Âlem çiçegi
derer isen bir güle degmez,
Sohbette güzel olmaz iken bir pula degmez.
Interpretatio quam in Iuliam retorsit:
Ez széles világon mennyi virág vagyon, mindaz sem ér egy rózsát,
Az oly vendégség is, kiben egy kegyes sincs, mindaz sem ér egy bapkát,
Én is minden szűznél, ki ez világon él, feljebb tartom Juliát.
Bana geda diyenler,
devletli hanim yok mudur?
Yoksa ben âdem degil miyim, ya canim
yok mudur?
Interpretatio cum ornatu:
Ti, kik szegénységet én szememre vettek, én hiszem, azt tudjátok,
Hogy a vidám szemű s vékony szemöldökű kegyes rabja nem vagyok;
S hogy ember sem vagyok, s lelkem is egy szál sincs, talán azt alítjátok?
Yine ebrularin kurmuş kemani,
Atar gamzin oku, canim nişani,
Yoluna komuşum ben cism i cani,
Sever dilber beni, ben dâhi ani.
Ismét felvetette szemöldök íjébe szép szemének idegét,
Kiből tüzes nyilat szívemre ő bocsát, lővén, mint feltett jegyét;
De bár vesszen fejem, tudom, szeret engem, szinte mint én személyét.
Nigâra sende hatm olmuş
güzellik, tazelik, terlik,
Beni bu gam bucaginda koyasin,
bu mudur erlik?
Tebenned, Julia, mind világ csudája épen megtetszik: szépség,
Ékesség, édesség, eszesség, szelédség, udvari gyönyörűség;
De hogy búmban így hadsz, s csak még ingyen sem szánsz, az-e a jó emberség?
Beni cevriyle öldürse demem ol
yâra kanlidir,
Helâl olsun ana kanim güzel [...]
kanlidir.
Ha nagy haragjában megöl is Julia, mégsem mondom gyilkosnak,
Azért mert csak őtet, senki nem egyebet vallok én asszonyomnak,
Mint örökös úr bír lelkemmel, ha rá sír, hogy véget nem vet búmnak.
Dedim ol şah güzele:
var m’ola bir mah bedeli?
Gül gibi güldü, dedi kim: ya ne sandin be deli?
Egykor szép Juliát látván, hogy ő magát szép tükörébe nézné,
Kérdém: E világra ily szépséget másra Isten vallyon adott-é?
Mosolyga s felele: Ily szép ki lehetne, mond, megbolondultál-é?
Kimseler görmüş degildir
tenden canin gittigin,
Illâ ben gözümle gördüm, işte
canimdir giden.
Mikoron kirepül lélek beteg testbül, soha senki nem látta;
De az én szerelmem, ki olyan, mint lelkem, hogy fejemet elhadta,
Most szemem jól látta, de vélni sem tudta, hogy magát másnak adta.
Dilber demiş ki: mail olanlar belâmüze
Lâyik midir ki kail olalar cefamüze?
Egykor szép Julia magába így szóla, mond: Kik engem szeretnek,
Egyaránt való jót méltó-é, hogy azok mind fejenként vegyenek?
Nem, mert nem igazság, hanem a boldogság adassék már csak ennek.
I benim gül yüzlü yârim,
dünyami zindan eyleme,
Áşigini tepeleyip kan üstüne kan eyleme.
Vakit olur rakîp gelir, düzersiniz sohbetini,
Sakin ki sensin ol vakti, kollari divan eyleme.
Rózsa színű lelkem, én édes szerelmem, ne kösd meg világomat,
Szánj engem, rabodat, ki tűröm kínodat, nézd, kérlek, nyavalyámat,
Más ölében ne dülj, hanem inkább megölj, hogysem úgy többíts búmat!
kegyes: hölgy