PALIMPSZESZT
23. szám --[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]

Dallos Edina
doktorandusz
Károly Gáspár Református Egyetem

Funkciók, intenciók és attribútumok (Hommage á Propp)[1]

A folklorisztika tudománytörténetében nincs még egy olyan különös utóéletű szakkönyv, mint Vlagyimir Jakovlevics Propp munkája, A mese morfológiája. Csak három tényt említünk meg itt. 1. A nem túl nagy terjedelmű tanulmány, megjelenése után harminc évvel vált széles körben ismertté (ekkor fordították le először angolra), azaz diadalútját akkor kezdte meg, amikorra más elméleti munkák már régen érvényüket szokták veszíteni. 2. Valószínűleg soha senki nem vállalkozik majd arra, hogy összeszámolja: Propp Morfológiájára eddig hányan, hány műben hivatkoztak. Az biztos, hogy a folklorisztikai hivatkozások (bár ebből is tömérdek lehet) nem tennék ki az összes hivatkozás felét. 3. Vlagyimir Jakovlevics, akit a mesék messzi múltban gyökerező története érdekelt leginkább, megalkotta (tudtán és akaratán kívül) egy amerikai kultusz-film (és mítosz), a Csillagok háborúja szinopszisát[2] .

***

Ha egy mese úgy kezdődik, hogy a hős csodás módon (pl. tésztából) születik, vagy már csecsemőkorában irtózatos erejű, biztosak lehetünk abban, hogy ez a mesehős nem kap majd sehol szolgálataiért magától megterülő asztalt, s nem is folytatódik úgy a mese, hogy amint nagyobb gyermek lesz, eltéved az erdőben és egy boszorkány megpróbálja megsütni. Ha meg egy lány a mese kezdetekor árvaságra jut és mostohaanyja, és mostohanővérei lesznek, megint csak előre tudhatjuk, hogy ezért a lányért senki nem fog hétfejű sárkánnyal viaskodni. A példákat elég hosszasan lehetne folytatni, de már ennyi alapján is tehetünk három fontos megállapítást. 1. Vannak olyan attribútumok (pl. a hős csodás ereje), melyek az egész mese jellegét előre képesek közvetíteni. 2. Vannak olyan tényezők, melyek együtt soha nem fordulnak elő. 3. Az attribútumok nem csak egymással, de a mese tartalmával és szerkezetével (ennek több szintjével) is koherens viszonyban állnak.

Ezeket a megállapításainkat közelebbről és részletesebben is meg kell vizsgálnunk. Az első pontnál azt állítottuk, hogy 1-1 attribútum egy mese jellegét előre közvetítheti. Ezzel azt is állítottuk, hogy különféle jellegű mesék vannak. Proppnál is találunk erre vonatkozó megjegyzéseket – mindamellett, hogy Propp minden mese közös gyökerének a Sárkányölő AaTh 300-as mesét tartotta, ez azonban nála sem jelentette azt, hogy nincsenek különbözőféle mesék. Propp a küzdelem / győzelem (Б–П) párt tartalmazó meséket elválaszthatónak tartotta a nehéz feladat / megoldása (Э–P) párokat tartalmazó meséktől. Meletyinszkij ezt úgy fogalmazta meg, hogy „már Propp is lehetségesnek tartotta, hogy sikerül kimutatni az általa megállapított metaszüzsé allomorfját” (Meletyinszkij 1999, 189). Proppnál ez a következőképpen szerepel: „ha figyelmesebben megvizsgáljuk táblázatunkat, észrevesszük, hogy van két olyan funkciópár, amely csak igen ritkán fordul elő egyetlen meneten belül, mégpedig oly ritkán, hogy egymást kizáró jellegük törvényszerűnek, összekapcsolásuk pedig a törvény megsértésének tekinthető.” (Propp 1999, 101). Számadatokkal is alátámasztja ezt Propp: száz meséből a Б–П pár 40-ben, a Э–P pár 31-ben fordul elő, míg a közös előfordulások száma mindössze 3 (uo.). Majd így folytatja: „Továbbá azt is észrevesszük, hogy vannak menetek, melyek e funkciók nélkül fejlődnek. Ennek alapján nyomban el tudunk különíteni négy alosztályt: a Б–П (küzdelem-győzelem) párt tartalmazó szüzsét, a Э–P (feladat-megoldás) párt tartalmazó szüzsét, a mindkét párt tartalmazó szerkezetet és az olyan szerkezetet, mely egyiket sem tartalmazza.” (uo.). Propp tehát először a törvény megsértésének tekinti, majd néhány sorral lejjebb külön alosztálynak veszi a kétféle párt tartalmazó meséket.

Meletyinszkij más módon próbálja meghatározni az alapvető szüzsécsoportokat. Felállít egy négy oppozíción alapuló rendszert, melyben az első kettő az alapvető, a szüzséket fő csoportokra osztó, a másik kettő pedig a további alcsoportokat meghatározó oppozíció. Rendszerének alapja a mesebeli objektum (O), illetve a hősi cselekvés célszemélye (kinek érdekében történik)[3] köré csoportosul. Három alaptípusa ennek alapján:

		–O +S		:		+O +S		:		+O –S
[4]

Az elsőben tehát nincs mesebeli objektum, ezekben a mesékben a hős áldozat, vagy elüldözött; a harmadikban pedig a hős nem saját érdekében cselekszik (–S). Az alosztályokkal, melyek meghatározására Meletyinszkij a mitikus :: nem mitikus, valamint a kollízió családi :: nem családi jellege oppozíciókat használja, most nem foglalkozunk, hanem a három fő típust szeretnénk közelebbről megvizsgálni.

Melyetyinszkij tehát egy kéttényezős operációs rendszert használ:

 OS
1-+
2++
3+-

A táblázatból rögtön kitűnik, hogy ez a rendszer nem teljes, hiányzik a –O –S lehetőség. Azt kell először megvizsgálnunk, hogy ez a lehetőség valóban kizárt-e (ebben az esetben maga az operációs rendszer nem tökéletes, vagy a faktorok meghatározása nem elég pontos). –O –S lenne az a mese, ahol a hős nem a saját érdekében és nem is valamely objektumért küzd / old meg feladatot. Hogy van-e ilyen mese, az nem könnyű kérdés, de ide kívánkozik Kovács Ágnes azon megfigyelése, hogy a hősmesékben a küzdelem tárgya valójában nem a királylány, az csak „ráadás” (Kovács 1979, 458). De nézzük meg, Propp már idézett rendszerező kísérletét, mely Meletyinszkijéhez hasonlóan, szintén két faktorral operál:

 Б-ПЭ-Р
1+-
2-+
3++
3--

Ez ugyan teljes rendszer, ugyanakkor láttuk, hogy Propp az egyik sort (3) kifejezetten szabálytalannak nevezte. Az is érdekes, hogy a Proppnál élesen elválasztott első és második típus (Б-П : Э-Р) Meletyinszkijnél egy típusba tartozik (+O –S), illetve nála a rendszer következő szintjén válik ketté. A „Sárkányölő” (AaTh 300-303) és a quest (AaTh 550-551) típusú mesék ez alapján abban különböznek, hogy az első kategóriában a mesebeli objektum személy O1 (leendő házastárs), míg a másodikban csodás tárgy O2. Ha már idéztük azt az álláspontot, hogy a „Sárkányölő” mese hőse csak „ráadás”-képpen kap feleséget, akkor megjegyezhetjük itt, hogy ilyen „ráadás” feleség a quest típusú mesék sajátja is. Mindamellett Propp rendszere annyiból világosabb, hogy a két operációs faktor jól elkülöníthető és szembeállítható egymással. Meletyinszkij rendszere pedig azért kevésbé világos, mert a két faktor egymáshoz való viszonya ilyen egyértelműséggel nem határozható meg.

Propp rendszerének alapja két funkció pár megléte, vagy hiánya, ha azonban ezeket a funkció párokat szereplőkhöz szeretnénk kötni, akkor azt mondhatjuk, hogy van egy

ellenfél : hős (Б-П)
valamint egy:

cárkisasszony : segítőtárs (Э-Р)[5]

szerepkör oppozíciónk, illetve a harmadik típusról annyit tudhatunk, hogy mindkettőt tartalmazza, a negyedikről pedig azt, hogy nem ilyen oppozíciókból áll. Itt még meg kell jegyeznünk, hogy Propp úgy gondolja, azokban a mesékben, ahol nincs segítőtárs, ott annak attribútumait a hős veszi át (megfogalmazásából tehát azt vehetjük ki, hogy elsődlegesnek, kiindulási alapnak azokat a formákat tartja, ahol van segítőtárs. Ezzel az állásponttal megpróbálunk majd vitába szállni, de mivel a probléma alapja valójában az, hogy a különféle mesék mögé elképzelünk-e egy ősi, egységes típust, így a kérdést most még későbbre kell halasztanunk).

Fentebb azt állítottuk, hogy bizonyos attribútumok képesek számunkra előre jelezni a mese jellegét. Ezt persze nem úgy kell értenünk, hogy a hős korán megmutatkozó ereje indukálja a mese folytatását, hanem azt kell látnunk, hogy vannak szignifikáns attribútumok. Ha ezt a lépést megtettük, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy melyik strukturális szinten találunk egymással opponálható ágenseket. Mivel dolgozatunk alapvetően szereplőket, és ezek attribútumait vizsgálja, mi ezen a szinten kezdjük el vizsgálatainkat.

Talán meg kell magyaráznunk, miért olyan fontos számunkra az alapvető típusok különválasztása. Ha a mese formáját és cselekményének felépítését vesszük alapul, akkor nem lényeges számunkra, hogy a mese tartalmilag honnan hová érkezik. Ha azonban a mese tartalmi oldaláról szeretnénk minél többet megtudni, akkor nehéz dolgunk van mindaddig, míg két olyan elbeszélést próbálunk összehasonlítani, melyből az egyikben valaki sárkányfejek tucatját vágja le, a másikban pedig a hős szurkozott vékában aranyat mér. Az alaptípusok szétválasztása egyébként sokakat foglalkoztatott, sőt az Aarne-Thompson féle katalógus is különböző csoportokba szedve tárgyalja a meséket – ennek proppi kritikája rövid de pontos (1999, 19-20).

Egy rövid kitérőben utalnunk kell arra, hogy Propp feltételezése, amely szerint minden varázsmese alapja (eredete) egy Sárkányölő (AaTh 300) típusú mese, a további kérdésfeltevéseket is egy bizonyos irányba tolta. Ha minden varázsmese egyazon elbeszélés-típust követ, akkor ezeket legegyszerűbben úgy vizsgálhatjuk, hogy egy hipotetikus alaptól való különbözőségeiket tesszük vizsgálatunk tárgyaivá. Hogy a későbbi kutatásokat ez hogyan befolyásolta, arra egyetlen példát idézünk: Meletyinszkij továbbfejlesztette a proppi szerepkörök rendszerének leírását és a következő dinamikus modellt dolgozta ki (Meletyinszkij 1969. 115-118[6] ):


Ez a modell azonban egyáltalán nem felel meg például az üldözött hősről szóló mesék szereplő-rendszerének, ahol soha nincs mátka, általában nincs segítő és adományozó.

