- Arany János -
,Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.
91.szálfa-öklelését: szálfával (öklelésre használt hosszú, egyenes rúddal) való párviadal.
92.buzogányát: rövid nyelű, fémhengerrel vagy fémgömbbel végződő, ütésre használt fegyver.
93.Parittyaköveit: hajítófegyver.
94.kopjáját: lándzsaszerű szúrófegyver.
95.pajzsát: ütést, vágást, szúrást felfogó védőfegyver.
96....sarkantyúját: az ezen ,- jeggyel felhozott helyek Ilosvaiból vannak átvéve. (Arany János jegyzete)