|
|
|
|
|
||
fel a szerpen csúcsház
vár ki
vendéglátó mért sír
a zenész
egy álomban hisz rengeteg
másra látni
álmaink hívások szelik át
a nyomukban kelt kavarban
egymás mellé kerülhetnek
eladdig tagolatlanok
némely különösen valós után
eszünkbe juthat sok tíz száz
régi másunk
a helyek egyre másra
utalnak ébren is ösztönösen
is e keveredések nyomai
olvastatnak bennünk a reményben
ha lepereg valóban
élvezhetjük mit áhítottunk
a hívás lehe már
jóval azelőtt szétoszlott
hogy álmos éber ösztönünk
keresésébe fogant volna
csillagtestű elve fogad
földi rejtelem
bokoraljba képzeled
csodálatos végzeted
egyikbe más
álmunk csobban
itt vagy ott
a legnagyobban