Nem kritikaként fogalmazza meg Heda Jason, mégis nagyon fontos az a megállapítása, hogy az AaTh katalógusok tartalom (content) és nem „eszme” (idea) alapján osztják be a mesét (2000). Példának hozza a „hibás ismétlés”-t, mely egy „eszme”-alapú csoportosításban egy típusba ágyazná az „Édes lány, mostohalány” (AaTh 480), valamint a „Szezám tárulj” (AaTh 676) meséket. Ez az eszme alapú osztályozás azonban újabb problémákat vet fel. Hogyan állapítható meg például, hogy a „Sárkányölő” mesének (AaTh 300) mi az eszméje? A küzdelem? A sárkány legyőzése? A közösség megmentése? Másrészről a tartalom és az eszme nyilvánvalóan szorosan összefügg: azonos tartalmú meséknek nem lehet különböző az eszméje, ugyanakkor más-más tartalmú meséknek természetesen azonos lehet – ezek szerint egy ilyen alapú osztályozás megint csak nagyobb tartalmi csoportok megkülönböztetésére, szétválasztására lenne alkalmas. Mivel azonban 1-1 mese eszméjének megállapítása, úgy tűnik nem egyértelműen meghatározható, vagyis nem tudunk olyan módszert megnevezni, amellyel adott tartalmú szöveghez x eszmét rendelhetnénk, a nagyobb szüzsé-típusok szétválasztására ez a megközelítés mégsem alkalmas. Ha azonban elszakadva a típusok és ezek eszméinek egymásmellé állításától (amit végső soron a jasoni megfogalmazás indukált) másfelől közelítünk az eszmék kérdéséhez, újabb megfigyeléseket tehetünk.

Az, amit Propp funkciónak nevez, nem más, mint egy mesei szegmentum tartalmi összefoglalása (pl. károkozás, a varázseszköz megszerzése). Az, amit Jason eszmének nevez, szintén egyfajta tartalmi összefoglalás, de a proppinál nagyobb szegmensé – Jason idézett példájában egy egész meseszövegé. Ha azonban a téves ismétlés helyére tágabb megnevezést állítunk (nem azonos ismétlés), akkor ez a tartalmi jegy mesék egész sorában kimutatható. A nem azonos ismétlés tulajdonképpen nem más, mint azonos (ismételt) szituációban jelentkező nem azonos esemény. Ez a „képlet” rengeteg mesében szerepel – három testvér útnak indul, azonos szituációban az első kettő azonosan viselkedik és nem éri el célját, a harmadik másként viselkedik, így adományhoz jut; a szegény legény, akit hazafelé útjában a fogadós mindig megfoszt kapott jutalmától, a harmadik esetben azonos szituáció mellett már nem lehet kifosztani. Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy a nem azonos ismétlés lehet tartalmi magja (eszméje) egy egész mesének, ugyanakkor egyetlen proppi funkció egyik részeleme is. Ugyanilyen eredményre jutunk, ha (ebből a szempontból) megvizsgáljuk a fel nem ismerés problémáját. A fel nem ismerés lehet kiegészítő próbatétel (vö.: Meletyinszkij 1999, 187), ugyanakkor egy egész mese eszméje is (AaTh 408).

Úgy tűnik, tökéletes tipológiai rendszert nemigen lehet felállítani, nem is erre törekszünk, amikor egy új aspektusból, a szereplők[7] felől indulunk majd el.

Kiinduló pontul azt mondjuk, hogy a varázsmese tartalma végső leegyszerűsítésben így írható fel:

X > X+

ahol X a mese hőse. Ha most visszatérve a fejezet legelején mondottakhoz ezt a képletet úgy bontjuk tovább, hogy X-re a mese kezdete alapján megpróbálunk valamilyen további jelölést alkalmazni, akkor azt vesszük figyelembe, hogy vannak már a mese kezdetén +jelleggel felruházott hősök, ezeket jelölhetjük +X-szel, vannak kifejezett hátránnyal induló hősök, ezeket jelöljük X-szel, illetve vannak olyan hősök, akik induláskor sem előnnyel, sem hátránnyal nem rendelkeznek, ezeket X-szel jelöljük. Ha ennek alapján tágítjuk az eredeti képletet, akkor azt mondhatjuk, hogy a mesehősnek a mese elején mutatkozó jellege alapján háromféle mesét tudunk elkülöníteni:

