Rob Hardin




Jegyzet Rob Hardin Mikrobák című versének fordításához

Rob Hardin azon kevés "lírikus" közé sorolható, kiknek alkotás- és szemléletmódja kapcsolatba hozható a cyberpunk kérdésirányaival és a műfaj alakulástörténetével. Larry McCaffery négy versét közölte a Storming the Reality Studióban; ezek egyike - zenész kollégájának ajánlott - Mikrobák című költeménye. Hardin a The Unbearables (Az Elviselhetetlenek) nevű írócsoport tagja; számos folyóiratban és antológiában publikált a Postmodern Culture-től a Mississippi Review-n át a Future Sexig; több ízben előkerül neve a Mondo 2000 című internetes cyberpunk orgánumban; hasonlították már ismert posztmodern regényírókhoz, mint aki prózájában "túllicitálja" Kathy Ackert; felfigyelt rá Robert Coover is; a Sensitive Skin mellett szerkesztett irodalmi lapot Gibson egyik társszerzőjével, John Shirley-vel; stúdiózenészként a Keyboard Magazine cyberpunk számához interjú készült vele; játéka alapján méltán írhatták róla: "fürge ujjú szintis disc-meghajtó aggyal, aki képes egy Macintosh gyorsaságával pörgetni a csengő-bongó frázisokat". Mindezek után meg kell említenünk, hogy a Hardin-versek poétikája valóban köthető a cyberpunk művek leggyakoribb jelképzési stratégiáihoz. Ilyen hasonlóság például a Mikrobákra is jellemző brutálisan heterogén szóhasználat, mely rendkívüli módon emlékeztet a "hulladék-kollázsok" inhomogén, kibernetizált topikájára. Éppen ezért eme szöveg retorikájának értelmezhetősége nem kis feladat elé állítja fordítóját. A Mikrobák ugyanis olyan szövetet hoz létre, mely legalább három, egymásba fonódó szinten közelíthető meg. Egyrészt a címben jelölt alakzat burjánzó ki/felfejtéseként olvasható; másrészt folyamatosan jelöli az írás által felidézett öntükröző felületeket; harmadrészt pedig valamilyen állítássorozat és a vele szembenálló ellendiskurzus retorikáját működteti - a saját beszéd felszámolódása mentén. Mindez természetesen olyan széthangzó játékteret eredményez, melynek fordíthatatlansága fokozottan szembesít az interpretációs manőverek produktív részlegességével. További példaként három konkrét passzust említenénk. Az első versszak negyedik sorának "dendritic innards" szintagmája "fás szerkezetű belső szerveket" jelenthet, de visszautal a "papír" matériájára, és ily módon a mikroorganizmusok látványára is. A fordítás "dendrites zsigerek" megoldása úgy kényszerül konkretizációra, hogy közben meghagyja annak rövidségét és idegen, heterogén szóhasználatát, de illeszkedik a "szerkezetekre" utaló képek tropológiai láncolatába. A második versszak végén szereplő "our field / of fenestrated tendrils" összetétele szinte csak körülírással lenne visszaadható: "kacsokkal átlyuggatott mezőnkön"-ként. Az átültetés "lyukkacsos mezőnkön" kifejezése összevonja ugyan a "mező" két attribútumát, de éppen ezáltal tartja fenn a poétikai megalkotottság látszatát. A negyedik strófa "wave your pin at the strands / of connective tissue" rendkívül sokértelmű részletét úgy interpretálja a fordítás, hogy kihasználja annak egyik implicit képi analógiáját, mely a tű varrás közbeni hullámzó mozgására tereli a figyelmet. A "kon­nek­tív szövet szálai" pedig nemcsak a szerkezeti struktúrákat és az íráseffektusokat metaforizálja tovább, hanem az episztemológiai vagy a szimbolikus rendek között/által végzett tevékenység kitüntetettségét is hangsúlyozza. A példák természetesen folytathatók, hiszen a Mikrobák szintaktikai, grammatikai, retorikai, aposztrofikus, késlel­tető-önreflexív stb. viszonyai igen bonyolult nyelvi-poétikai szisztémá(ka)t hoznak létre. Rob Hardin első magyar fordítása olyan partitúrát komponál újra/meg, mely atomi­zálja, s egyben felnyitja az általa áramló "dialektusok" interaktív emlékezetét.

H. Nagy Péter