Benedek Szabolcs

Megírásra váró történetek a cybertérből


László

Bevásárlásból igyekszik hazafele, kezében két hatalmas szatyor (csíkos, műanyag), az egyikben szikvizes palackok: a csapvizet nem isszák, a városban mindenféle rémhírek keringenek, egyszer arról, hogy nem tisztítják, máskor arról, hogy agyonklórozzák. Jobb elővigyázatosnak lenni.

A lift nem működik, fölcaplat a harmadikra, a felesége nyit ajtót. Örömteli mosoly, könnyed hitvesi csók.

- Bevásároltál, drága?

- Be.

- Sikerül venni mindent?

- Sikerült.

László becipeli a két hatalmas szatyrot, a felesége figyeli, amint a konyhaasztalra pakolja tartalmukat. Minden tételnél bólint.

- A tej holnapután jár le. A kenyér puha. A krumplik kicsik, szépek. Tejföl, joghurt, a sajt elég lesz. Sört vettél magadnak?

- Vettem - László hóna alá csapja a szombati újságot.

- Behűtöm - a felesége a hűtőbe teszi a sört.

László a mikrohullámú sütő órájára néz.

- Bekapcsolom a gépet.

- Internetezel?

- Csak egy kicsit.

- Megsimogatod előbb? - a felesége arcán tündéri mosoly.

László megsimogatja a pocakot, apró puszit lehel rá.

- Ma is megmozdult - mondja a felesége. - A kis ugribugri. Úgy látszik, nem örökli a természetedet.

- Ezt hogy érted? - hökken meg László.

- Már most se az a csendes, békés típus. Naponta többször rúgja a hasfalamat.

- Baj, hogy én csendes, békés típus vagyok? - kérdi László.

- Dehogy baj! Nagyon szeretem benned - a felesége lábbujjhegyre jár, homlokon csókolja. - Bár néha sajnálom, hogy egy jóízűt se lehet veszekedni veled - a férje arcát simogatja. - Időnként jólesne egy kis civakodás. De már megszoktam, hogy ilyen béketűrő vagy. Így is szeretlek. Nagyon.

Megcsókolják egymást.

A felesége a konyhában marad, pakolászik. László a szobába megy, és bekapcsolja a számítógépet. Az Internet Explorert nyitja meg. Rögtön utána a Fórumot. Begépeli a nicknevét.

A kedvenc topikok mindegyikében gyarapodtak a hozzászólások. Lászlóhoz, illetve a nicknevéhez is szép számmal érkezett nem egy.

"Nem tudom, ilyen szemétládákat miért engednek ide? - írja egy topiktárs. - A moderátorok helyében már régen kitiltottam volna az ekkora genyókat. Bár sajnos tök mindegy, más nickkel úgyis bejelentkezik."

"Féltékeny vagy, apafej? - gépeli feleletképpen László. - Sajnálod tőlem az intelligenciát? Följössz a topikra, és elsötétül tőled a képernyő. Aztán ha valaki értelmesen szól hozzá, se köpni, se nyelni nem tudsz. Kapd be kereszbe."

Egy másik topiktárs ezt írta Lászlónak: "Öregem, ilyen beteges lelkülettel orvoshoz fordulnék. Vedd már észre magadat! A hülye beszólások ideje lejárt. Amúgy is, te nem jópofizol meg huncutkodsz, hanem a nicked mögé bújva sértegetsz másokat. Annyi gerinc meg nincs benned, hogy a saját neveden tedd ezt. Néztem az adataidat, az e-mailcímedből se derül ki rólad semmi."

- Persze hogy nem - vihog László. - Majd hülye leszek olyan e-mailcímet adni. - Sebesen gépelni kezd: "Hígagyúkám, az ilyenek miatt tart ott az ország, ahol tart. Neked kéne észrevenned magad. Húzzál innét a jó büdös francba a komcsi haverjaiddal együtt. Bűzlik körülöttetek a levegő."

- Szóltál valamit, édes? - kiált be a konyhából a felesége.

- Nem - kiált vissza László. - Nem mondtam semmit.

Megnézi az e-mailjeit. Válaszolt, és megírta az árait egy önmagát a neten reklámozó transzszexuális prostituált, jött egy értesítés arról, hogy kitiltották a vadorgia.com című oldalról, valamint levelet küldött egy topiktárs - László perceken át tűnődött, melyik lehet.

"Te rohadt geci - szólt a levél -, nem érzékeled, mennyire nevetséges vagy? Nem csak nevetséges: tragikus is. Tragikusan balfasz. Ha meg mered tenni azt, amit a topikban írtál, Isten bizony megkereslek és átrendezem a pofádat. Seggfejkém, ez az utolsó figyelmeztetésem, ehhez tartsd magad."

A szomszéd szobában nyikorog a parketta. László gyorsan átugrik az egyik internetes újság pár perccel korábban megnyitott híroldalára. Abba mélyed, amikor a felesége bejön.

- Drága szívem - hátulról a mellkasára fonja karjait -, milyen palacsintát süssek ebédre? Kakaós és lekváros jó lesz? Vagy túrósat is kérsz?

