1 Magyarul Korbács címen jelent meg.

2 A műből származó idézeteket a következő kiadás alapján közlöm: H. P. Lovecraft: Sötét testvériség. Szeged, 1999, Lazi Bt. Cromlech novelláját Bencze Balázs fordította.

3 Kornya Zsolt: Utószó: A borzalom avatott nagymestere. In H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu. Budapest, 2001, Valhalla Páholy. 285286. o.

4 A műből származó idézeteket a következő kiadás alapján közlöm: Jorge Luis Borges válogatott művei. III. A tükör és a maszk. Elbeszélések. Budapest, 1999, Európa Könyvkiadó. Az említett novellát Székács Vera fordította.

5 „Valamely kultúra alapvető kódjai […] már eleve rögzítik minden ember számára mindazon empirikus rendeket, amelyekkel dolga lesz és amelyeken belül majd eligazodik.” Michel Foucault: A szavak és a dolgok. Ford. Romhányi Török Gábor. Budapest, 2000, Osiris Kiadó. 14. o.

6 Gaimant a Dictionary of Literary Biography Amerika tíz legjobb posztmodern írója közé sorolja.

7 Magyarul Hó, tükör, almák címen jelent meg Horváth Norbert fordításában. In Neil Gaiman: Tükör és füst. Budapest, 1999, Beneficium. Az alább említett műveket is  ha külön nem jelölöm  ezen kiadás alapján idézem.

8 Gaiman Bevezetője a fenti kötethez. 42. o.

 9 Vö. Neil Gaiman: Gondolatok a mítoszokról. Ford. Csigás Gábor. In Gaiman, i. m. 341343. o.

10 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Gaiman-féle „Hófehérke”-alak nem fedhető le teljesen sem a vámpírfigura, sem a succubus-szerű lények jellemzőivel. Identitása inkább hagyományelemek kereszteződéseként fogható fel, melynek a mostoha képzelete alakítja ki diszkurzív komponenseit. Például: „Kirázódott a torkán akadt alma? Vagy lassan nyíltak föl szemei, miközben döngölte [mármint a királyfi]; talán szétnyíltak vérvörös ajkai, és éles, sárga fogai a nyakába vájtak, hogy vérét szívják, amivel lemosta az almám mérgét. / Csak elképzelhetem, nem tudhatom. / Csak ennyit tudok: arra ébredtem, hogy a szíve ismét lüktet az ágyam fölött [tudniillik kivágatta azt], és sós vér hullik az ágyamra.” (Betoldások tőlem  H. N. P.)

11 Magyar címe: Megint világvége. A novellát Horváth Norbert fordította.

12 Bevezető. 36. o.

13 Két gyors utalás ezzel kapcsolatban: 1. A peremműfajok egyik, a vámpírdiszkurzussal érintkező leágazása a vérfarkas-történet, amelynek rendkívül színvonalas transzformációja Hamvai Kornél A prikolics utolsó élete című, a mágikus realizmus poétikai látásmódjával rokonítható regénye. 2. Lehetséges, hogy merő véletlen, de Anne Rice Vámpírkrónikák című regényfolyamában felbukkan a Talbot név. David Talbot a Talamasca rend főnöke, vámpírkutató, Lestat barátja, a Pandorának, az Új vámpírtörténetek első darabjának fiktív szerzője. A név tehát kapcsolatba hozható az átalakulás-motívum kontextusával.

14 Az „ételmaradványok” szituációteremtő funkciója (mint a kezdet alakzata) a szerző Baglyoknak jánya című novellájának is jellemzője: „Dymton várasában egy étszaka valamely újszülött jánygyermeket hagytak vala oda a templom eleibe, ahol es másodnap reggelre kelvén talált reá a sekrestyés, és a csöpp jányka imhol szorongata vala egy kuriózus dolgot, mégpenig bagolynak köpetjit, az mi szétmorzsolván egy bagolyköpet szokásos compositióját mutatta, úgymint: bőrke és fogak és apró csontok.” Az idézetet a következő kiadás alapján közlöm: Neil Gaiman: Baglyoknak jánya. Ford. Hegedűs Orsolya. In Prae, 2002/12, Coda.

15 Például a The Shadow over Innsmouth (Árnyék Innsmouth fölött) részleteire lehet itt gondolni.

16 Az idézetet a következő kiadás alapján közlöm: H. P. Lovecraft: Holdárnyékban. Ford. Kornya Zsolt. Budapest, 1998, Valhalla Páholy.

17 Csak egyetlen, találomra kiválasztott példa e klisék reflektált alkalmazására: „A láng zöldes fénnyel égett, alulról világította meg mindhármuk arcát: klasszikus ijesztő megvilágítás.”

18 Magyar címe: Shoggoth Különleges. A novellát Horváth Norbert fordította.

19 Bevezető. 3334. o.

20 Jauss megfogalmazásában: „Az 1966-os Rosencrantz és Guildensternnel Stoppard töri szét a klasszikus mű szentesített egységét, amennyiben a Hamletet két nevetséges mellékszereplő nézőpontjából írja újra, az Erzsébet-kori tragédiát Beckett 1953-as Godot-ra várva című darabjának modelljével ötvözi és a két szöveget egymásban tükrözteti.” Hans Robert Jauss: Az irodalmi posztmodernség. Visszapillantás egy vitatott korszakküszöbre. Ford. Katona Gergely. In Hans Robert Jauss: Recepcióelmélet  esztétikai tapasztalat  irodalmi hermeneutika. Budapest, 1997, Osiris Kiadó. 229. o.

21 A két helybéli itt mintegy az útikönyvet helyettesíti.