|
|
|
|
|
||
Kidobják cicót, mint macskát szarni,
s ő elkezdi az ajtót kaparni.
"Kicsi manó, eressz be, kérlek,
sötét van, hideg van, s én nagyon félek."
A gonosz kacag, és kizavarja
a cicagyilkos nagy zivatarba.
De rájön, hogy cicó az egyetlen kincse,
és felköti magát a kilincsre.
Kínozzák, tépegetik, cibálják
a világ legpuhábbik cicáját.
Az meg úgy nyervog és nyivákol,
mint egyébként párosodáskor.
Kurvára fáj, ötlik föl benne,
jó volna, ha fordítva lenne.
De hiába, látja be végül,
világunk erőszakra épül.
Kúl Bébi a legyet bekapja.
De ki lehet a gyerek apja?
Vizsgálják híres orvosok,
bébiszakértők, kurva sok.
Vakarják üstökük a vének:
hiányoznak az apai gének.
Mi lehet vajon ennek a titka?
Missz Kúl esete rendkívül ritka.
Manócska meghal. Könyörögjön érte
cicó és annak mind a házanépe.
Bűnös lelkéért mondjanak imát
a plüss-, a szőr- s a műanyag cicák.
Csavarják kockás pokrócba, s temessék
holdtöltekor a fák alá a testét,
s rá emlékezvén, ki por volt a porból,
tort üljenek setét gumicukorból,
s cicó és annak mind a házanépe
táncoljon lassan, némán, kéz a kézbe.
