- József Attila -

Szakirodalom

Németh László: Nincsen anyám, se apám. József Attila versei
Kosztolányi Dezső: Ezerkilencszázharminchárom
Garai János: Ha a költő jobbra tér...
Nagy Lajos: Budapest Nagykávéház
Bálint György: József Attila: Nagyon fáj
Fejtő Ferenc: József Attila költészete
Fejtő Ferenc: József Attila költészete
Bak Róbert: József Attila betegsége
Halász Gábor: József Attila Összes versei megjelenése alkalmából
Arthur Koestler: Egy halott Budapesten
Hankiss János: Mégegyszer az édesanya
Ignotus Pál: Csipkerózsa
Hankiss Elemér: József Attila komplex képei
Németh G. Béla: Az önmegszólító verstípusról

Hankiss Elemér: Hogyan fér bele egy táj egy háromsoros versbe?

(részlet)

(...)

Azt, hogy az emberi tudat a verset alkotó jelrendszer legkisebb mozzanatára is érzékenyen reagál, nem kell különösebben bizonyítanunk. Legkézzelfoghatóbban talán néhány versátdolgozás példáján mutatható be (s példáinkat itt József Attila versátdolgozásaiból vesszük), hogy a jelsor legparányibb megváltoztatása is milyen erőteljesen kihat a vers vezérlő funkciójára, az olvasóban kialakuló gondolati-érzelmi erőjátékra. Akár csak egyetlen írásjel megváltoztatása is:

KORUNK, 1933. júl.-aug. MEDVETÁNC, 1934.
Mint ólmos ég alatt lecsapódva telten, ..........................
füst száll a szomoru táj felett, ..........................
ugy leng a lelkem, ..........................
alacsonyan. ...........................
Leng, nem suhan... Leng, nem suhan.

A korábbi változat mélább, lebegőbb, melankóliába mosódó befejezését az írásjelváltozás egyszeriben fegyelmezettebbé alakítja át. A három pont még enged valamicske „suhanást” a léleknek; a második változat egyetlen pontja már véglegesen földhöz szögezi. A Medvetánc című kötetben egyébként, s általában a későbbi versátdolgozásokban, lépten-nyomon találkozni az ehhez hasonló fegyelmeződéssel: a megváltoztatott központozás csökkenti a túl erős hangsúlyokat vagy költőies effektusokat, s általában puritánabbra, rezignáltabbra, prózaibbra hangszereli át a verseket:

KÉZIRAT, 1936. november előtt NAGYON FÁJ, 1936. december
s még egyedül kelljen szenvednem?! ..... kelljen szenvednem?
óh pattanjon meg - ott ahol jár! ..... ahol jár.
... Nagyon fáj! ..... Nagyon fáj.
... Nagyon fáj! ..... Nagyon fáj.
... Nagyon fáj! ..... Nagyon fáj.

A túlzott költői, vagy például szentimentális hatást a jelsor egy-egy szavának kicserélésével is vissza lehet fogni:

KÉZIRAT, 1924. MEDVETÁNC, 1934.
Te az én szivemet elkérnéd pipámat egy kicsit elkérnéd

S néhány nagy kezdőbetű eltüntetésével könnyedén ki lehet szűrni a sorból a mitikus-misztikus felhangokat:

NÉPSZAVA, 1933. NAGYON FÁJ, 1936.
Nem a Sors, nem is az Ész hanem Nem isten, nem is az ész hanem
...... ......
a Való Anyag teremtett minket a való anyag teremtett minket

Az eredeti hatás a jelsor viszonylag csekély módosításával gyökeresen átalakítható, az eredetivel ellentétes gondolati-érzelmi erőrendszer létrehozására s vezérlésére kényszeríthető:

KÉZIRAT, 1937. SZÉP SZÓ, 1937.
Ezt az emberiséget S ezt az emberiséget,
magaddal együtt vesd meg hisz ember vagy, ne vesd meg.

Vagy újra és újra áthangszerelhető, durvából szelídebbé:

KÉZIRAT, 1936.
Mint
utolsó ringyó, ha odaintik

GÉPIRAT, 1936.
Mint senki lánya, ha odaintik

NAGYON FÁJ, 1936.
Mint
lenge, könnyü lány, ha odaintik

- vagy közösségi, forradalmi öntudatot sugárzóból magányossá, befelé fordulóvá, egyre szűkebb közösséghez, aztán már csak egyetlen baráthoz, s végül csak önmagához szóló vallomássá lehet alakítani:

KÉZIRAT
Proletár! folytatnám, de unnád

KORUNK, 1933.
Testvérem, folytatnám, de unnád

GÉPIRAT
Öregem, folytatnám, de unnád

MEDVETÁNC, 1934.
Attila, folytatnám, de unnád

- vagy az élmény kifejezésére egyre alkalmasabbá, tökéletesebbé lehet formálni:

TOLL, 1930. február
még karcsu száron ing a nyár.
De megvastagszik s hadonász

GÉPIRAT, 1930.
még karcsu száron ing a nyár.
De egyre több a buggyanás

PÁSZTORTÜZ, 1930. július
még karcsu száron ing a nyár.
De egyre több lágy buggyanás

DÖNTSD A TŐKÉT, 1931.
vörös, de karcsu még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás

- ahol is előbb a csikorgó, suta, az olvasói élmény kialakulását zavaró második sor alakul át kifejező, a vers egészébe beleillő képpé, aztán ez az átalakult sor gazdagszik egy újabb, kifejező, érzéki impresszióval („lágy” a töltelékszó „a” helyett), majd a De - Ám cserével gazdagabb hangjáték, hangasszociáció indul meg az olvasóban (nyár - Ám - lágy - buggyanás), s végül az első sor is átalakul, nemcsak egy vizuális impulzussal és egy logikai impulzussal, ellentéttel gazdagodva („vörös, de karcsú”), hanem még tovább gazdagítva a hangok asszociációs játékát is, és tovább gazdagítva a jelkombinációkat, amelyek szükségesek e komplex emberi élmény rögzítéséhez.

(...)

(1970)

Vágó Márta: József Attila
Németh G. Béla: A kimondás törvénye (A kései József Attila világképe és poétikája)
Tverdota György: Mi a tétje az időrendnek József Attila gondolkodástörténetében?
Szabolcsi Miklós: Nyár
Lengyel András: „... Saját szemem láttára átalakulok”. József Attila 1935 augusztusi fordulatáról

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv