- Arany János -
Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke leány, barna.
„Királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!
„Beteg vagyok érte,
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!”
„Jaj! öcsém, Kázmér,
Azt nem adom százér’ -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
Félek, bizony gyász ér!
„Sietős az útam,
Reggeli templomra;
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra.” -
Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba.
Könyörögne, - nem tud,
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni?
„Eredj fiam, Klára,
Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
Ha nem a diványon.”
Keresi a Klára,
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Keresi a Klára,
Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
De hiába várja.
Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé.
Inkább temetőbe,
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
Ősz atyja elébe!
„Hej! lányom, lányom!
Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
Mondd meg, édes lyányom.”
„Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem...!”
Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe.
A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja volt kezébe’.
„Életed a lyányért
Erzsébet királyné!”
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért.
„Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!”
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek.
„Hamar a gazembert...
Fiaim, - Cselényi...!”
Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. -
„Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
Fájdalom díjába?”
„Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
„A más kettőért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!”
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak:
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat! -
(1855.)
383.Kázmér: III., vagy Nagy Kázmér (1309-1370) uralkodott a lengyel trónon 1333-tól. Jelzőjét törvénykönyv kiadásával, városok és a krakkói egyetem alapításával érdemelte ki.
384.Ősz atyja: „Felisyanus filius Zaah”, azaz Zah=Zak nembéli Felicián; Bódog, Nógrád megyei földbirtokos, 1301-től Csák Máté familiárisa [szolgálatába szegődött híve].
385.A király: I. Károly vagy Károly Róbert, aki 1307 és 1342 között uralkodott.
386.négy ujjáért: így ábrázolja Arany a Toldi szerelmében is (V. ének, 16. versszak), amikor ép bal kezét nyújtja csókra Rozgonyi Piroskának.
387.Lajos: I. (Nagy) Lajosként uralkodott 1342-től 1382-ig.
388.Endre: Károly Róbert Aversában meggyilkolt fia, akit apja a nápolyi trónra szánt.
389.Gyulafi: Gyula mester néven szerepel a forrásokban, a királyfiak nevelője.
390.Cselényi: János, 1336-ban az összes Zács-birtokot kapta jutalmul.