- Ady Endre -
Értelmezések
Temetés a tengeren (1906)
Elsőként Horváth János figyelt fel arra, hogy Ady költői világában mintha a halál is élet lenne, szendergés, amelyből nem keltenek fel, csak titokzatos erők ragadnak magukkal, ahová kell. A lírai történés két szélső állapot („S alszunk fehéren és halottan”, illetve „S futunk fehéren és halottan”) között ível. A vers nyugvópontról indul, és mind mozgalmasabbá válik: a méltóságteljes szertartásba bekapcsolódnak a zord természeti erők is. De nem jut el a vers újabb nyugvópontig, a titokzatos vörös bárka mozgása a végtelenbe fut. A Temetés a tengeren hangsúlyozottan stilizált színhelye, a „breton part” kísérteties és fenséges tája, valamint az ott élő legények és leányok rituálékhoz szokott élete nemcsak baljós hátteret ad a sírba hanyatló szerelemnek, hanem egyúttal éles kontrasztban áll annak síron túl is érvényesülő vitalizmusával.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv