- József Attila -
Pákozdy Ferenc: Külvárosi éj. Társadalmi Szemle, 1933. (Kötetben:) Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. Vádló és vádlott is én vagyok. Budapest 1984. Az első ledorongoló kritika, amit szerzője felsőbb pártutasításra írt. Ebben az olvasható József Attiláról, hogy „nem proletárköltő, nem tudja marxista meggyőződését verseibe beolvasztani (...) nem él benne a munkásmozgalom eleven sodrában”. A második kései emlékezés, amely megvilágítja a kritika megszületésének hátterét.
Kosztolányi Dezső: Ezerkilencszázharminchárom. Pesti Hírlap Vasárnapja, 1933. (Kötetben:) Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. Az egyik legemlékezetesebb Esti Kornél-történet; Jancsi János nevű hősét Kosztolányi József Attiláról mintázta.
Garai János: Ha a költő jobbra tér... Nyárutó, 1934. (Kötetben:) Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. József Attila ellen írt gúnyvers, a Mondd, mit érlel... című vers kifordítása. A szerző felsőbb pártutasításra írta.
Nagy Lajos: Budapest Nagykávéház. Budapest 1936. Szatirikus regény. József Attila a modellje Gerlei nevű szereplőjének, aki egyszer liberális, másszor szélsőjobboldali, végül demokratikus lapok alapításában segédkezik, és verseit minden alkalommal a kívánt célnak megfelelve alakítja át.
Bálint György: József Attila: Nagyon fáj. Gondolat, 1937. (Kötetben:) Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. A kitűnő kritikus - József Attila értő és megértő csodálója, a későbbi 1940-es összkiadás sajtó alá rendezője - a Nagyon fáj című kötetről írva szükségesnek érzi „megvédeni” a költőt önmaga ellenében, s szelíd tapintattal előre- vagy inkább visszaterelni igyekszik egy „közösségi” költészet felé.
Fejtő Ferenc: József Attila költészete. Szép Szó, 1938. (Kötetben:) Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. József Attila, az útmutató. Budapest 1948. (Újabb kiadás:) Fejtő Ferenc: Szép szóval. Budapest 1992. Az 1938-as tanulmány a Szép Szó József Attila-emlékszámában jelent meg, az első és mindmáig az egyik legjobb pályakép. A második tanulmány a költő jelentőségét próbálja fölmérni; érdeme, hogy utal József Attila értekező munkásságára is.
Bak Róbert: József Attila betegsége. Szép Szó, 1938. (Kötetben:) Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. A költő patográfiája, kórképe; ugyancsak a Szép Szó József Attila-emlékszámában jelent meg.
Halász Gábor: József Attila. Összes versei megjelenése alkalmából. Nyugat, 1938. (Kötetben:) Halász Gábor: Válogatott írásai. Budapest 1977. és Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. Halász Gábor többször is írt József Attiláról. Ez a cikke arról nevezetes, hogy idéz egy részletet a költő hozzá írt leveléből, melyben József Attila azt a fontos gondolatát fejti ki: a proletárságot nem tartalomnak, hanem formának tekinti. Mivel a levél szövege lappang, e hivatkozás az egyetlen forrás.
Arthur Koestler: Egy halott Budapesten. Das Neue Tage-Buch (Paris-Amsterdam), 1939. (Kötetben:) Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. Költői közjáték. (Kötetben:) Arthur Koestler: A láthatatlan írás. (1954) Budapest 1997. Az első szöveg nekrológ, talán a legszebb valamennyi József Attila-nekrológ közül. A második Koestler önéletrajzi írásának az a fejezete, ahol többek között József Attilával való megismerkedését beszéli el. „Egyfajta huszadik századi Villon volt - írja a költőről -, kinek mind élete, mind pedig költészete korának két csalfa pólusa: Marx és Freud körül forgott, s halálában mindkettő áldozatának is tekinthető.”
József Jolán: József Attila élete. Budapest 1940. Fontos forrásmunka, plasztikus képet rajzol öccse gyermek- és ifjúkoráról.
Galamb Ödön: Makói évek. Budapest 1941. A szerző előkészítő tanára, majd kollégiumi nevelője volt József Attilának, s közelebbi, atyai baráti kapcsolatba került vele. A könyv az emlékezés mellett a függelékben számos ifjúkori verset is közread.
Hankiss János: Mégegyszer az édesanya. (Kötetben:) A magyar irodalom közelről. Budapest 1942. és Kortársak József Attiláról. Budapest 1987. A Mama című vers érzékeny értelmezése.
Bányai László: Négyszemközt József Attilával. Budapest 1943. Bányai László második férje volt József Jolánnak, a költővel jó barátságban volt. Könyve csak erős forráskritikával használható.
Németh Andor: József Attila. Budapest 1944. József Attila és kora. Csillag, 1947. (Kötetben:) Németh Andor: József Attiláról. Budapest 1989. Fölbecsülhetetlen fontosságú epizódokat tartalmaz barátja Medáliák-korszakáról, a költő húszas évek végi tájékozódásáról.
József Attila. Két előadás [Lukács György, Horváth Márton] Budapest 1946. A költő kommunista átértékelése 1945 decemberében. Lukács azt tekintette feladatának, hogy rehabilitálja az „engedetlen” József Attilát, ennek érdekében az elhíresült partizán-metaforával élt: „a pártköltő sohasem vezér vagy sorkatona, hanem mindig partizán”. Horváth Márton nem bajlódott efféle finomkodással, s kinyilvánította, hogy az illegális kommunista párt politikája és József Attila költészete egy tőről fakadt (még az Eszmélet X. szakaszában, a „meglett ember” eszményébe is a harcos antifasisztát látta bele). Később, a kommunista hatalomátvételt követően Horváth értékelése emelkedett hivatalos rangra s vált az „egységes” József Attila-kép alapjává.
Ignotus Pál: Csipkerózsa. Haladás, 1947-1948. (Kötetben:) Ignotus Pál: Csipkerózsa. Budapest 1989. József Attila szerkesztőtársa, utolsó éveiben bensőséges barátja és hűséges támasza 1945 és 1948 között vetette papírra emlékezését, amely folytatásokban jelent meg és végül töredékben maradt. A cím arra utal, hogy a szerző varázsigéktől elbódult, hosszú népi-nemzeti álomból és amnéziából akarja fölrázni olvasóit, az országot. Vágó Márta mellett Ignotus Pál a legmegbízhatóbb emlékező, pl. József Attila politikai ingadozásairól ő adta a legpontosabb képet.
Sík Sándor: József Attila Isten-élménye. Vigilia, 1948. (Kötetben:) Sík Sándor: Kereszténység és irodalom. Budapest 1989. A költő szeretetvágyából vezeti le Isten-élményét; rámutat Ady és József Attila istenes verseinek különbségére.
József Attila Emlékkönyv. Szerk. Szabolcsi Miklós. Budapest 1957. [Forgalomba került: 1989] A költő halálának 20. évfordulója alkalmából készült emlékezésgyűjtemény nem kerülhetett az olvasók kezébe, azt követően, hogy Marosán György államminiszter, az egykori szociáldemokrata bejelentette: az egykori kommunista párt nem zárta ki József Attilát. Fontos életrajzi forrásmunka, a szakirodalom sűrűn hivatkozik rá.
József Attila Összes Művei 3. kötet: Cikkek, tanulmányok, vázlatok. S.a.r. Szabolcsi Miklós. Budapest 1958. A költő értekező prózájának első kritikai igényű, gyűjteményes kiadása, amely jegyzeteiben elsőként adta közzé a Moszkvában megjelent „Platformtervezet” szövegét és József Attila válaszát. Gazdag dokumentumanyagában megtalálhatók az Új Szellemi Frontot meghirdető írások is. A kötet csodával határos módon megjelenhetett 1958-ban, s rendkívüli hatása volt a magyar szellemi életre. A politikai szempontból kényes dokumentumok mellett az esztétikai tárgyú írások közreadásával keltett széles körű visszhangot.
