M. József Karcsa

Helló!

Elküldöm a verseket, az összeállítás címe talán lehetne: poeta praecox, vagy poeticulatio praecox, vagy valami ilyesmi

Hat éves voltam, mikor Brezsnyev meghalt,
azóta nem hullámzik tova a Volga,
azóta csak a pirosban puffogok ki,
azóta verös a ravatal,
amire maga ráfektetett.
De én megdolgoznék a déli fekvésért,
dolgoznék éjjel nappal éjjel éjjel, mint Sztahanov:
sarlót raknék a kalapács fölé,
a maga két kis vörös csillagja közé,
bármilyen szűk a hely, és kevés a sanszom,
hogy maga lássa, maga nekem egy sanzon,
maga nekem egy táncdalfesztivál, egy Szot-üdülő,
maga nekem egy Képes-lap a Margitszigetrő’!

*  *  *

Pici cicót szeretem, mivel puha nagyon,
hogyha hozzám bújik, simizgetem, vagy nyalom:
pozitív érzelmet kelt a papilla,
de ha kurva szőrös, hát békén hagyom.
Unalmas a gumicukor-pornó, Attila!

*  *  *

– Mester, gondolkodtam…
– ?
– Arra jutottam, nem tudom, miért kellene megvilágosodnom!
– Hogy valaki kötetbe szedjen – felelte a mester, aki már
megvilágosodott.

*  *  *

redős szem alatt
ráncos kéz ír öt-hét-öt
műjapán képet