Bartha Eszter


nehéz eset az időszámítás                mióta Jézus megszületett                hasztalan próbáltam elrejtőzni                az Apokalipszis folytatás felett                hosszú történet ahogyan tör­tént                ha akarod neked elmesélhetem                hiszen az élet megengedi néha                hogy hazug vallomást tegyen                nem tudom már többet Istennek mesélni                (tudod) Isten nem levelez a Neten                (és) mert Ábel megölte újra Káint)                egyébként sem írna nekem                vedd hogy ezeket a Próféta írja                de akár vehetsz egy fog­kefét                hiszen mindegy már                (ezerötvenegyben)                hogy Jézus Krisztus ­mikor élt                szabálytalan felhőn üldögélve                rúgjuk még fel a maradék szabályt                (pedig) nem akarok most csak elmesélni                Néró császár diadalát

a Hard Rock Caféban ültünk mint először                (valahol a Teremtés kezdetén)                sza­bály­talan felhőn üldögélve                láttam a boldogságot én                nem volt szőke és másfél mázsa                és nem volt szégyenlős mosolya                mindent arannyal vont be aznap                Néró császár diadala                bíbor fátyol takart el mindent                (amikor Róma ünnepelt)                tudod mindig ingyen mérik a pezsgőt                Mammon oltára felett                és csapra vertük akkor a hordót                és mert étel-ital volt elég                mindegy most már                (ezerötvenegyben)                hogy Jézus Krisztus mikor élt                patakokban folyik Mammon vére                és mindegy hogy mi az új csoda                mikor az új kort része­gen ragyogja                Néró császár diadala

és megint együtt voltunk (aznap este)                én a Szupermen a hitler az Angyal és a Hannibál                mert eljöttünk mi is ünnepelni                Néró császár diadalát                mert mindenhonnan jöttek a zombik                (amikor Róma ünnepelt)                bíbor fátyol ­takart el mindent                és kék volt az ég Berlin felett                patakokban folyik Mammon vére                az egyik zombi megvágta a kezét                furcsa keverék a vér és a whisky                csak mert elfolyt benne ezer év                nékem nem egyforma az én fülemnek                ha vér folyik vagy a whisky nevet                és én nem akartam ünnepet ülni                Trója pusztulása felett                Aljosa nem jött ünnepelni                Szibéria pusztáin vándorol                a Prófétával keresik Istent                de Isten eddig nem válaszolt                én jártam egyszer a siva­tag­ban                de aztán nem kerestem tovább                és Rómába jöttem ünnepelni                Néró császár diadalát                csapra vertük akkor a hordót                és mert a zombi azt mondta nem elég                együtt dalolt a vér és a whisky                amiben elfolyt ezer év

Aljosa nem mondta hogy ne jöjjek                a Prófétával vándorolt tovább                és én Rómába jöttem ünnepelni                Néró császár diadalát                patakokban folyik Mammon vére                a zombi aki megvágta a kezét                gyorsan iszik még egy nagy pohárral                hogy hányással fejezze be a mesét                mert ingyen mérik aznap a whiskyt                amikor Róma ünnepel                és nem baj ha rosszul vagy akkor este                hisz Isten amúgy sem felel                a Szupermen rózsát hozott a lánynak                a feminizmus mosolya felett                hisz mindegy volt már                ezerötvenegyben                hogy Jézus Krisztus mikor született                és csapra vertük akkor a hordót                (a Disznófejű Nagyúr nevetett)                pedig én nem akartam ünnepelni                Trója pusztulása felett                Aljosa nem mondta hogy ne jöjjek                a Pusztában vándorol tovább                a zombik nélküle is megtöltik                Néró császár új templomát                hello Mike mondta a Szupermen                tudtuk hogy most megint velünk leszel                a hitler töltött nekem egy pohárral                (az ­Angyal Helénának öltözött)                és együtt voltunk megint aznap este                (mint valahol a Teremtés kezdetén)                és mindenki szeretett akkor este                és mindenkit ­szerettem én

patakokban folyik Mammon vére                a whisky a vodkával énekel                én nem megyek többet a sivatagba                amikor Róma ünnepel                új csillagok gyúltak ki az égen                szökőkútból fakadtak a csodák                én nem megyek többet a sivatagba                én nem akarom többet a magányt                mert megint együtt vagyunk (aznap este)                amikor a nagy Néró ünnepel                Mike gyere igyunk még egy nagy pohárral                hisz Isten amúgy sem felel -