Bori Imre: Változatok József Attila-versekhez. Híd (Jugoszlávia), 1957. József Attila tanulmányai. Híd, 1960. Tabudöntögető cikkek, amelyek elsőként hangsúlyozták, hogy „filozófus költő”-ről van szó, akinek állítólagos „zavarossága” valójában azt jelenti, hogy József Attila nem a doktriner marxizmushoz, hanem a fiatal Marx humanizmusához és elidegenedés-kritikájához kapcsolódott.
Révai József: József Attila-problémák. (1958) (Kötetben:) Révai József: Válogatott irodalmi tanulmányok. Budapest 1960. Révai József az ötvenes években a kulturális élet diktátora volt, aki József Attilát sem tartotta eléggé jónak „dekadens” vonásai miatt. 1956 utáni írásaiban megértőbbnek mutatkozik, bár a költő freudizmusát továbbra is eszmei tévútnak minősíti. Révai vetette fel először, hogy József Attila megbélyegzése a „Platformtervezet”-ben a Fábián Dániellel közösen írt Ki a faluba! című röpirattal függ össze.
Gyertyán Ervin: Költőnk és kora. József Attila költészete és esztétikája. Budapest 1963. Egyik első, az életmű egészét elismerő pályakép a hatvanas évek elején. A költő értekező prózáját kevésbé kedveli, „szőrszálhasogatóan túlkomplikált”-nak tartja.
Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése. Budapest 1963. Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927. Budapest 1977. „Kemény a menny”. József Attila élete és pályája 1927-1930. Budapest 1992. Többkötetes monográfia; a befejező, negyedik kötet megjelenése a közeljövőben várható. Megkerülhetetlen alapmű. Az első két kötet jelentős mértékben hozzájárult életrajzi ismereteinkhez, a művek értelmezésében pedig saját kutatásai mellett bő áttekintést ad a kimeríthetetlen szakirodalomról.
Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig. Budapest 1964. József Attila. (Kötetben:) A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Szerk. Szabolcsi Miklós. Budapest 1966. Az 1964-ben publikált könyv Arany János, Ady Endre, Illyés Gyula és József Attila költői világképét értelmezi és veti egybe, figyelemre méltó jelenségnek tartva, hogy „a világ egészével bátran és modernül szembenéző” Téli éjszaka és Elégia ott született, ahol néhány évtizeddel korábban A puszta, télen vagy a Kiskunság. Az akadémiai kézikönyvbe írt pályakép a hatvanas évek József Attila-képét reprezentálja, részletesen értelmezi a Téli éjszakát és az Eszméletet, a kései korszakkal nem sokat tud kezdeni.
Hankiss Elemér: József Attila komplex képei. Kritika, 1966. (Kötetben:) Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig. Budapest 1969. A költői képek bonyolult jelentésszerkezetében mutatja ki e költészet szemléleti összetettségét. A tanulmány merőben újszerűen hatott megjelenése idején elfogulatlanságával és megvesztegetően világos kommentárjaival.
Németh G. Béla: Az önmegszólító verstípusról (Babits, Kosztolányi, József Attila versei alapján). Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. Még, már, most (József Attila egy kései verstípusáról). Alföld, 1969. (Kötetben:) Németh G. Béla: Mű és személyiség. Budapest 1970. és Uő: 7 kísérlet a kései József Attiláról. Budapest 1982. A kései korszak verseinek szó-, kép- és gesztuskincsét elemezve bizonyítják e válságköltészet egyedülálló jelentőségét mind József Attila életművében, mind pedig a magyar líratörténet egészében. A szerzőnek véleménye, mely szerint a kései költészet áll az életmű csúcsán s az ide sorolható versek eszmeisége az egzisztencializmus kategóriáival (válság, számvetés, szerep, szorongás, felhívás, bűn) írhatók le, már nem volt beépíthető a hivatalos József Attila-kép legtoleránsabb változatába sem.
Török Gábor: A líra: logika (József Attila költői nyelve). Budapest 1968. A nyelvészeti és irodalmi stilisztika szempontjait alkalmazó kötet merőben szokatlan volt a túlpolitizált és agyonideologizált József Attila-értelmezések hagyománya után. Török Gábor könyve elsőként mutatott rá a költő versgrammatikájának sajátosságaira, mini elemzése a Klárisokról élményszámba megy.
Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez (József Attila: Eszmélet). Budapest 1968. A strukturalista irányzat eredményeiből merítve, de valójában annak alternatíváját kívánja nyújtani a szerző, s a szöveg valamennyi rétegét megkísérli bemutatni, oly mértékben önállónak tekintve ezeket, hogy azután nem képes egységes egésszé integrálni őket.
Hankiss Elemér: Hogyan fér bele egy táj egy háromsoros versbe? [Eredeti cím: Az irodalmi mű: struktúra vagy modell?] Valóság, 1969. (Kötetben:) Hankiss Elemér: Érték és társadalom. Budapest 1977. József Attila különböző versváltozatait veti egybe, s a jelentés átalakulását értelmezi. A változatok nagy száma ugyan ismert volt a szakértők, de nem a szélesebb olvasóközönség előtt, így általános meglepetést keltett Hankiss írása.
Tornai József: József Attila egyik varázséneke. Irodalomtörténet, 1969. A Klárisok elemzése kapcsán elsőként vetette föl a varázsének problémáját, melynek jelentősége az életmű és a költő lírafelfogása szempontjából is alapvető.
Vágó Márta: József Attila. (1942) Budapest 1975. Az 1942-ben papírra vetett mű folyóiratközlésére csak 1973-ban került sor, a teljes levélanyagot tartalmazó könyvkiadására pedig 1975-ben. Vágó Márta volt az, aki József Attila szellemi tájékozódásának fontos területeiről (pl. az egzisztencializmus iránti érdeklődéséről) elsőként adott hírt. Könyve nemcsak nagyszerű emberi dokumentum, de forrásértékét tekintve is fölbecsülhetetlen jelentőségű: nem egy állítását utólag erősítették meg az előkerült tárgyi bizonyítékok. Az íróinkról szóló emlékirodalomban egyedül Kosztolányi Dezsőnének a férjéről írt könyve hasonlítható hozzá.
Fodor Géza: Az Eszmélet gondolati felépítése. Pór Péter: Az Eszmélet verstípusa. Várady Szabolcs: Az Eszmélet előzményei. Irodalomtörténeti Közlemények, 1975. Egy baráti-alkotói társaság tagjainak párhuzamosan készített tanulmánya, mindegyik fontos megállapításokat tartalmaz az Eszméletről. Fodor Géza írása mindmáig a vers eszmei pozíciójának legalaposabb elemzése.
József Attila útjain. Szerk. Szabolcsi Miklós és Erdődy Edit. Budapest 1980. A tanulmánygyűjtemény tisztelgés a költő emlékének, születésének 75. évfordulóján. Több fontos verselemzés található benne, így Vas Istváné a „Költőnk és Korá”- ról, Sárközy Péteré a Kései siratóról, Beney Zsuzsáé két késői vers Isten-képéről.
Németh G. Béla: A kimondás törvénye (A kései József Attila világképe és poétikája). Új Írás, 1980. A klasszikus óda megújításának mesterpéldája (József Attila: A Dunánál). (Kötetben:) Németh G. Béla: 7 kísérlet a kései József Attiláról. Budapest 1982. és „A mindenséggel mérd magad!” Tanulmányok József Attiláról. Budapest 1983. Az első tanulmány a szerző álláspontjának összefoglalása a költő kései korszakáról, a második A Dunánál egyik legsikerültebb elemzése.
Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései. Budapest 1982. Fontos adalékokat tartalmaz a költő életrajzához.
Bókay Antal-Jádi Ferenc-Stark Antal: „Köztetek lettem én bolond...” Sors és vers József Attila utolsó éveiben. Budapest 1982. A szerzők álláspontja szerint a költő nem tudathasadásban, hanem a pszichózisnak csupán határán járó, határeseti neurózisban szenvedett. József Attila betegségének elhatalmasodásában szerepet játszott a „stigmatizáció” is, tehát hogy környezete bolondként kezelte őt.
„A mindenséggel mérd magad!” Tanulmányok József Attiláról. Szerk. B. Csáky Edit. Budapest 1983. A költő születésének 75. évfordulója alkalmából tartott tudományos ülésszak anyaga, kiegészítve néhány később született tanulmánnyal.
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól. (1984) Budapest 1987. Apologetikus célzattal megírt emlékezés, melyet József Attila Flórához írt levelei egészítenek ki. Flórának ugyanis József Attilával egyidejűleg Illyés Gyula is udvarolt, s József Attila ekkor már nem volt olyan egészségi állapotban, hogy fölvehette volna a versenyt vetélytársával. A különös háromszög elhallgatásoktól sem mentes krónikája a könyv. Illyés Gyulát méltatlan vádakat illették, Flóra pedig szükségesnek véli, hogy megvédje velük szemben. Fejtő Ferenc epés megjegyzése Flóra - József Attila és Illyés Gyula között című esszéjéből: „Illyés Gyula nem szorul Flóra védelmére, jól tudta ő védeni saját magát”.
Tverdota György: Mi a tétje az időrendnek József Attila gondolkodástörténetében? Új Írás, 1985. Ihlet és eszmélet. József Attila, a teremtő gondolkodás költője. Budapest 1987. Magyarázatok József Attila tanulmányaihoz és cikkeihez (1923-1930). Budapest 1995. Az 1985-ös tanulmány fordulópontot jelent a költő művészetbölcseleti munkájának értelmezésében: Tverdota meggyőző érveket hozott fel amellett, hogy ifjúkori próbálkozásról van szó, s nyoma sincs benne marxista hatásnak. Az 1987-es tanulmánykötet olyan fontos írásokat tartalmaz, mint melyik a költő névszemléletét értelmezi; fölméri legfőbb mestereivel és pályatársaival való kapcsolatát; elemzi több fontos versét (Klárisok, Születésnapomra) és az Eszmélet Bergsontól származtatott gondolati pilléreit. A harmadikként szereplő Magyarázatok a prózai szövegek első részének új kritikai kiadása számára készültek: nemcsak az Ihlet és nemzet címen tervezett költészetbölcseleti mű keletkezésének valószínűsíthető időpontjáról adnak igen alapos áttekintést, hanem az alapfogalmak (mint „szellemiség”, „ihlet”, „alak”, „exisztencia”) eszmetörténeti hátteréről, forrásairól is. Jól érzékeltetik az elméleti meggondolások összefüggését József Attila korabeli költői gyakorlatával, a párizsi tartózkodása idején megismert „tiszta költészet” eszmény inspiráló szerepét.
Garai László: „Kiterítenek úgyis”. József Attila tragikus paradoxonai. Világosság, 1986. (Kötetben:) „... Elvegyültem és kiváltam”. Társadalomlélektani esszé az identitásról. Budapest 1993. Azt az álláspontot képviseli, hogy a kommunista pártból való kizárásával nem kapcsolatainak egyikét veszítette el József Attila, hanem „társadalmi én-azonosságának építményében a közvetítőt az általános emberi értékeknek - erénynek és bűnnek - ahhoz a végső közvetítőjéhez, mely az ő számára a munkásosztály volt”.
Kortársak József Attiláról (1922-1945). I-III. Szerk. Bokor László. S.a.r. Tverdota György. Budapest 1987. Egy korszak teljes József Attila-recepciója. Nemcsak a költő, hanem a korabeli magyar irodalom iránt érdeklődő számára is megkerülhetetlen, tanulságos olvasmány.
Szigeti Lajos Sándor: A József Attila-i teljességigény. Budapest 1988. A könyv mindenekelőtt az anya- és apa-hiány motívumának alakulását értelmezi József Attila életművében. Részletesen értelmezi a költő pszichoanalitikus hátterét is. Önálló fejezetet szentel József Attila Kosztolányi-bírálatának.
Fábián Dániel: József Attiláról. (1974) Budapest 1989. József Attila egykori társszerzőjének, barátjának különösen a Bartha Miklós Társaság körüli időkkel kapcsolatos emlékei fontosak.
