Inventio poetica: Azt írja meg, mint veszett öszve Julia Cupidóval
Azon nótára
1 Fáradsága után nyugodni akarván, Cupido fejét hajtá
Julia ölében, kit hogy vőn eszében kegyes, haragvék rajta,
S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan öléből kitaszítá,
2 S monda: Bujasággal, gerjedő lángoddal ne rútíts meg ölemet!
Cupido meg így szól: De te mit haragszol? Mire űzsz el engemet?
Felele Julia: Te hitván marcona, nem tudod-é nevemet?
3 Én vagyok Julia, én szemem hatalma mindennek szívével bír,
Én megbódogítok, kit jó szemmel látok; kit gonosszal: hal, vész, sír;
Én szerelmem ellen ez világon sincsen orvosság és hasznos ír!
4 Cupido tekinté, s mihent megesmeré, azonnal megfélemlék,
Mintha egy kígyóra szegény hágott volna, riada, elfutamék,
Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia, nem akartommal véték!
5 Szép Venus anyámnak téged alítálak, bíztomban csak úgy menék
Te áldott öledben, mint anyám ölében, hogy fejem ott nyugodnék;
Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek, vétkem csak abból esék.
Cupido: Venus fiacskája, a szerelem istene. Másik neve Amor. (Görögül Erósz.) A név ejtése: a c-t k-nak ejtjük.
azon nótára: azonos nótára, azaz a gyűjteményben megelőző vers dallamára
eszébe venni: észrevenni
kegyes: hölgy
Venus: a görög Aphrodité, a szépség és szerelem istennőjének római megfelelője. Vagy ő, vagy fia, Cupido (Amor) ébreszti a szerelmet. A név régi magyar ejtése (a rímekből is kitűnik) nem sz-re, hanem s-re végződött.