- Arany János -

Szöveggyűjtemény

HARMINC ÉV MULVA

Álmaimat gyakran látogatod most is,
Rég sír fedez, oh de nem nyughatol ott is,
Ha ugyan jámbor kéz teneked sírt ásott
S nem temetetlen bolyg földi alak-másod.

Volna hitünk, mint a római, a hellén,
Már égne az oltár tova-tüntöd helyjén,
Magad, istenűlve, örök istenek tárt
Csarnokiban szívnád az üdítő nektárt.

De így is, az évek haladó terhével,
Mely minket elaggít, te gyarapulsz névvel,
Amit adál, abból semmi sincs elveszve:
Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme.

Hanem én, ki veled testben együtt éltem,
Elborúlok néha s iszonyodva kérdem:
Vad kozák a láncsát hű szivedbe tolá?
Vagy fejszével ütött agyon buta oláh?

(1879. január 23.)


Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

510.Harminc év: Petőfi halálának közeledő 30. évfordulója. Ez Arany utolsó verse költő-barátjáról.(Vissza)

511.temetetlen bolyg: az antik mitológia szerint a végtisztességben nem részesült halott lelke sem talál megnyugvást.(Vissza)

512.Már égne az oltár: Arany itt önmagát idézi, a Szépirodalmi Figyelőben írta 1861-ben Petőfiről: „Ha az őskorban élnénk, azóta füstölögnének oltáraink...”.(Vissza)

513.haladó: gyarapodó, halmozódó.(Vissza)

514.semmi sincs elveszve: Petőfi verseinek &132;Első teljes kiadása&148; 1874-ben jelent meg Budapesten. (Azóta tudjuk, hogy nem teljes; a szerkesztők, Gyulai Pál és Greguss Ágost több, politikailag kényesnek érzett verset hagytak ki - öncenzúrával - az akkor ismert életműből.)(Vissza)

515.Vad kozák... buta oláh?: Petőfi halálának feltételezett módjai. Az utóbbit a Vasárnapi Újság 1877. július 29-i számában vetette fel egy udvarhelyszéki levelező. Bár mihamar megcáfolták, Aranyt élénken foglalkoztatta.(Vissza)