- Ady Endre -
Csaknem egy évig tart első francia útja. A „Fény városa” elmélyíti politikai és művészeti ismereteit, immár polgári radikális álláspontot foglal el. Mire hazaérkezik, az 1905-ös választás megbuktatja a kormányon levő Szabadelvű Pártot. Ady a liberális szellemű Budapesti Napló munkatársa lesz, másfél év alatt csaknem ötszáz jelzett cikke jelenik meg a lapban. Ekkor itt publikálja legtöbb versét is; a főszerkesztő Vészi József egyik első felfedezője Ady költészetének. Miután az uralkodó nem hajlandó a választáson győztes ellenzéki koalíciót kormányalakítással megbízni, és inkább hivatalnok-, illetve a korabeli gúnyos elnevezéssel „darabontkormányt” nevez ki, a Budapesti Napló ennek lesz félhivatalos lapja, Vészi sajtófőnök, Ady pedig a sajtóiroda tagja. Úgy látja, hogy az ellenzéki koalíció valójában a liberális elveket és erőket támadja, függetlenségi programja pedig demagóg. Magyarország - vagy ahogy az Ismeretlen Korvin-kódex margójára című nagy, összefoglaló cikkében (1905) oly találóan nevezte: az álmaiban Kelet és Nyugat két partja között hánykódó „Komp-ország” fejlődése vagy visszasüllyedése a tét.
Ekkor került személyes kapcsolatba Jászi Oszkárral és a Huszadik Század körével, melynek hatása Nagyvárad óta számottevő Ady nézeteinek alakulásában. A századelő progresszív nemzedékének, a „második magyar reformnemzedék”-nek elsőként a Huszadik Század (1900-1919) adott fórumot.
1906 februárjában jelenik meg a harmadik és egyben az első „igazi” Ady-kötet, az Új versek: ehhez szokás kötni a modern magyar költészet születését. Valójában a következő - nem kevésbé jelentős - verseskötet, az 1907 decemberében megjelenő Vér és arany győzte meg végképp a kicsi, de lelkes progresszív tábort, hogy megérkezett Ady Endre személyében az új idők új dalosa.
Amikor 1906 áprilisában megbukik a darabontkormány és a koalíció kerül hatalomra, hajsza indul a volt darabontok ellen, s Ady feldúltan menekül Párizsba az „úri földrengés”, a dzsentri-had bosszúja elől. Párizsból is a magyar politikai és irodalmi élet fejleményeit kíséri aggódó vagy éppen ujjongó figyelemmel, s válaszol szinte minden otthonról jött híradásra.
8. Móricz Zsigmond a felszabadítóját látta Adyban: a Vér és arany kötetet egyetlen éjszaka alatt olvasta el s a megvilágosodás erejével hatott rá. Hatvany Lajos pedig a Huszadik Században publikálta hódoló vallomását „megtéréséről” Adyhoz.
9. Második francia útját a szakirodalom szembeállítja az elsővel: emigrációnak látja, míg a másikat „tanulmányút”-nak. De Ady már 1904-ben ezt írta Párizsban: „Szent Napkeletnek mártírja vagyok, / Aki enyhülést Nyugaton keres” (Egy párisi hajnalon), 1906 januárjában pedig (fél évvel a Páris, az én Bakonyom megírása előtt) az Új versek című kötetről a következőket mondta: „A modern magyar lelkek pedig fölkerekednek, s megenyhülnek Párisban, Rómában, Berlinben, másutt... Nagy a mi bűnünk, mert azok merünk lenni, amik vagyunk.”
10. 1906 őszén lelkesen üdvözli a radikális értelmiségi szárny győzelmét a Társadalomtudományi Társaságban. 1907 elején pedig az Áchim András vezette parasztmegmozdulások hatására megírja első forradalmi verseit (Dózsa György unokája, január; Csák Máté földjén, május), melyek a szociáldemokrata Népszavában jelennek meg. Hittel vallja ekkor: „... a forradalmi megújulás kikerülhetetlen Magyarországon. Itt van már a csodálatos, áldott vihar az ő hírnökeivel, szent sirályaival. Társadalomban, politikában még csak a nyugtalanság sikoltoz. De irodalomban, művészetben, tudományban már itt van a villámtüzes bizonyosság.” (Válasz Tóth Bélának, 1907).