Cikkemben arra vállalkoztam, hogy bemutassam Montesquieu egy kevéssé ismert, és magyarra le nem fordított meséjét, az Arsace et Isménie-t, pontosabban a mese hátteréül szolgáló varázslatos Keletet. A mesét először kontextusában vizsgálom, mivel a XVIII. században az orientalizmus közkedvelt irodalmi irányzat volt, számos francia szerző merített meséihez, sikamlós elbeszéléseihez ihletet az Ezeregy éjszakából, amelyet Galland 1704-től kezdett el franciára fordítani. Cikkem második részében az Arsace et Isménie meséjében Keletet vizsgálom, amely csodás, varázslatos elemeket tartalmaz.