kristályok kúsztak át az égen                és mindenki együtt nevetett                én is nevettem aznap este                Trója pusztulása felett                bíbor fátyol takart el mindent                aranycsónakokban hajóztunk tovább                amikor Néró felavatta                az új hit győztes templomát                együtt vagyunk megint (az éjszakában)                és ránk várnak ezer új csodák                gyere bébi menjünk szeretkezni                tengerben át az éjszakát                (mert) én még nem láttam csónakot repülni                Isten nem csinál kristályesőt                látod Mike ezért kell meghajolni                a győzedelmes Néró előtt                Iván tudtuk hogy eljössz ma este                na hogy van az öreg Hollywood                (Iván elfordult Hannibáltól)                és az Angyalnak sem válaszolt

Mike beszélni akarok ma este                ha akarod neked elmesélhetem                hiszen az élet megengedi néha                hogy hazug vallomást tegyen                egy poémáról fogok ma mesélni                amelyben nem láttam csodát                az ember egyedül ünnepelte                Néró császár diadalát                (mint gyermek aki mindig visszavágyik)                mielőtt Jézus született                én nem akarok ünnepet ülni                Mammon oltára felett                sötétebb hely mint a sivatagban                (lázálmaimban álmodom)                mondd milyen érzés ­minden este                feküdni a bíbor ravatalon                mert nem igaz hogy az ember azt mondja Jézust                és a tömeg azt mondja Barabást                az ember Rómába megy minden este                ünnepelni Néró diadalát                a Nagy Inkvizítor előre látta                (mielőtt Jézus született)                hogy hasztalan próbálsz elrejtőzni                ezerötvenegy év ­felett                a Nagy Inkvizítor megmutatta                hogy merre kell mennni tovább                és ezer­ötvenegyre befejezte                az új hit győztes templomát                (de én) láttam Nérót ­énekelni                Trója pusztulása felett                Mike én nem akarok ünnepelni                (hogy) az új hit megszületett                (mert) nékem nem egyforma (még)                az én fülemnek                ha kéj liheg vagy kín hörög                és én nem fogok diadalt ülni                Trója pusztulása fölött

Iván te lázas vagy ma este                miféle inkvizítorról dumálsz                gyere menjünk a templomba ma este                ünnepelni Néró diadalát                (közben) a Szupermen megette a rózsát                a feminizmus vele nevetett                és együtt voltunk aznap este                amikor az új hit megszületett                (szabálytalan felhőn üldögélve)                rúgjuk még fel a maradék szabályt                kasszandra nem jött ünnepelni                Néró császár ­diadalát                ez a vége a történelemnek                (mondta a Szupermen részegen)                mert mától új idők születnek bébi                minket meg vár a végtelen                idegen nap idegen balzsam                idegen mámor új leány                örökké fogjuk ünnepelni                Néró ­császár diadalát

hello Mike jó hogy megtalállak                és hello Iván te is gyere                mert ingyen osztják a piát a zombiknak                tisztára mint az esti mese                nagy buli van benn a templomban                Néró beszél személyesen                mert most szabadság van Hollywoodban                és minden szabad ami jó nekem                tudod van az a hogyishívják                ami most a demokrácia                Hannibál szerint ez azt jelenti                hogy mindig lesz ingyen pia                te vagy az a cuki Hollywoodból                a zombi nő rekedtre kacagott                ugye eljössz ­velem csó­na­kázni                akkor is ha részeg vagyok                Iván senkire sem nézett akkor                Mike (a poémában) megtagadtam őt                de én nem fogok meghajolni                a Nagy Inkvizítor előtt

gyere Mike (mondta Szép Heléna)                neked már várni nem szabad                téged szó­lítnak útra kéjre                titokzatos hívó szavak                és bementünk akkor a templomba                (mert) ott vártak ránk az új csodák                Róma méltón ünnepelte                Néró császár diadalát                a legszebb lányok osztották a pezsgőt                a tenger habjai öleltek át                gyere menjünk el szeretkezni                tengerben át az éjszakát                és ha akarsz még pezsgőt a vízben                és ha akarsz még ananászt                tudom hogy nincsen rózsa a vízen                de Rómában mindent megtalálsz                csak a dumát kell hallgatni                amit a templomban mondanak                és ha bemész meg kell hajolni                Néró képmása alatt

