1 A kánonok átalakulását, fellazulását, sokszorozódását jelző tapasztalatok körvonalazásával, értelmezésével kapcsolatban többek között Kulcsár-Szabó Zoltán tesz figyelemre méltó megállapításokat. Vö. Kulcsár-Szabó Zoltán: Irodalom/történet(i)/kánon(ok). In Uő: Hagyomány és kontextus. Budapest, 1998, Universitas. 165. o.
2 Vö. Tzvetan Todorov: Bevezetés a fantasztikus irodalomba. Budapest, 2002, Napvilág. 42. o.
5 Vö. Christie Brooke-Rose: A rhetoric of unreal. Cambridge, 1981, Cambridge University Press. 238. o.
6 Vö. Brooke-Rose, i. m. 239. o.
7 Vö. Brooke-Rose, i. m. 254. o.
8 A teljesség igénye nélkül: a Szürke csapat (Grey Company) nem azonos a Gyűrű szövetségével (Fellowship of the Ring), ahogy azokat a szerző meglehetősen zavaró módon összemossa, a hobbitok pengéi természetesen nem törpe-eredetűek, hanem dúnadán kovácsok művei stb. Ezek a tárgyi tévedések annál is súlyosabbak, mert a szerző elemzésében nem egy helyen a téves információkra támaszkodik.
9 Vö. Brooke-Rose, i. m. 241. o.
11 Brooke-Rose tanulmányának megjelenése idején a Szilmarilok már több éve hozzáférhető volt.
12 Tolkien: A tündérmesékről. 38. o.
14 Vö. Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében. Budapest, 2002, Európa. 26. o.
16 A téma történetileg és elméletileg egyaránt megalapozott tárgyalását Wolfang Iser könyve adja. (Wolfang Iser: A fiktív és az imaginárius. Budapest, 2001, Osiris.)
17 J. R. R. Tolkien: Az elveszett mesék könyve. Szerk. Cristopher Tolkien. É. n., Holló és társa. 3. o. Idézi Cristopher Tolkien.
19 Vö. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. I. Budapest, 2000, Európa. 9. o.
20 Vö. Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete. Budapest, 2001, Ciceró. 173. o.
21 Vö. Carpenter, i. m. 180. o.
22 Tolkien, i. m. 51. o. Kiemelés tőlem (S. M.). Külön köszönet H. Nagy Péternek azért, hogy erre a részletre felhívta a figyelmemet.
23 Mintaolvasó és empirikus olvasó elhatárolását az előzőekben már idézett Umberto Eco-előadásban kifejtett értelemben használom. (Eco, i. m., 16. o.)
25 „[…] neither the trees, nor the barrow being clearly linked with the rise of the Evil Power, nor is Tom more than an incidental adjuvant to be forgotten later.” Brooke-Rose, i. m., 236. o.
26 Tolkien, i. m. III. 150. o.
28 Carpenter, i. m. 164. o. Kissé ironikus, hogy szigorúan strukturalista alapokon nyugvó elemzésében Brooke-Rose ennyire a szerzői interpretációt vette át…
29 Paul Kocher: Master of Middle-Earth – The Achievement of J. R. R. Tolkien. 1974, Penguin Books, 106. o.
32 Néhány példa erre az értetlenségre: „Azok után, amit hallottál, Frodó, most már kezdhetnéd megérteni.”(92. o.) „Hát nem figyeltél mindarra, amit elmondtam? Nem is tudod, miket beszélsz.”(99. o.)
33 A legfontosabb ezen részek közül A két torony vége felé található, Frodó és Samu beszélgetésében (426. o.), de hasonlóan érdekes az a jelenet A Gyűrű Szövetségében, ahol az útra kelő hobbitok Bilbó daláról beszélgetnek (119. o.).
34 Vö. Tolkien, i. m. III. 299. o.
36 Mieke Bal: A leírás mint narráció. In Narratívák. II. Szerk. Thomka Beáta. Budapest, 1998, Kijárat. 162. o.