...
Megemlékeztek a gyõzõk ezekrõl,
S a diadalnak örömébe szõtték
Szent neveiket koszorú gyanánt,
S elvitték volna õket a
Dicsõség templomába,
De hol keressék, hol lelik meg õket?
Rég elhamvadtak a bitófa mellett!

(Pest, 1848. június–szeptember.)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyûjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv