- József Attila -
A következő félévtized a költő közösségkereső próbálkozásainak időszaka. Tartozni akart valahová, akárcsak legtöbb nemzedéktársa, akinek gyermekévei a háború, a forradalmak és az ellenforradalom nagy történelmi ingamozgásai közepette teltek el, s a húszas évek derekán-végén kezdte írói pályáját. József Attila egyre jobban elmerül a különféle politikai csoportosulásokban, minden földi baj átfogó magyarázóelvének az osztályellentéteket téve meg s gyógymódnak ezek kiküszöbölését.
1928 őszén került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, mely a Szabó Dezső és Móricz Zsigmond nyomdokain haladó, paraszt-orientációjú fiatal értelmiségiek szervezete. 1929 februárjában már mint a Társaság tagja vett részt annak nagy visszhangot kiváltó Magyar Föld-estjén. Korábbi anarchista beállítottságán túllépve most a falu-központú népi gondolat irányába tájékozódott; ebben a szellemben született az 1930 tavaszán Fábián Dániellel közösen írt Ki a faluba című röpirata, melyben a népi írók mozgalmát előlegező programot vázoltak fel.
Ezzel párhuzamosan, 1929 végétől munkatársa Bajcsy-Zsilinszky lapjának, a nemzeti fajvédő Előörsnek. Nádass Józsefnek a Nincsen apám se anyám kötetről adott kedvező bírálatát követően jó kapcsolata alakult ki a kolozsvári marxista folyóirat, a Korunk szerkesztőségével. 1930. szeptember 1-én Nagy Lajos és Agárdi Ferenc társaságában ő is ott van a nagy budapesti munkástüntetésen. 1930 őszén tagja lesz az illegális kommunista pártnak, s a proletárforradalom „nyelvére” írja át korábbi verseit.
A mozgalomban ismerkedik meg Szántó Judittal, akivel 1930 végén összeköti életét. Novemberben több társával együtt kilép a jobbra tolódó Bartha Miklós Társaságból. Hamarosan bekapcsolódik a névleg szociáldemokrata, valójában kommunistákkal szimpatizáló Jaurčs-munkaközösségbe. 1931 márciusában jelenik meg a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötete, melyet a hatóság elkoboz, s a Szocialisták című verse miatt osztály elleni izgatás vádjával eljárást indítanak (a költőt végül nyolc napi elzárásra ítélik, de a büntetést három évre felfüggesztik).
1932 februárjában ismét tagja lesz a most balra forduló Bartha Miklós Társaságnak. Április folyamán ő is bekapcsolódik a Halálbüntetés Ellenes Szövetség munkájába. Fölkérik egy kommunista orientációjú folyóirat indítására, júniusban meg is jelenik a Fejtő Ferenccel közösen szerkesztett Valóság első és egyetlen száma - a költő által írt Egyéniség és valóság című tanulmány közmegbotránkozást vált ki mozgalmi körökben. Részt vesz az illegális kommunista párt letartóztatott vezetőinek, Sallai Imrének és Fürst Sándornak statáriális bíróság elé állítása elleni tiltakozó akcióban, amiért újabb pert akasztanak nyakába és pénzbüntetésre ítélik. Októberben megjelenik a Külvárosi éj című kötet, melyet a kommunista befolyás alatt álló fórumokban élesen kritizálnak. Hasonló elutasításban részesítik az Új Harcos nevű folyóiratban közzétett hozzászólását az ott folyó „népfront-vitához”, melyben a szociáldemokratákkal való összefogást sürgeti. 1933 végén, 1934 elején a budapesti pártszervezet értesíti tagjait, hogy József Attila nem tagja a pártnak, a kapcsolatot meg kell szakítani vele.
József Attila életútja tehát különösen mozgalmas és rapszodikus: hirtelen fordulatok, kitárulkozások és bezárulások sorozata, melyek nyugtalan hősét a megtapasztalás és a próbatétel szinte kényszeres szomja hajtja. Nem meglepő, hogy váratlan fordulataival még a hozzá közel állókat is zavarba hozta. De politikai vargabetűi együttvéve sem jártak olyan súlyos következményekkel, mint az, hogy Babits Mihályt megsértette. A Nyugat 1929. december 1-i számában Németh László tollából vállveregető kritika jelent meg a Nincsen apám se anyám című kötetről, amiért a költő elsősorban Babitsot hibáztatta. Babits ellen hangolta az is, hogy szolidaritást vállalt korábbi pártfogójával, Ignotusszal. E sérelmeket kívánta József Attila viszonozni, amikor közzétette A Toll című lap 1930. január 10-i számában „tárgyi kritikai tanulmány”-át Babits Mihály új, Az istenek halnak, az ember él című verseskötetéről (ezt utóbb különlenyomatként is terjesztette).
A megbírált könyv nem a legsikerültebb műve szerzőjének, s a kritikai észrevételek nagyrészt meggyőzőek, de a bírálat durva hangneme, s főként hogy az idősebb pályatársat fölényes kioktatásban részesíti, méltán váltott ki az irodalmi életben általános megütközést. József Attila évekre elvágta magát a Nyugatban való megjelenés lehetőségétől s élete végéig a Baumgarten-díjtól.
„Ezek a fiatalemberek nem csalódottak. Csalódni csak az tud, aki valaha hitt. Nekik erre nem engedtek időt. Első elemis korukban az utcasárban heverő újságokból betűzgették ki, hogy az emberek puskatussal verik egymást agyon s a betegekre rágyújtják a kórházat. Őnekik nem volt miből kiábrándulniok. Sohasem érezték azt, amit mi, hogy a felnőttek okosabbak, vagy becsületesebbek. (...) Két nemzedék még nem különbözött annyira egymástól, mint a miénk, meg az övék. Nekünk az apánk húsz éves korunkban irónnal kezében kiszámította, hogy mennyit kereshetünk ezen, vagy azon a pályán, ha serényen dolgozunk, hogy milyen nyugdíjjal, korpótlékkal vonulhatunk majd vissza pihenni s e biztos tudatban könnyű volt elrugaszkodnunk a »rendes« élettől. Őnekik ez a rendes élet a kaland volt, mert körülöttük mindenki csak rendetlenkedett. Mi a korunk sivár eseménytelenségében felnagyítottuk a kis eseményeket, hogy meg ne semmisüljenek. Ők, szegények, a nagy eseményeket voltak kénytelenek lekicsinyíteni, ugyanebből a célból. Mi folyton cigarettáztunk, rontottuk magunkat, szép és rút szerelmek lázában éltünk. Ők nem dohányoznak, tornáznak, korán megnősülnek. Mi naponta ötször-hatszor meg akartunk halni. Ők inkább élni szeretnének, ha lehetne.”
De Kosztolányi fényképfelvétele 1933-ban, a nagyralátó tervek időleges megfeneklésének időpontjában született - a húszas-harmincas évek fordulója még a reményteljes tervezgetések és politikai próbálkozások ideje.
20. Nem József Attila az egyetlen, akinek közösségszomja, politikai orientáció-keresése látványos vargabetűkön át vezetett. Illyés Gyulával is lehetne példálózni, aki hosszú párizsi emigrációval, baloldali és avantgárd múlttal a háta mögött indult, s nemcsak részt vett a Bartha Miklós Társaság tevékenységében, de ott maradt annak jobboldali fordulata után is, sőt tagja lett a rövid életű Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak, később Babits és a Nyugat előzékeny támogatását élvezte, mégis egyik kezdeményezője a népi írók mozgalmának. A háború után indult nemzedék legjobbjai nemigen kerülhették el, hogy az egymással versengő csoportok és mozgalmak egyikének-másikának tagjai legyenek, sőt olykor akár többnek is.
21. Illyés Gyula 1935-ben egyik naplójegyzetében így rögzítette a maga társadalmi krédóját: „Egy célom volt mindig. A zsellérség és a cselédség sorsán javítani. E célból mindenkivel társulok.” József Attila esetében bonyolultabb feladat megfogalmazni. Alighanem Ignotus Pál jellemzése a helytálló, amikor ezt írta: „József Attila mindig ellenzéki volt a szó legszorosabb értelmében; mindig baloldali volt, még az Előörs-kiruccanást is beleértve, s mindig szocialista, tágabb értelemben. Ezen a kereten belül azonban többször változott (...) Kezdte volt mint a bolsevizmussal rokonszenvező forradalmi szocialista, szigorúbb pártpolitikai kötelékek és, tudtommal, pártpolitikai viaskodások nélkül. Azután csuszamlott jobbra-balra-szélsőbalra, bölcseleti és zsurnalisztikai lejtőkön, világszövetkezeti álomképből anarchoszindikalizmusba, intuicionizmusból fenomenológiába, végletes kollektivizmusból végletes individualizmusba és a kettőnek különféle elegyes változataiba.”
22. Így lett például modellje Nagy Lajos Budapest nagykávéház című szatirikus regénye (1936) Gerlei nevű szereplőjének, aki egyszer liberális, másszor szélsőjobboldali, végül demokratikus lapok alapításában segédkezik, és verseit minden alkalommal a kívánt célnak megfelelve alakítja át. Féja Géza pedig, aki cikkek sorában állt ki József Attila mellett (amikor mindketten az Előörshöz tartoztak), s 1930 augusztusában mint „igazán nem osztálypoétát” védte meg Babits Mihály hívei ellenében, méltán háborodott fel néhány hónappal később, amikor kézhez kapta a vélekedésére rácáfoló Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetet, s nevezte a verseit osztályharcossá átíró József Attilát „szélkakas-költő”-nek. (Később viszont - a mozgalmi frazeológiától megszabaduló Medvetánc kötet megjelenésekor - elégtétellel nyugtázta az ellentétes irányú változást.) Nagy Lajos emlékezése szerint e gyors irányváltások is szerepet játszottak abban, hogy József Attila nem kapott meghívót az 1934-es szovjet írókongresszusra.
23. Babits a harmincas években már a magyar irodalmi élet nem hivatalos vezető posztját töltötte be. 1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátoraként az ő tiszte lett, hogy eldöntse, kik kapják az évente odaítélt díjakat. A Nyugat szerkesztése pedig (1929-től) közvetlen beleszólást jelentett az ország kulturális arculatának alakításába.
24. Babits ugyanis, amikor Osvát Ernő öngyilkossága után átvette a Nyugat szerkesztését, levette a folyóirat impresszumáról az 1919 óta emigrációban élő Ignotus (mindaddig kegyeletből feltüntetett) nevét.
25.1932-ben levélben verssel kereste meg s próbálta kiengesztelni Babitsot. 1933-ban segélyért folyamodott hozzá, amit meg is kapott. 1935-ben és 1936-ban Baumgarten-jutalomban részesült, de a költői rangját megillető fődíj odaítéléséhez Babits csak József Attila halála után járult hozzá.