Jorgosz Baia

Nem láthatta más:

széllel felemelte
harmattól elázott
arcát szárította
puha felhõk közé
tette betakarta
csenddel vette körül
magával etette
lassú ringatással
álomba ejtette
álmában csillagok
rejtekét találta
Szûz megérintette

ez lesz a halála

tükröt tett kezébe
hûs vízbe mártotta
örök folyójának
vizével itatta
õszi köddel várta
ha késõn is tette
hajnali harmattal
vérrel ébresztette


Vidáman, hazafelé

Ha volnának még szép szavak
Ha lenne majd, mi megmarad
Ha volna hit, mi szétfeszít
Ha törõdött csönd is volna itt
Ha gyönyörû díszek vannak ott
Ha volna is, én nem vagyok