PALIMPSZESZT
23. szám --[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]

Vernyik Zénó
végzett bölcsész
(Szegedi Tudományegyetem BTK)

„Sárkány-bárkány, légy a mátkám!” J. R. R. Tolkien A sonkádi Egyed gazda című művének egy karakter﷓narratológiai érdekessége

Értekezésemben J. R. R. Tolkien A sonkádi Egyed gazda (Farmer Giles of Ham) című művének egy karakter-narratológiai érdekességére világítok rá. Egyed gazda felesége és a legyőzött/megszelídített sárkány több tulajdonságon is osztozik, ami szövegszinten e két szereplő jelzőin és cselekedetein keresztül érhető tetten. Értelmezésem szerint az egyező vonások magjellemzők (core attributes), tehát feltehető, hogy a két karakter esetlegesen felcserélhető vagy azonos narratív funkciójú.

A vizsgálathoz a mű két általam ismert magyar fordítását, a Göncz Árpád által tolmácsolt A sonkádi Egyed gazdát és a Német Anikó által megszólaltatott Giles, a sárkány urát használom fel. Feltevésem igazolására segítségül hívom V. J. Propp főművét, A mese morfológiáját. Várakozásom szerint a mese szerkezeti képlete szintén arra az eredményre fog vezetni, hogy a sárkány a mesei cárkisasszony strukturális funkcióját tölti be, akit a protagonista megszelídít/feleségül vesz.

„A tragédiának az alapja és mintegy lelke a történet, a jellemek csak másodrendűek,”[1] írja Arisztotelész. Logikusnak tűnik tehát a szüzsé vagy akár a fabula[2] előtérbe helyezése a karakterekkel szemben, azaz cselekményközpontú elemzések készítése. A karakter-központú elemzés mégis legitimálható. Arisztotelész az eposzt és ezzel az epikus műveket a tragédiához hasonlatosnak tartja is, e kijelentését mégis a tragédiára, vagy tágabban véve a dráma műnemére teszi. Ugyanakkor maga is sokkal fontosabbnak tartja karaktert, mint az a fenti kijelentés alapján várható lenne, azzal, hogy a felismerés fogalmával dolgozik, amelyet közvetlenül a szereplőkhöz rendel: „A felismerés... a tudatlanságból a tudásba való átváltozás, amely a boldogságra vagy szerencsétlenségre rendelt emberek örömére vagy fájdalmára következik be.”[3] (Saját kiemelés.) Ehhez hasonló felismerést tesz Jakob Lothe is, és kiemeli a karakterek fontosságát.[4] Ugyanakkor a karakterfestés két típusát különbözteti meg, a közvetlent és a közvetettet, s e második fajtán belül négy altípust vesz fel: az akciót, a beszédet, a megjelenést és a viselkedést, illetve a környezetet vagy milieu-t.[5] A továbbiakban ezen az elméleti alapon igyekszem összehasonlítani a sárkány és a feleség karakterét.

A sonkádi Egyed gazda története röviden a következő: Egyed egy éjjel kutyájának riadt ugatására ébred. Felkelve egy óriással találja magát szemben, aki éppen az ő gazdaságát fosztogatja. Miután részben lélekjelenlétének, részben a szerencsének köszönhetően megfutamítja a falánk szörnyet, nevét szárnyaira veszi a hírnév. Hanem egy napon gonosz sárkány érkezik a vidékre, s a nép Egyedet kéri fel a gonosztevő elfogására. Nehezen ugyan, de a gazda végül rááll, és miután megsebesítette a bestiát, úgy dönt, meghagyja a sárkány életét, ha az a megadott határidőre a falu népét gazdaggá teszi. Erre, természetesen, nem kerül sor, így immár a király rendeli el, hogy induljon hadjárat a gaz szörnyeteg felkutatására és legyőzésére Egyed gazda vezetésével. Ő azonban csak jogos jussa begyűjtésére indul, amit végül meg is kap, sőt a sárkányt saját szolgálatába állítja, és előbb a vidék, majd az egész királyság ura lesz, megfutamítva a király seregét.

A sárkány a szövegben az első ábrán látható jelzőkkel bír. Ez a direkt jellemzés már önmagában is kellő mennyiségű tulajdonságot szolgáltat ahhoz, hogy a sárkány karaktere elemezhető legyen. Ugyanakkor jelentős mennyiségű információt szolgáltat a szereplőről a szöveg közvetett módon is. Tettei azt mutatják, örökké éhes és falánk: hatalmas mennyiségű táplálékot vesz magához, válogatás nélkül.[6] De neve is jelentősen hozzájárul ahhoz a képhez, amelyet róla kialakítunk, legalábbis a magyar fordításban: Fenevér[7] , egyszerre utal, ha eltorzítva is, repülési képességére és undorító megjelenésére,[8] valamint ártó szándékára és/vagy agyafúrt voltára.[9]

A feleségről ezzel szemben csak közvetett információ áll az olvasó rendelkezésére, sőt, sokszor az sem: épp annak hiányából következtethetünk a szereplő jellemére. Tudjuk azonban, hogy kegyetlen és érzéketlen: „reggel fojtsd vízbe azt a dögöt,”[10] javasolja Egyed gazdának (Giles), amikor Kormi (Garm) felébreszti gazdáját, hogy figyelmeztesse a közeledő óriásra. Jó szava nincsen sem férjéhez, sem a kutyához, csak morog és házsártoskodik.[11] Ezen felül falánk, hiszen Egyed jómódúvá válásával „termetes,”[12] sőt „terebélyes”[13] asszonyság válik belőle, akit nem csak pénzügyekben, de testi valója miatt sem „lehetett megkerülni – vagy legalábbis hosszú útba telt,”[14] s ez „igen bajos, hosszadalmas dolog”[15] volt. Az a kevés, ami még valamelyest tetten érhető a szöveg szintjén, a pénzhez való viszonya: „szigorúan ellenőrizte a [...] számadásokat”[16] és „gondosan rajta tartotta a szemét a királyi háztartás kiadásain.”[17] E szavak szinte megfestik, ahogyan gondosan megszámol minden egyes garast újra és újra. Talán csak takarékos, azonban e túlzott takarékosságra ekkor már semmi szükség: a sárkány szinte teljes vagyona és Középső Királyság is az övék. És ha még az eddigiek mellé kerül a kép, amint az asszonyok – és köztük nyilvánvalóan ő is – mohón visszakérdeznek, amikor a sárkány odaígéri vagyonát: „Hány gyémánt?”, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy hasonlóságot sejtsünk Egyed felesége és a Karácsonyi Ének Ebenezer Scrooge-a között.[18] Ágota tehát fukar, zsugori, vagy akár fösvény. Mindezekhez társul a meglepő tény, hogy az előbbieken kívül egyáltalán nem jelenik meg a történetben. Azonban éppen ez a hiány teszi jelentőssé és különössé. Jelen van és nincs jelen. Ismert és ismeretlen.[19] Beszélő, már-már kiáltó az űr, amit maga után hagy. Nem tudni, hogy ott van-e, amikor Egyed a sárkány vagy az óriás ellen indul, nincs róla említés, hogy várná vissza, vagy hogy érezné a hiányát, hogy féltené. Mindenféle (pozitív) érzelmi kötelék hiányzik e házaspár viszonyából a szöveg szerint. Ami persze magyarázható lenne azzal, hogy a régmúltban játszódik az elbeszélés, amikor még nem volt szokásos a szerelmi házasság,[20] de a szokás és a társadalom elvárásai még ilyen körülmények között is megkívánnák, hogy a feleség figyelemmel kísérje férje kalandjait, és aggódó gondoskodással vegye körül.

Egy pillantást vetve a második ábrára, kitűnik, hogy Ágota kikövetkeztethető tulajdonságainak jó része – és talán a legfontosabbak – éppen egybeesik Fenevér jellemzőivel. Ez utóbbi viszont nagyon is jelen van a szövegben, talán a legdominánsabb szereplő, közvetlenül Egyed után. Ráadásul, Ágota „átváltozik”, hiszen akkorára hízik, hogy körüljárni is alig lehet. Az ilyen mérvű kövérség még a mesebeli múltban is visszataszítónak kellett, hogy számítson, ugyanis ha változott is a szép nő ideája korszakról-korszakra, a kifejezetten kövér nők csak a korai és/vagy törzsi társadalmakban számítanak, illetve számítottak vonzónak.[21] Ennek alapján elmondható, hogy mindaz a kevés, ami Ágota karakterének fejlődéséről tudható, illetve kikövetkeztethető, azt látszik igazolni, hogy a feleség egyre inkább hasonul a sárkányhoz, tulajdonságai alapján egyre kevésbé különböztethető meg tőle. Feltehető, hogy e két karakter valójában ugyanannak a Greimas-i aktánsnak a megtestesülése, azaz a szöveg mélystruktúráját figyelembe véve ugyanazt a szerepet töltik be.[22]

V. Ja. Propp A mese morfológiája című munkájában a varázsmesék szerkezeti elemzését adja, és egy komplex eszközrendszert állít fel vizsgálatukra. Definíciója nyomán „varázsmesének nevezzük azt a történetet, amelyben [az általa] felsorolt funkciók különböző formákban, de szigorúan megszabott sorrendben követik egymást.”[23] Olyan mesék ezek, „amelyek [egy ún.] hétszereplős képlet szerint épülnek fel.”[24] A funkciók és a hét szerep egyszerűsített felsorolása a harmadik ábrán látható. Feltételezésem szerint a vizsgált szöveg nem csupán paródiája és ironikus görbe tükre a klasszikus varázsmeséknek, hanem ugyanakkor meg is felel a műfaj formai és tartalmi elvárásainak, tehát változtatás nélkül alkalmazható analíziséhez a proppi elméleti rendszer, s felírható a mű szerkezeti modellje.

Szembetűnő, hogy Egyed gazda két mesei ellenféllel kerül szembe, ennek alapján a történetet két részre bontom, kétmenetű meseként foglalkozom vele.[25] Az első rész expozícióval (i) indul. Ezután károkozásra kerül sor, az óriás pusztítja a jószágokat és a terményt (A3), majd Egyed gazda megtudja ezt Kormitól (B4), előkészületeket tesz (C), s elindul az óriás ellen (↑), kutyája útmutatásai, vezetése szerint (R3). Egyed a mezőn, nyílt színen csap össze ellenfelével (Б1), akit sikeresen elkerget (П6). Sonkád népe a csata helyszínére özönlik és örömmel üdvözli a hőssé vált gazdát (У), aki hazatér (↓) és egy csapásra híres, közkedvelt ember lesz (T4), s ebből bőségesen hasznot is húz (c3). Az első rész képlete tehát a következő: i A3 B4 C ↑ R3 Б1 П6 У ↓ T4 c3. Látható, hogy a mese e menete probléma nélkül felírható Propp rendszerében.

A második rész értelmezése már egy kicsit bonyolultabb feladat. Nem tekinthetjük a sárkányt a károkozónak, ez ugyanis kizárja annak a lehetőségét, hogy felajánlja magát Egyed gazdának, márpedig pontosan ez történik. Ugyanakkor nem lehet az adományozó sem, bár bőségesen ellátja a gazdát és faluját arannyal és ékszerekkel, ez a funkció ugyanis igényli a károkozó funkcióját is, amit ebben az esetben a király tölthetne egyedül be, ő azonban semmilyen proppi értelemben károkozásnak nevezhető cselekedetet sem hajt végre. Könnyen kizárható az is, hogy a mesemenet valamilyen hiány megszüntetéséről szólna, hiszen Egyed semmiben nem szenvedett hiányt, s a király is megvolt az álsárkányfarok vacsorával is. A fennmaradó lehetőség, hogy ez a menet a nehéz feladat és megoldása típusba sorolandó. Ekkor azonban csak egyféleképp értelmezhető az, hogy a sárkány Egyedhez kerül. A sárkány a mese cárkisasszonya, a hős leendő felesége. Ennek megfelelően a történet e második fele is expozícióval indít (i), Egyedet arra kérik, hogy segítsen legyőzni a sárkányt (w3), ezután károkozásra kerül sor, Fenevér pusztítja a jószágokat és a terményt (A3), majd Egyed gazda megtudja ezt Kormitól (B4), ezért előkészületeket tesz (C), s elindul az óriás ellen (↑). A király, az adományozó funkciójában varázseszközt ajánl Egyednek (Д10), korábbi szolgálataiért (Г7) – az óriás elűzése –, s ezt különösebb próbatétel nélkül át is adja neki (Z1). Egyed kancája hátán ellovagol a küldetés helyszínére (R2), a szóban forgó nehéz feladatot (Э), a sárkány hatástalanítását megoldja (P), s ennek következtében elhárítja az embereket fenyegető veszélyt (Л4), hazatér (↓), majd palotát épít (T2), s végül a sárkány﷓cárkisasszonnyal közös életre rendezkedik be, tág értelemben véve feleségül veszi (C**). Összegezve: i w3A3 B4 C ↑ Д10 Г7 Z1 R2 Э P Л4 ↓ T2 C**.

A mese teljes képlete a fentiek értelmében a következő: i A3 B4 C ↑ R3 Б1 П6 У ↓ T4 c3 i w3 A3 B4 C ↑ Д10 Г7 Z1 R2 Э P Л4 ↓ T2 C**. Látható, hogy a sárkány és a cárkisasszony ebben a történetben megegyezik, vagy funkcionálisan felcserélhető a proppi modell értelmében is. Ugyanarra az eredményre vezetett tehát a történet formalista strukturális elemzése, mint a fenti karakter-narratológiai alapokra épülő hipotézis. Várakozásaimnak megfelelően tehát induló hipotézisem – legalábbis az adott értelmezési keretben – helyes.

Ennek az eredménynek a fényében további kérdések merülnek fel. Milyen következtetések vonhatók le a fenti eredmény fényében a szöveg női szerepértelmezéséről? Milyen viszonyban áll a házasság ilyen felfogása és a mű ironikus hangvétele? Ha a történet görbe tükre a hagyományos tündérmeséknek, karikírozza-e ezt a tradicionális feleség-felfogást is? Elemzésemnek sem célja nem volt ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, sem módomban nem áll a rendelkezésemre álló keretek között ezekre kimerítő és tudományos igényű választ adni. Véleményem szerint, ugyanakkor jövendőbeli vizsgálatok fontos és izgalmas tárgyát képezhetik ezek, és az ehhez hasonló kérdések és a Tolkien-kutatás egy új(abb), szokatlana(abb) területe nyílhat meg segítségükkel.

Bibliográfia

Tolkien, J. R. R. A sonkádi Egyed gazda. Ford. Göncz Árpád. In J. R. R. Tolkien meséi. Szeged: Szukits Könyvkiadó. 2001. 5-71.
Tolkien, J. R. R. Giles, a sárkány ura. Ford. Német Anikó. Budapest: Fátum-Ars és Merényi Könyvkiadó. é.n.
Arisztotelész. Poétika (részletek). Ford. Sarkady János. In Kis Tamás et al. eds. Esztétikai olvasókönyv. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1970. 18-31.
Boswell, John. The Marriage of Likeness. Same-sex Unions in Pre-modern Europe. London: Fontana Press. 1996.
Dickens, Charles. Karácsonyi ének. Ford. Benedek Marcell. Budapest: Lilliput. 1992.
Eaton, Heather. “The Body and Cosmetics.” In Feminista! 2:3-4. Elérhető: http://www.feminista.com/archives/v2n3/eaton.html. Megnyitva: 2003. szeptember 10.
Freud, Sigmund. “The Uncanny.” Fordította James Strachey, in Julie Rivkin és Michael Ryan szerk. Literary Theory: An Anthology. Oxford: Blackwell, 2001, 154-167.
Hawkes, Terence. Structuralism and Semiotics. Berkeley: University of California Press. 1977.
Kis Tamás et al. eds. Esztétikai olvasókönyv. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1970.
Lothe, Jakob. Narrative in Fiction and Film. New York: Oxford University Press. 2000.
Propp, V. J. A mese morfológiája. Ford. Soproni András. Budapest: Osiris Kiadó. 1999.
De Puy, Candace et Dana Dovitch. “Body Image.” In Feminista! 2:6. Elérhető: http://www.feminista.com/archives/v2n6/dovitch.html. Megnyitva: 2003. szeptember 10.
Stam, Robert. New Vocabularies in Film Semiotics. London: Routledge. 1992.

Ábrák
1. ábra. A sárkány jelzői

Göncz Árpád Német Anikó
agyafúrt (23. o.) fortélyos (44. o.)
kíváncsi (u.o.) kíváncsi (u.o.)
kapzsi (u.o.) kapzsi (u.o.)
bátornak éppenséggel nem bátor (u.o.) sohasem tartozott a legbátrabbak közé (u.o.)
ádáz (25. o.) ádáz (48. o.)
pikkelyes féreg (40.o. ) vén féreg (82. o.)
gonosz féreg (44. o.) sárkány (89. o.)

2. ábra. A sárkány és a feleség jellemzőinek egybevetése
Sárkány Feleség
ravasz 
kíváncsi 
kapzsi kapzsi
falánk falánk
vérengző, kegyetlen kegyetlen
kérges 
undorító, visszataszító 

3. ábra. A Propp-féle szerepek és funkciók, valamint a mesék általános képlete

A hét szerep:

ellenfél, adományozó, segítőtárs, cárkisasszony és apja, útnak indító, hős, álhős.

A funkciók:

eltávozás – e, tilalom és megszegése – б és b, a károkozó kémkedése
â, értesülésadás a hősről – w, cselvetés és kézrejátszás –ã és x, károkozás és hiány – A és a, közvetítés – B, kezdődő ellenakció – C, útnak indulás – ↑, az adományozó első funkciója – Д, a hős reagálása – Г, a varázseszköz megszerzése – Z, térbeli mozgás – R, küzdelem – Б, a hős megbélyegzése – K, győzelem a károkozó felett – П, baj vagy hiány megszüntetése – Л, a hős visszatérése – ↓, üldözés és megmenekülés – Пp és Cn, felismeretlen megérkezés – X, az álhős jogtalan követelése – Ф, nehéz feladat és megoldása – Э és P, felismerés és leleplezés – У és O, transzfiguráció – T, büntetés – H, esküvő – C**.
Általános képlet:

Jegyzetek:

[1] Arisztotelész: Poétika (részletek). Ford. Sarkady János. In Esztétikai olvasókönyv. Szerk. Kis Tamás és mások. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1970, 25.
[2] A fabula és a szüzsé kapcsolatával kapcsolatban lásd Robert Stam: New Vocabularies in Film Semiotics. London: Routledge, 1992, 71.
[3] Arisztotelész: Poétika, 28.
[4] Jakob Lothe: Narrative in Fiction and Film. New York: Oxford University Press, 2000, 77.
[5] Lothe: Narrative in Fiction and Film, 81-84.
[6] Erre utalnak a következők: “fölfalt juhot, tehenet, lovat”; “szörnyű károkat tett”; “hanem megette a papot is” J. R. R. Tolkien: A sonkádi Egyed gazda. Ford. Göncz Árpád. In J. R. R. Tolkien meséi, Szeged: Szukits Könyvkiadó, 2001, 24-28.
[7] “Fenevérnek hívták” Tolkien: A sonkádi Egyed gazda, 23.
[8] A “denevér” és a “Fenevér” szavak ugyanis csak kezdőbetűikben különböznek.
[9] Itt két lehetőség is kínálkozik. Az első: fenevérű » rossz vérű » a rossztól származik. A második: fene egy vér » fene egy fajzat.
[10] Tolkien: A sonkádi Egyed gazda,23.
[11] Vö. “Ne légy bolond”, “fojtsd vízbe azt a dögöt”, “Akkor meg ne állj ott és vitatkozz!” Tolkien: A sonkádi Egyed gazda, 13-14.
[12] J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura. Ford. Német Anikó. Budapest: Fátum-Ars és Merényi Könyvkiadó, é.n., 144.
[13] Tolkien: A sonkádi Egyed gazda, 69.
[14] Tolkien: A sonkádi Egyed gazda, 69.
[15] Tolkien: Giles, a sárkány ura, 144.
[16] Tolkien: A sonkádi Egyed gazda, 69.
[17] Tolkien: Giles, a sárkány ura, 144.
[18] Charles Dickens: Karácsonyi ének. Ford. Benedek Marcell. Budapest: Lilliput, 1992.
[19] Sigmund Freud “The Uncanny” című tanulmányában foglalkozik ezzel a jelenséggel, a különös, szokatlan, ismeretlen érzés mélyén rejlő ismerttel és megszokottal. Bővebben lásd: Sigmund Freud: “The Uncanny.” Ford. James Strachey. In Literary Theory: An Anthology. Szerk. Julie Rivkin és Michael Ryan. Oxford: Blackwell, 2001, 154-167.
[20] John Boswell ezt írja: “In premodern Europe marriage usually began as a property arrangement” John Boswell: The Marriage of Likeness. Same-sex Unions in Pre-modern Europe. London: Fontana Press, 1996, xxi.
[21] A különböző korok női szépségideáljairól a következő cikkekben bővebb információ áll rendelkezésre. Heather Eaton: “The Body and Cosmetics” Feminista! 2.3-4. Elérhető: http://www.feminista.com/archives/v2n3/eaton.html Megnyitva: 2003. szeptember 10. Candace De Puy és Dana Dovitch: “Body Image” Feminista! 2.6. Elérhető: http://www.feminista.com/archives/v2n6/dovitch.html Megnyitva: 2003. szeptember 10.
[22] Az aktánsról és A. J. Greimas narratíva-felfogásáról bővebben lásd. Terence Hawkes: Structuralism and Semiotics. Berkeley: University of California Press, 1977, 89.
[23] V. Ja. Propp: A mese morfológiája. Ford. Soproni András. Budapest: Osiris Kiadó, 1999, 99.
[24] Propp: A mese morfológiája,100.
[25] A mesék menetekre osztásával kapcsolatban lásd. Propp: A mese morfológiája, 91-95.