- Nutellásat - vágja rá László, és megcsókolja a felesége kezét. - Persze ha van itthon Nutella. Ha nincs, lemegyek és veszek.



Zoli

A jobboldali ablakban futnak azok a hozzászólások, amelyeket mindenki lát a chatszobában. A baloldalon nyílnak föl a privát beszélgetések, időnként több is egymással párhuzamosan.

"Bea23 - gépeli felhasználónévként Zoli, majd hozzáteszi: - Virtuális szexhez keresek partnereket."

Egy ideig semmi reakció, a beszélgetők régebbi témával vannak elfoglalva, tudomásul sem veszik Bea23 fölbukkanását. Aztán baloldalt kinyílik egy ablak:

"Mi van rajtad?"

"Ki vagy és mennyi idős?" - kérdezi Zoli.

"Bazsee, 16" - jön a válasz pár másodpercen belül.

"Kicsikkel nem állok szóba" - Zoli bezárja az ablakot.

Míg ezt az mondatot írja, nyílik a következő:

"Szia, Bea!"

"Szia" - válaszol Zoli.

"Kezdhetjük?"

"Kezdjük."

Ebben a pillanatban újabb ablak nyílik:

"Szia, cicus! Martin vagyok!!" - Zoli erre is válaszol.

Az első chatelő - aki Rambóként mutatkozott be - Bea23 ruhája iránt érdeklődik.

"Irodában vagyok - írja Zoli. - Fehér blúz van rajtam, fekete szoknya és fekete harisnya. Ugyanilyen színű körömcipő."

"Melltartó van rajtad?"

"Van."

"Bugyi?"

"Az is."

"Fekete?"

"A bugyi piros, a melltartó fehér."

Martin ez iránt érdeklődik:

"Mással is privátozol?"

"Igen" - vallja be Zoli.

"Azonnal küldd el őket! Azt akarom, hogy csak velem sexelj, te qrva!"

Zoli válasz nélkül csukja be az ablakot. Martin rövidesen visszatér, Zoli becsukja megint.

"A harisnyádat már levettem - írja Rambo -, a combjaid belsejét csókolgatom. Érzed a nyelvemet?"

"Nagyon jó" - gépeli Zoli.

"A kézfejemmel a melleidet masszírozom. Ez is jólesik?"

"Igen."

"A bugyid nedvesedik?"

"Nézd meg."

Rambo kis szünet után: "Kicsit bedugom az ujjam, mindjárt tocsogni kezd."

"Te is levehetnéd a nadrágodat" - írja Zoli.

Újabb ablak nyílik: "Szia, Bea23! Schanyi vagyok."

"Szia, Schanyi! Virtuális szexet akarsz?"

Kis szünet után: "Egyelőre beszélgessünk."

"A fogammal húzom le a sliccedet - írja Rambónak Zoli. - Ajkaimmal körbefogom a makkodat."

"Nagyon jó vagy, Bea23" - jön a reagálás.

"Mivel foglalkozol?" - kérdezi Schanyi.

"Titkárnő vagyok" - válaszol Zoli.

"Pesten?"

"Igen. A VI. kerületben."

"Mindjárt a szádba élvezek" - érkezik Rambó üzenete, Zoli ezt írja: "Velem mi lesz?"

"Én Hatvanban lakom - közli Schanyi. - 25 éves vagyok."

"Tanulsz vagy dolgozol?"

"Az apám káeftéjében dolgozom."

"Emeld föl a lábadat, hadd húzzam le a piros bugyit" - írja Rambó.

"Én is egy káefténél vagyok - gépeli Schanyinak Zoli. - A főnököm tárgyalásra ment, azért tudok most chatelni. Egyedül vagyok az irodában." Rambónak azt gépeli: "A bugyim a bokámnál van."

Azonnal jön a válasz: "Lefetyelem a puncidat."

"Szeretsz ott dolgozni?" - kérdezi Schanyi.

"Elég uncsi meló. Bár néha érdekes is tud lenni. Most azért várom, hogy mehessek haza."

Rambó büszkén jelenti: "Bea23, kivertem a farkamat. A gép oldalán csorog az anyag. Te hol tartasz?"

"Egyedül laksz vagy a szüleiddel?" - érdeklődik Schanyi.

Zoli Rambónak ír előbb: "Én még messze vagyok" - azzal becsukja az ablakot. Schanyinak üzeni: "Most már egyedül. Két hete szakítottam a barátommal."

"Sokáig jártatok?"

"Másfél évig. Nyolc hónapja költöztünk össze."

"Te hagytad el?"

"Egyszerűen megbeszéltük, hogy nem megy tovább. De azért barátok maradtunk."

"Nekem sincs most barátnőm - írja Schanyi. - Te viszont nagyon szimpatikus lány vagy, Bea23."

"Ugyan már. Nem is ismersz."

"A neten keresztül is megérzi az ember."

"Igazából elég szeszélyes egy nőszemély vagyok" - gépeli erre Zoli.

Beleiszik a klaviatúra mellé tett kólába. Kifújja az orrát. A képernyőt nézi megint