Colloquium octo viatorum et deae Echo vocatae
Ugyanazon nótára
1 Nyolc ifiú legén minap úton menvén egy erdőben jutának,
Estve felé levén tréfálván, beszélvén, ők egymásnak mondának:
Vegyünk szót Echótól, mond, mi mátkáinkról, mondja nevét azoknak!
2 Credulus az első, lőn azért elkezdő, s monda nagyon kiáltva:
Echo, de kicsoda, aki sok kínomba most megvigasztalhatna?
Kérlek, mondd meg nevét, kit mint idvösségét, bús lelkem úgy kívÁNNA!
3 Mosolyog magában Credulus ezt hallván, s rajta csak csudálkozik;
Őutána azért tőn az ilyen kérdést, ki társaság közt másik:
Ki fagyott elmémhez, mond, mint víz nagy dérhez, télben jég amikOR SÍK?
4 Harmadik is monda nagy hangosan szólva mindenek hallotára:
Echo, jó asszonyom, kinek régi kínom vagyon nyilván tudtára,
Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek javával tölt koSÁRA?
5 Szavát elereszté, negyedik is kezdé el Echóhoz kérdésit
Szép szerelmeséről, kihez gerjed belől, s kit szíve szerint óhít:
Szörnyű kára után nevezd meg, mond, nyilván szeret lelkem imMÁR KIT?
6 Ezután ötödik, ki mentül kisebbik, Credulus atyjafia,
Mindjárt előszóla, felszóval kiáltva Echót nevezi, híjja:
Ki az, kire engem gyújtott, mond, ily igen Venus futoSÓ FIA?
7 Hatodik Aminta, előálla, monda, mert veszett, alég várja,
Hogy szent nevét hallja annak, ki ő lángja, s kinek javát akarja:
Hát annak ki neve, mond, aki szerelme szívemet kínnal MARJA?
8 Szóla hetedik is, kinek neve Tyrsis, s ki hazáját elhadta
Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes, szerelmét megtagadta:
Régoltától fogva szerelem kínjába engem, mond, ki síKATA?
9 Utolsó a Montán, kinek édes társán való nagy bánat árta,
Nagy fohászkodással így szóla Echóval, jutván eszébe kára:
S annak tudd-é nevét, mond, kiért szívem ég, s ki ez sok kínban MÁRTA?
10 Egy szegény szarándok, régi barátotok éneklette ezt nektek,
Kik a magyar nyelven való versszerzésen egymással vetekedtek,
Kit a nagy hamisság és háládatlanság föld szélére kergettek,
11 Az másfélezerben és nyolcvankilencben Szent Bertalom nap után,
Világ határira való bujdosásra keservessen indulván
Édes hazájából, jó akaróitól siralmassan búcsúzván.
azon nótára: azonos nótára, azaz a gyűjteményben megelőző vers dallamára
Echo: Echo: ekhó, visszhang. A mitológiában egy nimfa, aki a világszép Narcissusba volt szerelmes, állandóan követte, válaszolgatott neki, és végül felelgető hanggá változott.
Credulus: Balassi Szép magyar komédiájának hőse, Julia szerelmese.
Venus: Venus a görög Aphrodité, a szépség és szerelem istennőjének római megfelelője. Vagy ő, vagy fia, Cupido (Amor) ébreszti a szerelmet. A név régi magyar ejtése (a rímekből is kitűnik) nem „sz”-re, hanem „s”-re végződött.
kegyes: hölgy
Szent Bertalom nap: augusztus 24.