gyere Mike (a hitler töltött még egy pezsgőt)                tudtam hogy te velünk leszel                minek kimenni a sivatagba                ha Isten amúgy sem felel                akkor már nagyon részeg voltam                és mámorosan várt a pillanat                Mike gyere velünk szeretkezni                két lépéssel Európa alatt                van pia jó nő és a tenger                Rómában mindent meg­találsz                örökké fogjuk ünnepelni                Néró császár diadalát                kicsit bolond lett Iván Hollywoodban                (lázálmaiban mesélt)                hisz mindegy már                (ezerötvenegyben)                hogy Jézus Krisztus mikor élt                a zombik a templomban gyülekez­tek                (bíbor takarta az eget)                és mindenki táncolt akkor este (amikor)                az új hit megszületett                (lázálomban akkor este)                azt mondtam én is Barabást                és mindenki együtt ünnepelte                Néró császár diadalát                és csapra vertük ­akkor a hordót                (amerre a menet elhaladt)                mert akkor én is meghajoltam                Néró képmása alatt -

amiről neked mesélni akartam                az a bűntudat kora                Európa alatt megérintett                a Nagy Inkvizítor mosolya                (mert) nincs még vége a történelemnek                és Mammon vére ömlik tovább                Iván én nem akartam ünnepelni                az Inkvi­zítor diadalát                mi van szép srác (mondta a szép lány)                miféle Ivánról dumálsz                gyere a tenger vár ránk bébi                öleljük át az éjszakát -
a részeg zombi törött poharában                az ujjából kiálló cserepek                de én nem ­tudok szeretkezni                üvegcserepek felett -

mi van Mike (mondta Hannibál az égben)                mi most a tengerhez megyünk                van pia jó nő és a tenger                akarsz te is jönni velünk                hagyjál (mondtam a Hannibálnak)                ez most a bűntudat kora                Európa alatt megérintett                a Nagy Inkvi­zítor mosolya                (mert lázálomban akkor este)                vérré váltak a csodák                és nem volt többé kinek elmesélnem                hány éjszakát zokogtam át                mint gyermek aki mindig visszavágyik                mielőtt Jézus született                mondd milyen érzés szeretkezni                egy bíbor ravatal ­felett                a Nagy Inkvizítor előre látta                hogy vérré lesznek a csodák                az ember Rómába megy ünnepelni                Néró császár diadalát                sorry Mike (mondta a Hannibál az ­égben)                mi Európába megyünk                menjél vissza a sivatagba                ha nem akarsz jönni velünk                nem voltam jól már akkor este                kávéval kevertem a magányt                az éjszaka hívott én nem mehettem                inkább otthagytam azt a lányt -

(most) szabálytalan felhőn üldögélve                egyedül álmodom tovább                a többiek Rómában ünnepelik                Néró császár diadalát                Iván beszélni akarok ma este                ha akarod neked elmesélhetem                hiszen az élet megengedi néha                hogy hazug vallomást tegyen                mióta elmentem a sivatagba                mióta megtagadtam őt                (azért) nem kellett volna meghajolni                a nagy Inkvizítor előtt




kicsit szomorú vagyok ma kedves                olyan temporary a hangulat                pedig csak útinaplót írok                valahol Inverness alatt                (fogadjunk) nem tudod hogy hol van                nem mintha dolgom lenne ott                (most már) azt sem írhatom le kedves                hogy lekéstem a tegnapi vonatot                kicsit szomorkás a hangulatom máma                destruktív szinten álmodom                (nekem) nem kellenek a megálmodott álmok                és (nem) kell többet a forradalom                furcsa dolog ez most az idővel                talán már régóta széthasadt                és parallel fut egymás mellett                ezerötvenegy változat                fel kéne szállni valamerre                ez most a kollektív emlékezet                nem mintha könnyű összeszedni                a kollektívből az emlékeket                (tudod) Glasgow-ban álltam (aznap este)                az Európa expressz ment tovább                megint nem volt hol töltenem                ezerötvenegy fehér éjszakát                asszem fel kéne szállni valamerre                hideg volt a pályaudvaron                Ivánt próbáltam hívni aznap este                (de) kikapcsolt a mobilom                kérdezhetnéd hogy szépek még az álmok                vagy hogy merre akarok menni tovább                vagy van-e már kinek elmesélnem                hány éjszakát zokogtam át                (mióta otthagytam a hitleréket)                ami a bűntudat kora                messziről azért néha még megérint                az egzisztencializmus mosolya -

- nincs gépfegyverem se puskám se nyilam                és a pénzem is elfogyott                és nincsen megkérnem kit ma este                hogy fizesse a tegnapi konyakot                én valamikor (még) nem ezt akartam                valamikor olvastam szókratészt                ma már (talán) mindenki ölni szeretne                aki nem ismeri a tiszta észt                én nem akarom (már) hogy megbocsássál                mióta Isten elhagyott                elég rossz hogy ma este lekéstem                az Európa expressz vonatot                ha az időben lehetne utazni                (fogadjunk) itt többet nem látnál soha                a kopasz énekesnővel mennék vacsorázni                (a legjobb helyekre) szombat éjszaka                (szerintem) van olyan hogy a is meg b is                hogy egy dolog egyszerre kizárja magát                (egy feje tetejére állított világban)                a dialektika üli diadalát

de ez most nem ide tartozik kedves                (tudod) nem erős oldalam a logika                (ha tehetném a kopasz énekesnővel)                mennék vacsorázni szombat éjszaka                nem mintha most tehetném (kedves)                ezen a lepra pályaudvaron                (Ivánt) próbáltam hívni aznap este                (persze) kikapcsolt a mobilom                kérdezhetnéd hogy hogy kerültem erre                meg mit keresek ha semmi dolgom ott                (látod) ezt én is megkérdeztem                Isten persze nem válaszolt

(különben) egyszerű hogy mi történt                két mondatban is elmondhatom                creative writingot jöttem tanulni                az Európa expressz vonalon                (tudod) egy balladát akartam írni                (ezzel) nem jutok Oxfordba el soha                (különben nem hiszem) hogy John Knoxnál lehetne                milliókat nyerni egyetlen éjszaka                a lány akiről neked írni akartam                (most már nem tudom hogy élt vajon)                egy éjszakát együtt utaztunk                az Európa expressz vonaton                beszélt arról hogy miket szeretne                (költő volt de nem írt soha)                azt mondta hogy át lehet úszni                a Csendes-óceánt egyetlen éjszaka                ki tiltja meg hogy elmondjam mi bántott                és ha elmondom kit érdekel                a szabadság azt jelenti hogy beszélhetsz                felelni senki nem felel                én nem hiszem már hogy rossz dolog ölni                sok bűn van még a halál után                az élet hívott én nem mehettem                s buktunk mint egykor igazán

a lány hallgatott én beszéltem                sokáig néztem a mosolyát                Párizsban együtt voltunk akkor                majdnem szerettem azt a lányt                tudod kerestem olyat aki érti                hogy miért szomorúk az éjszakák                (és mért nincs) már kinek elmesélni                hány éjszakát zokogtam át                mint gyermek aki mindig visszavágyik                (ami a biztonság kora)                miért kell nekem azért fizetni                hogy felépült az új hit temploma                mert én jártam a sivatagban                és nem szerettem a magányt                és Rómába ­mentem ünnepelni                Néró császár diadalát -

a lány hallgatott én beszéltem                sokáig néztem a mosolyát                ő volt akinek egyszer elmeséltem                (hogy) majdnem szerettem azt a lányt                mert kerestem olyat aki érti                mióta megtagadtam őt                hogy nem kellett volna meghajolni                a Nagy Inkvizítor előtt                a lány hallgatott én beszéltem                az Eiffel-torony tetején                egy villanás - ez volt minden                és (nem) láttam a boldogságot én

a lány hallgatott én beszéltem                (nem) őriztem a mosolyát                Párizsban egyedül szálltam vonatra                az Európa expressz ment tovább                egy villanás - ez volt minden                (ez már a gyűlölet kora)                többet nem fog levelet írni                az ígért asszony Tatjana

erről akartam balladát írni                (ma már szirupos giccs elismerem)                pedig az élet megengedi néha                hogy hazug vallomást tegyen                de lázálomban akkor este                nem váltak vérré a csodák                különben is minek befejezni                egy huszadik ­századi ócska balladát                különben tévedsz ha elhiszed hogy így van                mert ­novella formában megjelent                a creative writing keretében                mindig szabad a győzelem                Mersault ha köztünk járna éppen                fejetlen pucolna tova                mesz­sziről azért néha még megérint                az egzisztencializmus mosolya                úgyhogy a félig kész balladát kidobtam                az Eiffel-torony tetején                mert szőke volt és másfél mázsa                és nem láttam a boldogságot én -

- amiről neked mesélni akartam                az most a gyűlölet kora                elég szar ha nem tudsz hova menni                egyedül szombat éjszaka                de akkor éppen lázadni ­akartam                meg akkor olvastam szókratészt                egy hátizsákban akartam eltemetni                az ­egészet ami up-to-date                mióta otthagytam a hitleréket                mióta egyedül vagyok                talán már az sem érdekel kedves                hogy a kulturális forradalom (nem) hatott                Néró császár templomában                fizették a tegnapi konyakot                nekem mindegy hogy hova megyek bébi                én a múlt idő foglya vagyok                nincs gépfegyverem se ­puskám se nyilam                ez most a gyűlölet kora                ahol a lázadás csak azt jelenti                hogy nincs hova menned szombat éjszaka

Ivánt akartam hívni aznap este                mondta hogy hívjam ha lekésem a vonatot                tudod bébi bár ezt mindig tagadja                rá a kulturális forradalom (nem) hatott                de pechem volt mint mindig az idővel                asszem lejárt a mobilom                ez most nem az Eiffel-torony bébi                pénz nélkül a glasgow-i vonalon                amikor még együtt voltunk a többiekkel                valahol a teremtés kezdetén                a Próféta megkérdezte tőlünk                hogy miért telt el ezer év                elmentem vele a sivatagba                de aztán nem kerestem tovább                és Rómába mentem ünnepelni                Néró császár diadalát                mióta otthagytam a hitleréket                mert hívtak titokzatos szavak                talán a lány is azt hitte Párizsban                hogy neki már várni nem szabad                mert lehet mindent relativizálni                és lehet hogy minden relatív                akkor nem is kell megkérdezni                hogy miért telt el ezer év                ezt most nem a posztban tanultam                meg hogy Európa egyesül                elég nehéz relativizálni                amikor a mobil lemerül                hát igen most elmondhatom bébi                hogy nincs gépfegyverem se puskám se nyilam                és akár el is hiheted                hogy ölni szeretnék mint mindannyian

mesék amik rosszul végződnek                hát igen nem túl relatív                kár hogy olyanok írják őket                akiknek mindegy hogy eltelt ezer év                ez most nekem is mindegy bébi                hanyagolom a dialektikát                akár azt is leírhatom                hogy (ne) éljen a szép új világ                szabálytalan felhőn üldögélve                helyett egy lepra pálya­udvaron                és abban semmi relatív sincs                hogy kikapcsolt a mobilom                Mersault ha köztünk járna éppen                pedig elég régóta halott                elég szar hogy Glasgow-ban ­lekéstem                az Európa expressz vonatot

a mese rosszul is végződhetett volna                ilyenek ezek a véletlenek                Paradicsom a multiplebszben                és nem tudom hol de veled leszek                ez az a srác tavaly a gettóból                destruktív szinten álmodom                kicsit jól jött hogy ott volt aznap ­éppen                a lepra glasgow-i pályaudvaron                a srác nem kérdezett semmit akkor                talán néhányan megértenek                én most nem akarok arról beszélni                hogy mért vagyok itt és hova megyek                most nem joint és nem orosz vodka                Iván ­értette ezt nagyon                ha nincsen hol éjszakáznod éppen                az Európa expressz vonalon                és így történt hogy aznap lett hol aludnom                ez most a kollektív emlékezet                Paradicsom a multiplebszben                és nem tudom hol de veled leszek                nem Párizs és nem orosz vodka                a régi rémálom megtalált                régen jártam a sivatagban                és régen kerestem a magányt                nincs gépfegyverem se puskám se nyilam                ez most a gyűlölet kora                mióta Rómában megérintett                az Inkvizítor mosolya                mert én láttam Néró templomát bébi                Isten nem csinál kristályesőt                látod Mike ezért kell meghajolni                a győzedelmes Néró előtt

tudod egyedül vagyok ma bébi                Iván Monte Kaszinóban lehet                a hitleréket New Yorkba vitte                a nagy keleti igyekezet                a srác nem kérdezett semmit ­akkor                főzött valami vacsorát                talán még nem késő elfogadni                hogy a forradalmak ideje lejárt                ez a konklúzió abban a nagy műben                aminek trainspotting a neve                ha akarod olvasd el bébi                jó kis posztmodern esti mese                különben szerintem hazugság hogy így van                a közös bűntudat kora                talán én is csak azt akartam hinni                hogy jogos Néró diadala                ez nem Párizs és nem orosz vodka                egy lerobbant lakótelepen                talán még arról is fogok beszélni                hogy a creative writingot mért nem szeretem                meg hogy volt egy lány                róla józanul nem beszél­tem                ha iszok még akkor fogok                elég szar hogy Párizsban lekéste                az Európa expressz vonatot                akkor már nagyon álmos voltam                és nem várt mámorosan a pillanat                mért nem mentem el szeretkezni                két lépéssel Európa alatt                nem Párizs és nem orosz vodka                a régi rémálom megtalált                könnyű lehet azokat megtörni                aki előtte megadta magát

így telt el a szombat este bébi                asszem ment valami videó                nem kell hozzá nagy ész bébi                hogy ez itt (nem) Monte Kaszinó                amiről neked írni sem akartam                az a gyűlölet kora                tovább akartam menni bébi                mert engem (nem) várt az éjszaka                éjfél után kicsit jobban lettem                (kettőkor van vonat tovább)                száz­valahány fontot elemeltem                egyébként jó éjszakát -




(én) nem akartam meghaladni kedves                az apokalipszis folytatást                elég nehéz drámákat írni                (ha) a görög ideál lejárt                kicsit szomorkás a hangulatom máma                ez most a közhelyek kora                (különben) nem hiszem hogy John Knoxnál lehetne                feltámadni akár egyetlen éjszaka                amikor éhes vagyok és fáradt                (az Európa expressz megállt)                megint nem volt hol eltöltenem                egy éhes januári éjszakát                (pedig) másképp is lehetett volna bébi                (ha) a posztmodern az illúziók kora                (álmomban) azon a helyen jártam                ahol születtem (szombat éjszaka)                House Party volt (abban a házban)                amit régóta (nem) keresek                elég részegen megidézni                akár az Istent akár az ördögöt                add Uram ha vagy vagy nem vagy                (amit most nem tudok tovább)                és mondd meg hogy mért (nem) halt meg szomorún                Csokonai Vitéz Mihály

(szabálytalan felhőn üldögélve)                Lagerkvist Barabását olvasom                (én) romantikát akarok ma írni                ezen a lepra pályaudvaron                (mért) van az hogy Isten elhagyott bennünket                (Iván szerint ez nem a drámák kora)                szegény Páriszt is elfeledte                az ígért asszony Helena                (én balladákat akartam írni)                kár hogy bedöglött az Intranet                hogy fogjuk így kommunikálni                a nagy poszt­modern (emlék)műveket                nincsen búcsú a fegyverektől                Glasgow nem a ­drámák kora                és Leszbiát is elfeledte                az ígért asszony Helena                ha akarod ez a gender issue                mért (ne) írjuk át a kontextusokat                Leszbia meg se nagyon lepődne                hogy a kulturális forradalom hatott                én nem hiszem már hogy rossz dolog ölni                sok bűn van még a halál után                most (nem) fáj az ha megbocsátasz                és (nem is) számít igazán

különben (nem) jártam az Olümposzon kedves                (nem) hallgattam Arisztotelészt                és (nem) láttam Páriszt átkarolni                az ígért asszonyt Helenét                törött identi­tások között járkálok (kedves)                az új szintézisek kora                különben (nem) ­hiszem hogy John Knoxnál lehetne                (feltámadni) akár egyetlen éjszaka                kicsit szomor­kás a hangulatom máma                destruktív szinten álmodom                nekem (nem) kellenek a megálmodott álmok                és (nem) kell többet a forradalom                House Party van abban a házban                amit régóta (nem) keresek                Leszbia szerint nem kell megidézni                akár az Istent akár az ördögöt

szabálytalan felhőn üldögélve (mondta Iván)                Barabás egy peches alak - vagy ahogyan Mike mondaná (bébi)                lekéste a tegnapi vonatot                (a hollywoodi sztár intett a pincérnek)                és rendelt mindenkinek még egy konyakot                (hát igen kedves szar hogy mi lekéstük                az Európa expressz vonatot)                a Nagy Inkvizítor előre látta                (hogy) a posztmodern (nem) az illúziók kora                bennünket (nem) fog elfeledni                az ígért asszony Helena                (lehet) hogy Isten elhagyott bennünket)                vagy Billy Gates szabadságra ment                most (nem) akarom hogy átkaroljál bébi                a vérnyomásom megint lement                én nem tudok már csak magamat szeretni                sok bűn van még a halál után                az élet hívott én nem mehettem                (ő bukott mint egykor igazán)

most szabálytalan felhőn üldögélve                egy régen elveszett könyvről álmodom                (talán) most szeretném ha átkarolnál kedves                egy januári éhes hajnalon                lehet hogy Isten elhagyott bennünket                (de) azért én félek nagyon                kicsit tényleg szar egyedül lenni                egy lepra glasgow-i pályaudvaron                (mert) nincsen vége a történelemnek                és Leszbia hangja nem válaszol                (az Intranet is bedöglött aznap éppen)                Heléna néha átkarol -

talán mindegy is hogy mit gondolok (kedves)                az Európa expressz megállt                megint nem volt hol eltöltenem                egy éhes januári éjszakát                House Party volt abban a házban                amit régóta (nem) keresek                Leszbia szerint nem kell megidézni                akár az Istent akár az ördögöt

hello Mike jó hogy újra látlak                ma estére van egy szabad jegyem                (én) nem örültem aznap Leszbiának                mert a gender issuet nem szeretem                törött identitások között járkálok kedves                Narcisszáról és Krisztoszról álmodom                hello Mike jó hogy újra látlak                a netes anyagod jó nagyon                de én (nem) akartam poszt­modern lenni                creative writing és a balladák kora                Leszbia szerint nem ­fogok eljutni                az egérlyukból Oxfordba soha                én nem akarok most Oxfordba ­menni                (Iván sem szereti Leszbiát)                talán mert kezdi észrevenni                hogy a Narcisszák kora is lejárt                House Party van abban a házban                (amit régóta nem keresek)                gyere Mike idézzük meg együtt                akár az Istent akár az ördögöt

(szabálytalan felhőn üldögélve)                helyett Leszbia oldalán                Mike (nem) mindig kell szembeköpni                egy elfogadott House-ideált                különben a netes anyagod jó volt                és ha akarod kiadhatom                (nem szeretném ha átkarolnál kedves)                a House ­alatti házsoron                álmomban az Olümposzon jártam kedves                (nem) hallgattam Arisztotelészt                azóta (nem) tudom elfeledni                az ígért asszonyt Helenét

ez az a srác tegnap a gettóból                (a régi rémálom megtalált)                furcsákat láttam aznap este                amikor az Európa expressz megállt                (talán joint talán orosz vodka)                Trockij vonata elhagyott                és nem volt kinek fegyvert kovácsolni                (belőled arany öntudat)                ez az a srác akiről beszéltem                (a posztmodern nem az illúziók kora)                de legalább emlékezett rám                a (nem) ígért nő Leszbia                hello Mike (mondta a szép srác a partin)                ha akarod neked elmesélhetem                hiszen az élet megengedi néha                hogy hazug vallomást tegyen                egy poémáról akartam ma írni                ami merész és posztmodern                mert mindent fel kell akkor fedezni                ha már valakinek írni kell                (most nem joint és nem orosz vodka)                hanem nabokov-folytatás                az új íróknak újra fel kell fedezni                az egészségtelen erotikát                kicsit szomorkás a hangulatom máma                az új pszichózisok kora                (egy norvég kocsmában Iván mondta egyszer)                hogy ma ilyenekről ír Tatjana                szabálytalan felhőn üldögélve                (mondtam a srácnak)                de ez egyedi design                és én (nem) akarom felfedezni                az egészségtelen erotikát                furcsa dolog ez most az idővel                talán már régóta széthasadt                én (nem) fogok fegyvert kovácsolni                belőled arany öntudat

hello Mike jó hogy újra látlak                (a Szupermen az Angyalt ölelte át)                ne hidd hogy (nem) könnyű elfeledni                egy Hamletnek egy Oféliát                kicsit szomorkás a hangulatom máma                destruktív szinten álmodom                nekem (nem) kellenek a megálmodott álmok                és (nem) kell többet a forradalom                törött identitások között járkálok kedves                a megvakult fegyverek kora                különben nem hiszem hogy John Knoxnál lehetne                feltámadni akár egyetlen éjszaka                a történelmi képek csarnokában jártam                Heléna rám nevetett                és (nem) suhant el egy kacagó szél                a trójai ugar felett                hello Mike jó hogy újra látlak                na hogy van Oxford meg a balladák kora                nekem most ki kell mennem kedves                megint rosszul lett Ofélia                szabálytalan felhőn üldögélve                Narcisszára és Krisztoszra gondolok                róluk akartam írni egyszer                (olyan posztmodern dolog)

de most nem vagyok túl jól kedves                a régi rémálom megtalált                én máshova megyek ma keresni                az egészségtelen erotikát                egy poémáról akartam mesélni                amiben nem láttam csodát                Narcissza egyedül ünnepelte                Róma örök diadalát                a történelmi képek csarnokában                jártam törött identitások között                Leszbia néha (nem) kell megidézni                akár az Istent akár az ördögöt                add Uram ha vagy vagy nem vagy                amit most nem tudok tovább                és mondd meg hogy mért halt meg szomorún                Csokonai Vitéz Mihály                amiről egyszer mesélni akartam                az a gyűlölet kora                talán mégis fáj ha megkérdeznéd                hogy minek hagyott el Leszbia

törött identitások között járok kedves                az Európa expressz ment tovább                én (nem) akartam Leszbiával lenni                inkább otthagytam a születés korát                lázálomban akkor este                nem váltak vérré a csodák                bébi én nem fogok átkarolni                egy vízbe fulladt Oféliát                ez az a lány az egyik balladából                aki kinyitotta a gázt                de én (nem) szeretem a gender issuet                és (nem) akartam ma Leszbiát                egy poémáról akartam mesélni                amiben (nem) láttam csodát                bébi én most egyedül akarok lenni                ő bukott mint egykor igazán

mint gyermek aki bosszút esküdött                és felgyújtotta az apai házat                messze vagyunk a fegyverektől                és (nem) számít a bűnbocsánat                törött identitások között járok kedves                jobb ha tovább nem jössz velem                én Hollywoodba akarok menni                a te álmaidat (nem) ismerem                törött identitások között járok kedves                a poszt­modern nem az illúziók kora                Páriszt csúfosan elfeledte                az ígért asszony Helena                de én (nem) jártam az Olümposzon bébi                és (nem) hallgattam Arisztotelészt                nem akartam birtokba venni                az ígért asszonyt Helenét

Mike gyere fel hozzám ma este                Leszbia értsd meg kedvesem                 a meséket nem a nők írják                és az álmaikat én (nem) ismerem                mesék amik rosszul végződnek                Leszbia nagyon sorry leszek                (nem) aludtam túl jól az este                és innen most egyedül megyek                én Ivánnak hiszek most bébi                hogy Barabás egy peches alak                de én (nem) akarom helyette lekésni                az Európa expressz vonatot                mikor otthagytam a hitleréket                ami a gyűlölet kora                ne hidd hogy (nem) könnyű megtalálni                az ígért asszonyt Leszbia                Mike ha akarod átkarolhatsz este                ma este a tiéd leszek                nagyon sajnálom Leszbia kedves                én innen most egyedül megyek                messze vagyunk a fegyverektől                és ez (nem) a megbocsátás kora                engem többet (nem) fog elfeledni                az ígért assszony Helena