1 Jean Baudrillard: Simulations. New York, 1983, Semiotexte. 1. o.
2 Jonathan Culler: Saussure. Chicago, 1985, Fontana. 19. o.
3 Frank Letricchia – Thomas McLaughlin (szerk.): Critical Terms for Literary Study. Chicago, 1990, The University of Chicago Press. 42. o.
4 Steinar Kvale: Themes of Postmodernity. In Walter Truett Anderson (szerk.): The Fontana Postmodernism Reader. 1996, Fontana, 24. o.
5 Paul de Man: Foreword to Carol Jacobs, The Dissimulating Harmony. In Paul de Man: Critical Writings, 1953–1978. Minneapolis, 1989, University of Minnesota Press. 220. o.
11 Fontos megjegyezni „az emberen túli igazság” kifejezés transzcendentális kapcsolatra utaló jellegét, melybe beleérthető az isteni intenció vallásos értelmezése, de Saussure arbitráción alapuló jelölő–jelölt kapcsolata is: mindez felhívja a figyelmet a szöveg retorikájából adódó változatos olvasati lehetőségekre.
12 Marshall McLuhan: The Medium is the Message. In Jessica Munns és Gita Rajan (szerk.): A Cultural Studies Reader. London & New York, 1995, Longman. 232. o.
14 A referencialitásától megfosztott hordozó William Gibson Neurománcában az a kiinduló metafora, amely a főszereplő hacker és cybercowboy Case közege: az elektronikus adatbázisok mátrixa. „A kikötő felett az ég színe olyan volt, mint a televízió képernyője, ha véget ér az adás.” William Gibson: Neuromancer. New York, 1984, Ace Books. 3. o.
15 A fogyasztói társadalom árucikke, az elektronikus tömegkommunikációban közvetített információ mögött már nincs többé üzenet: a médium pusztán önmagát sugározva válik fogyaszthatóvá. Baudrillard a használati érték és a csereérték marxi fogalmainak újraértelmezése kapcsán jut el a hordozó eksztatikus önmagát ismétlő, immanens meghatározásához, és így McLuhan gondolatával megegyezően érvel, habár megközelítése különböző. Jean Baudrillard: The Ecstasy of Communication. In Hal Foster (szerk.): The Anti-Aesthetic. New York, 1983, The New Press. 131. o.
17 A kereskedelmi televíziózás területén a csereérték nem kizárólag, de nagy többséggel a hirdetési felület (műsoridő) használati értékétől függ. Nagyobb használati értékkel bír a nagyobb nézőszámmal bíró, divatos műsorhoz kapcsolódó hirdetési blokk.
18 A hiperrealitás legkézenfekvőbb megnyilvánulása a pornográfia műfaja, ahol a látvány túlcsorduló részletessége teszi az alapvetően valós élményt túlságosan láthatóvá, a nyilvánvalónál is nyilvánvalóbbá.
19 Scott Bukatman: Adatmezők közt. Fordította Kós Krisztina. In Prae, 2001/1–2. 20. o.
20 Alexis de Tocqueville gondolata, a „city on the hill” biblikus analógiájára épített, az Egyesült Államokat strukturáló egyik alapvető étosszal harmonizál a főiskola neve. Az amerikai demokrácia történetének legelső hivatalos irata, a Mayflower fedélzetén 1620-ban írt együttműködési szerződés (Mayflower Compact), mely „politikai testületet” ratifikál a „nagyobb rend és a fennmaradás érdekében”, a közösségalkotás első példája. William Bradford: „Of Plymouth Plantation”. In The Norton Anthology of American Fiction. New York, 1989, Norton. 68. o.
21 Don DeLillo: White Noise. New York, 1998, Penguin. 15–16. o.
27 Charles S Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia. Budapest, 1998, Osiris. 295. o.
28 Robert Jay Lifton: The Protean Style. In Anderson, i. m. 126. o.
29 Frederic Jameson: Postmodernism, or, The Cultural Logic of Late Capitalism. Durham, 1991, Duke UP. 14. o.
33 Walter Benjamin: The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction. Illuminations. New York 1955, Harcourt.
34 Jean Baudrillard: A rossz transzparenciája. Budapest, 1997, Balassi. 33. o.
35 A katasztrófa angol megnevezése is meglehetősen nehézkes, hivatalos nyelvhasználat eredménye, melyben a politikai korrektség olyan szimulált jelölője figyelhető meg, mint például a physically challenged magyar megfelelőjében (megváltozott munkaképesség). Ebben az esetben a jelölő politikai okok miatt szakad le a jelöltjétől, és ismételt használata üres térben lebegteti jelöltjét, gyakran csak az eredeti jelölő (mozgássérült) megnevezésével válik érthetővé. Vö. szignifikációs lánc.
39 Brian McHale: Postmodernist Fiction. New York &London, 1987, Methuen. 46. o.
40 Jean Baudrillard: The Vital Illusion. New York, 2000, Columbia UP. 41. o.
41 Brooks Landon: Nem az, ami volt: memóriatúlcsordulás a digitális narratívákban. Fordította Elekes Dóra. In Prae, 2001/1–2. 32. o.
42 „Soha még nem láttam emberi arcon ehhez hasonló változást, és remélem, többé nem is látok. Ó, nem éreztem megindulást. Csak igézetet. Olyan volt, mintha fátylat szakítottak volna föl szemem előtt.” Joseph Conrad: A sötétség mélyén. Budapest, 1977, Szépirodalmi.
48 Jean Baudrillard: The Map Precedes the Territory. In Anderson, i. m. 76–77. o.