- Ady Endre -

Értelmezések

Ady Endre verskötetei és versciklusai (1906-1918)
Góg és Magóg fia vagyok én... (1905)
Héja-nász az avaron (1905)
Temetés a tengeren (1906)
Párisban járt az Ősz (1906)
A magyar Messiások (1907)
Lédával a bálban (1907)
A Sion-hegy alatt (1908)
Magyar jakobinus dala (1908)
A föl-földobott kő (1909)

A muszáj Herkules (1908)

Mitikus arányok jellemzik a szereplőket is, az időbeli kereteket is: „Dőltömre Tökmag Jankók lesnek... / S meg kell maradnom Herkulesnek”, illetve „S késik az álom s a halálom... / Így nem fogok sohse meghalni”. A cím különös jelzője kényszerűséget jelez. Nemcsak a herkulesi nagyság és a hígfejű kicsinység, a költői én és a „sok senki” között feszül ironikusra hangolt ellentét, hanem magán az énen belül is: kötelesség küzd hajlammal - „Szeretném már magam utálni, / De, istenem, ők is utálnak: / Nem szabad, nem lehet megállni.” A harc tehát kényszerű, s hiába van terhére, része a szuverén személyiségnek. (A „muszáj” Ady szövegeiben többnyire rosszalló értelemben szerepel. Petőfi nem alkuszik című írásában (1910) éppen abban látja a nagy előd egyik legvonzóbb tulajdonságát, hogy „mértéktelen volt az utálata a muszáj-szelidekhez”.)
Hunn, új legenda (1913)
Az eltévedt lovas (1914)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv