- Arany János -

Értelmezések

Az elveszett alkotmány (1845)
Toldi (1846)
Toldi estéje (1848)
A nagyidai cigányok (1851)
Családi kör (1851)
Kertben (1851)
Visszatekintés (1852)
A lejtőn (1857)
A walesi bárdok (1856)
V. László (1853)
Szondi két apródja (1856)

Ágnes asszony (1853)

Három szerkezeti egységre bonthatjuk a szövegét. Az első négy versszak feltételezhetően egyszeri történést beszél el mérsékelt gyorsasággal. Ágnes asszony lepedőt mos, az emberek pedig kérdéseket tesznek föl neki. A következő tömb a szöveg leghosszabb része. A börtönben töltött rövid időt nagyon lassan beszéli el a költő, a bíróságon történteket hosszú párbeszéd formájában tudjuk meg. Míg 14 szakasz foglalkozik e pár órával, addig Ágnes asszony életének fennmaradó hosszú éveiről mindössze 7 versszak tudósít, s ez a végső elbeszélés gyakorító szemléletű: a korábbiakkal szemben a sokszor megtörténtet beszéli el egyszer. A zárlat a felütés variánsa, mintegy állóképpé merevíti a kezdő sorokban leírt képet.

Az Ágnes asszony nem a bűnt, hanem a bűnhődést állítja középpontba; az utóbbi súlyát még jelentőségteljesebbé teszi, hogy a büntetés kikerül a földi igazságszolgáltatás kezéből. Ágnes asszony úgy érzi, nem felelős a tettéért, mert nem ő cselekedett, hanem vele történt meg valami. Mintegy akaratlan elszenvedője a bűnnek – és a bűnhődésnek is. Greguss Ágost helyesen állapítja meg: a vérfolt már régen nem a leplén van, hanem a lelkében, ezért Ágnes asszony „örök sziszifuszi és danaidai munkára van kárhoztatva”. Míg a Zács Klárában a líraiság oly módon nyilvánul meg, hogy a külső történés kihagyásai a belső történésre irányítják a figyelmet, az Ágnes asszonyban a körkörösség a drámai monológ szerkezetéhez hasonlít, s a költő a lelkiismeret és az önvád jelképes kifejezésével voltaképp egyetlen lélekállapot tárgyiasítását adja – mint korábban A rab gólyában (1847) vagy később Az örök zsidóban (1860).

Szörényi László értelmezése szerint négyféle olvasata is lehet az Ágnes asszonynak. Az első: a lélektani, Ágnes elmeháborodásának folyamatrajza. A második: az erkölcsi, az isteni igazságszolgáltatás diadala a földi bíráskodás fölött. A harmadik: metafizikai (kálvinista), Isten irgalma a szerencsétlen asszony iránt. Ágnes ugyanis akkor őrül meg, amikor a szeretője rá vall. „A különben a versben föl nem lépő férfifigura ebben az egyetlen funkciójában mint vádló szerepel, azaz az ördög, a Sátán, a Diabolus (görögül annyi mint »vádoló«) szerepét játssza el. Bűnbe taszítja a gyönge embert, azután bevádolja Istennél, hogy így kárhozatra juttassa... Isten voltaképpen megmenti azzal Ágnes asszonyt, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal életében lehetőség nyílik a vezeklésre, és talán elkerüli az örök kárhozatot.” S végül lehetséges egy kegyetlenebb, mitikus olvasat is, amely az antik görögség tragikum-felfogását veszi alapul (Arany Jánosra nyilván ez volt a legnagyobb hatással), s „magyar paraszti változatban vetíti elénk az örök értelmetlen alvilági munkára ítélt, szintén szerelmi gyilkosságukért bűnhődő Danaidákat. Ebben az értelmezésben nincs lehetőség a halál utáni szabadulás föltételezésére... Ágnes asszony örök bűnhődése maga a pokol”.

Az örök zsidó (1860)
Buda halála (1863)
Epilogus (1877)
Naturam furcâ expellas (1877)
Tamburás öreg úr (1877)
Mindvégig (1877)
Vörös Rébék (1877)
Tengeri-hántás (1877)
Toldi szerelme (1879)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

85.sziszifuszi és danaidai munkára: a sziszifuszi munka a kimerítő és hiábavaló munka jelképe. Az ókori görög monda szerint a halált is kijátszó Sziszüphosz király arra itéltetett, hogy az alvilágban egy mindig visszazuhanó, súlyos kősziklát kell a hegyre felgörgetnie; a férjeiket meggyilkoló Danaidák pedig arra, hogy lyukas hordóban kell a vizet hordaniuk.(Vissza)