- Ady Endre -

Értelmezések

Ady Endre verskötetei és versciklusai (1906-1918)
Góg és Magóg fia vagyok én... (1905)
Héja-nász az avaron (1905)
Temetés a tengeren (1906)
Párisban járt az Ősz (1906)
A magyar Messiások (1907)

Lédával a bálban (1907)

Vidám báli forgatagba helyezi, a szerelemnek még örülni tudó, boldog, gyanútlan mátkapárokkal szembesíti a különös, baljós hangulatú, halál-arcú „fekete pár”-t. Nem lehet tudni: a másvilágról hazajáró lelkek-e, vagy még át sem költöztek a másik életbe, csak azt élik már a jelenvalóban. A környezettel való ellentétnek itt talán még nagyobb a szerepe, mint a Temetés a tengeren vagy a Héja-nász az avaron című versekben. Akár a korábbi költeményekben, itt is a rendkívül mozgalmas, harsány igék dominálnak; nem túlzás, ha e stílust „expresszív”-nek nevezzük. A baljós, nyugtalanító hatás keltésének eszköze az enjambement-ok (az áthajlások) Ady más verseihez képest szokatlanul magas száma is.

A Sion-hegy alatt (1908)
Magyar jakobinus dala (1908)
A föl-földobott kő (1909)
A muszáj Herkules (1908)
Hunn, új legenda (1913)
Az eltévedt lovas (1914)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv