- Arany János -
Tulajdonképpen helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy az „ötvenes évek első felének lírája”, hiszen Arany már a forradalom bukásának másnapján, Nagykőrösre költözése előtt olyan jelentős műveket írt, mint az Évek, ti még jövendő évek, Letészem a lantot, Reményem, Ősszel (valamennyi 1850-ben született) vagy a Családi kör és a Kertben (mindkettő 1851 eleji), az évtized derekára pedig Arany lírai vénája kiapadt. Arany Jánost voltaképpen a forradalom elbukása érlelte lírikussá, részben mert feldúlta életét s igazolni látszott kétségeit, fölerősítette ambivalens beállítottságát, részben pedig azért, mert a nemzeti tragédia hitelesítette fájdalmát és kiszolgáltatottság-érzetét, fölszabadította szubjektivitását, kimondhatóvá tette a neveltetése szerint néma tűrést érdemlő szenvedést. Az alapvető szókincs versenként más és más: életkort idéző (Visszatekintés, 1852), perlekedő-üzleti (Évek, ti még jövendő évek, 1850), valláserkölcsi (Fiamnak, 1850) vagy a rokonsági-nemzetségi viszonyokra utaló (Kertben, 1851); mint ahogy a meghatározó gesztus is más és más: létösszegzés, számonkérés a sorson, az elveszített hit keresése vagy az elmagányosodás tudomásulvétele – de valamennyi ugyanannak a negatív személyiségállapotnak megjelenítése. Bár Arany költészettörténeti horizontja szélesre tárul (a tanári munka mellett ebben része van annak is, hogy a kisvárosi környezet szellemi sivárságát olvasmányélményeivel igyekszik ellensúlyozni), s az antik szerzőktől az olasz középkor és a reneszánsz klasszikusain át Goethéig és Baudelaire-ig mindenkit olvas, a legdöntőbb impulzusokat Byrontól kapja. Az Évek, ti még jövendő évek (1850) című költeményhez mottóként fűzött byroni sor („My hair is gray, but not with years”, ‘hajam ősz, de nem az éveimtől’) pontosan fejezi ki Arany Világos utáni lélekállapotát.
Itt a Családi kör, a Kertben, a Visszatekintés és A lejtőn című verseket tárgyaljuk részletesebben.