PALIMPSZESZT
17. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

Arnaut Daniel:
Lo ferm voler q´el cor m´intra - Szívembe erős vágy hatol
(Sextina)


Szívembe erős vágy hatol,
el nem űzi azt fullánkja, körme
hízelgőknek, kik átkozzák lelkem,
s mert vágyam nem hűti lomb, se vessző,
nékem majd titkon, hol nincs nagybátya,
gyönyört ad a hölgy kertje, szobája.

Ha eszembe jut szobája,
hová, sajna, férfi be nem hatol,
mert szigorúbb ő, mint báty s nagybátya,
mindenem reszket, sőt: ujjam körme,
mint fészek, ha remeg ág és vessző,
úgy félek, hogy nem méltó rá lelkem.

Testem lenne, nem csak lelkem
nála, s titkon bár tűrne szobája!
Mert jobban bánt, mint bírói vessző,
hogy testem lakába sosem hatol,
olyan nékem ő, mint húsnak körme,
bárhogy szid barátom s a nagybátya.

Sosem szerettem nagybátya
nénjét úgy, mint őt - rajta a lelkem! -
Ha akarná, mint ujjhoz a körme,
oly közel lenne hozzám szobája,
szívembe a szerelem úgy hatol,
hogy hajlik, mint kezében a vessző.

Zöldellt a szűz - száraz vessző -,
sok sarjat nemzett Ádám nagybátya,
ám vágy s szerelem, amilyet lelkem
érez, nem volt még, s szívbe nem hatol;
bárhol van ő, utca vagy szobája
kövén lép, szívem övé, mint körme.

Gyökérzik már szívem körme
szerelmében, mint fában a vessző,
gyönyör tornya ő, vára, szobája,
szívemből nem kap ennyit nagybátya,
így kétszer üdvözül majd a lelkem,
ha mennybe a jó szerelmes hatol.

Ím versem, benne nagybátya s körme,
annak szól, kinek vesszője lelkem
hordja, s vágy szobája, beléd hatol.
Ladányi-Turóczy Csilla fordítása