Horváth Iván: József Attila és a párt. 2000, 1989. (Kötetben:) „Miért fáj ma is?” Az ismeretlen József Attila. Budapest 1992. Szöveg. 2000, 1994. Az első tanulmány azt bizonyítja be (többek közt egy fontos, először publikált 1934-es kéziratos töredékre hivatkozva), hogy József Attila is szakított a kommunista párttal, nemcsak a párt vele, s a szociáldemokraták felé közeledő költőnek volt egy súlytalan jobboldali próbálkozása is. A második tanulmány a Nyár szövegváltozataival érzékelteti, hogy az olyan mértékű változtatások esetében, mint amilyeneket József Attila eszközölt, kérdésessé válik: ugyanannak a versnek javításáról van-e szó. Arra a következtetésre jut, hogy a hasonló, de mégis alapvető különbségeket mutató variánsokat egyaránt hiteles, egymással azonos értékű verseknek kell tekintenünk. „Miért fáj ma is?” Az ismeretlen József Attila. Szerk. Horváth Iván, Tverdota György. Budapest 1992. Nemcsak a költő kiadatlan pszichoanalitikus följegyzéseit tartalmazza, szakszerű kommentárok kíséretében, hanem a Flóra által végzett s félbeszakadt Rorschach-teszt utólagos elemzését is. Cserne István tanulmánya szól arról, hogy a költő orvosai és barátai által leírt tünetek alapján ma ún. borderline személyiségzavart kellene diagnosztizálni (semmiképp sem tudathasadást), ami napjainkban már gyógyítható, de amit akkor még nem ismertek. Valachi Anna tanulmánya pedig azt a hipotézist fejti ki részletesen, hogy a költő stilizálta Rapaport Samu második könyvét is, ahol bőven olvashatott a freudi halálösztön öngyilkosságra késztető hatásáról, s a könyv tünetleírásaival oly mértékben azonosult, hogy idővel tökéletesen produkálta e tüneteket. Még más fontos írások is találhatók a könyvben a költő „freudomarxizmusá”-ról, az elveszett vagy kallódó Miért nem én című írása hátteréről, a pszichoanalitikus szövegek és a versek összefüggéseiről.
Szőke György: „Űr a lelkem”. A kései József Attila. Budapest 1992. A pszichológusi képzettséggel is rendelkező irodalomtörténész vetette fel elsőként az anyakép és apakép különleges szerepét József Attila költészetében. Évtizedek munkáját foglalja magában e karcsú kötet. Szőkének az az álláspontja, hogy bár orvosai félre diagnosztizálták a költőt, nem szabad megtenni őket bűnbaknak, mert a tényleges betegséget akkor még nem ismerték.
„A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról. Szerk. Tasi József. Budapest 1995. Olyan fontos írások találhatók a kötetben, mint Fejtő Ferenc „levélesszéje”, Szabolcsi Miklós összefoglalója az 1930-31-es időszak kutatási dilemmáiról, Beney Zsuzsa Flóra és Németh G. Béla Petőfi-Ady-József Attila? című tanulmánya.
Lengyel András: A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Budapest 1996. Abból indul ki, hogy József Attilának személyes élménye volt a fő esztétikai művében „világhiány”-nak nevezett állapot megélése: apátlan-anyátlan árvaként elveszítette saját, eredeti világát, az új pedig (ahová szociálisan emelkedett) számára mindvégig földolgozhatatlan maradt. Lengyel előszeretettel veszi bonckés alá az olyan, kényesnek számító kérdéseket, mint amilyenek József Attila gyakori politikai pálfordulásai, közöttük a (rövid és súlytalan) „nemzeti szocialista” epizóddal. Elsőként elemezte a költő 1935 augusztusában bekövetkezett szemléleti fordulatát, rámutatva, hogy az egzisztencializmussal rokon látásmódot József Attila a tradicionális katolicizmus és az átliberalizált tudományos szocializmus összeházasításával alakította ki.
Tasi József: Illyés Gyula és József Attila. Irodalomtörténeti Közlemények, 1996. A téma legjobb összefoglalása. Akár paradigmatikusnak is felfogható a két költő - barát, majd vetélytárs - kapcsolatának alakulása a húszas-harmincas évek magyar irodalmi élete szempontjából.
Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. S.a.r. Murányi Gábor. (1986) Budapest 1997. Szántó Judit naplója a harmincas évek fontos eseményeiről ad hírt. Emlékirata csak erős szövegkritikával használható.