- Ady Endre -
Értelmezések
Góg és Magóg fia vagyok én... (1905)
Az első sor hivatkozása Góg és Magóg népére előfordult már korábbi cikkében (Bilek, Nagyváradi Napló, 1903), és valamennyi szimbólum (Verecke, Dévény, Pusztaszer) megtalálható prózai írásaiban. A négyszakaszos verset talán túlságosan is megterheli a jelképes értelmű tulajdonnevek halmozása, mivel jelentésük korántsem magától értetődő (nem volt az a megírás időpontjában sem). Például Vazul szerepeltetése külön gondot jelentett az értelmezőknek: hogyan képviselheti a pogány lázadó az újat - érveltek -, mikor Szent István király ellen lázadt, akinek a magyarság fönnmaradását köszönheti? De Adyt nem a történelmi szerep érdekelte, hanem a XX. század eleji következményei. A Szent Istvánra hivatkozó állam és egyház rendíthetetlennek látszó, elnyomó hatalmával szemben önmagát is pogány - az ősi, romlatlan magyarságot képviselő - lázadónak érezte.
A vers programot ad, mégsem kiáltványszerű, mert a költői magatartást állítja előtérbe. Egyszerre kihívó, támadó, küldetésében bizonyos és ugyanakkor a küldetés sikerében nem bízó: a „hiába” és a „mégis” meghatározó szavai a versnek. Király István találóan nevezte e költői magatartást „mégis-morál”-nak. A küzdésvágy és a reménytelenségérzet kettőssége állandó és alapvető élménye Ady költészetének. De a hangsúly hol az egyikre, hol a másikra esik. A Góg és Magóg fia vagyok én... esetében a roppant akadályok csak növelik a költői én elszántságát; nemcsak a szerep, a küzdelem látszik elrendeltnek, hanem a küldetés végső sikere is („mégis győztes” a dal).
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv