Martialis

(II. 62. Egy tetõtõl talpig borotválkozó fiatalemberre)


Hogy karod és lábad meg a melled szõrteleníted,
s körbeborotválod rendszeresen pöcsödet,
ezt (ki ne tudná?) nõd kedvére teszed, Labienus.
Még kit tisztelsz, hogy nyírod a seggedet is?

(III. 32. Egy kéjsóvár matrónára)

Hogy tudnék-e öreg nõvel, Matronia, kérded.
Én tudnék, de te már múmia vagy, nem öreg.
Tudnék Hekubával meg Niobével akár, csak
még ne legyen kõ ez, s még ne legyen kutya az.

(III. 68. Figyelmeztetés erényes nõolvasójához)

Íme, a könyv eddig szólt, tisztelt asszonyom, önnek.
Ön megkérdi: kinek szólhat a többi? Nekem.
Most jön a tornaterem, fürdõ, stadion: meneküljön,
hogyha pucéran nem bírja a férfiakat.
Rózsák és bor után a szemérmet félreteszi, s hogy
mit mond, nem tudja Terpszikhoré maga sem:
nem kétértelmû kép jelzi, de nyílt, egyenes szó,
azt, mit a legjobban kedvel a büszke Venus,
azt, mit a gazda a kiskertjét õrizni felállít,
és ha szemérmes szûz látja, befogja szemét.
Ismerem önt: már éppen félre akarta a könyvet
tenni, de most buzgón kezdi lapozni megint.

Fordította: Havasi Attila