|
|
|
|
|
||
Nagy Sándor a Kaszpi-tenger partjában a világ
határára lel annak
a tengernek a széle
belül van
és minden földet körülvész.
Ahhoz képest amiről
ma tudhatni üveggolyóban
látott horizont
városlátkép
mit az objektív földgolyó
szerűre alakít.
Közben a Makedóniával fenntartott
szálak eloltódnak
Sándor tábora lett az egész
világ.
Fejesugrás is Annyiban
a lehatárolt végtelenbe
hogy sejthető igyekezetében
hogy Arisztotelész
üzenetét visszasuttogja a világ
amaz örökkévaló fülébe
magát a világot
nem hagyhatja Annyiban.
A beoldoztatás végül
az aránytalanság erejéből
származik mely egy tábor
és a feltehető földi
méretei mentén zordul.
A világ a feltehető meg
elégedhet egy sima exped
táborral is ha az
épen San Doré mega minden
mással is
ami azon kívül van
de mit nem kérdez
senki
itt a földön
de mit nem kérdez
senki
féltek másképül semmi
marad abból
amit arról gondoltak
a mélyén végül
koruk sajátabbjaként
mutatkozik
a jövőben vagy
számunkra ahogy azt
képezték még ha
tervezőin kívül akkoron
nem is sokan ismerték el?
-> ilyennek a valóságot így
a soha nem igazolt történeti
lehetőségek egy valóságban
az épületben találkozunk mi
nem feltétlenül a megépülés
idejével esik egybe hát hulljanak a fiak ölébe a lángok
érjen az égig a szűzi árnyok
sziám arányok se térnek
csak a lények égnek el
végigazég
lé nyekér nekel
Másikföld alkonya
merül meg vackain
izzig valós hullám
édes hordalék szelíd
alakok fürtjei mállnak
belül boldog világgyök
színe lobban ki
ő volt