+X > X+X > X+-X > X+

Itt két megjegyzés erejéig időznünk kell! Először is meg kell vizsgálnunk, hogy ez a háromféle, általunk elkülönített típus hogyan viszonylik azokhoz a rendszerekhez, amelyeket Propp és Meletyinszkij állított fel. A+X > X+ forma Propp rendszerében a küzdelem típusú mesékhez köthető (Б-П), Meletyinszkij rendszerében pedig a +O –S formához. A X > X+ forma Proppnál a sem Б-П, sem Э-Р funkciópárt nem tartalmazó típusba, míg Meletyinszkij rendszerében a –O, +S típusba tartozna. A nálunk X > X+ jelölésű csoport a proppi rendszerben több helyhez is köthető, részint az Э-Р csoporthoz, azonban a sem Б-П, sem Э-Р funkciópárt nem tartalmazó típusban is vannak olyan mesék, melyek X > X+ jellegűek (hiszen Proppnál ebbe a csoportba nem csak a quest típusú hősök kerülnek, hanem például az AaTh 676 hőse is). Meletyinszkij rendszerében alapvetően a +O +S csoporthoz köthető, valamint a +O –S azon alcsoportjához, mely a quest meséket tartalmazza. Azt mondhatjuk, hogy Proppéhoz és Meletyinszkij felosztásához hasonló mélységű rendszer jött létre. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nem célunk felállítani egy olyan osztályozási rendszert, melybe feltétlenül bele kell tudnunk gyömöszölni minden mesét – ez egyébként sem Proppnak, sem Meletyinszkijnek nem volt célja. Olyan alaptípusokat keresünk, melyek egymástól nem csak elkülöníthetők, de egymással szembe is állíthatók. A meseszövegek azonban nem kell, hogy mindenáron beleférjenek egy-egy rubrikába, sőt ezen elvont alapsémák között mozognak, ezek között átmeneteket képeznek, hol erősebben, hol kevésbé kötődnek ezekhez.

Ha megfogalmazzuk a mesék kialakulására vonatkozó elképzelésünket, ezt azért tesszük, mert ez munkánk minden részletét befolyásolhatja – akaratlanul is. Propp egy „Sárkányölő” jellegű mesét gondol minden mese alapjának. Ezt úgy képzelhetnénk el, hogy volt egy ilyen tartalmú és formájú elbeszélés-típus, mely az idők folyamán magába szíva többféle hatást, tágult, majd differenciálódott. Mi épp ellenkezőleg képzeljük. A hősmese (tulajdonképpen +X) erős kapcsolatot mutat néhány másik hősi epikai műfajjal. Az áldozatról (-X) szóló mesék, olyan helyeken, ahol élő rítusokkal és ezek textusaival összevethetők, párhuzamokat mutatnak bizonyos rituálékkal (vö.: Meletyinszkij 1982, 166-188). Van egy harmadik nagy csoport, mely ezekkel nem mutat egyértelmű tartalmi kapcsolatot. Mi ezek alapján inkább úgy képzeljük, hogy különféle tartalmú narratívák valamilyen külső jegyek (pl. terjedelmi hasonlóság) és néhány tartalmi jegy (pl. X > X+) alapján közelíteni kezdtek egymáshoz, majd hasonló formai struktúrába rendeződtek, mely még inkább megkönnyítette az átjárhatóságot a különféle jellegek számára.


Bibliográfia
Jason, Heda 2000. Motif, type and genre. A manual for Compilation of Indices & A Bibliography of Indides and Indexing. FFC 273
Kovács Ágnes 1979. A hősmese. Ethnographia 90. 457-479.
Meletinskij, Jeleazar M. 1969. Problemy strukturnogo opisanija volšebnoj skazki. In: Meletinskij, J.M. − Nekljudov, E.S. – Novik, E.S. – Segal, D.M. (szerk.) Trudy po znakovym sistemam. 4. 86-135.
Meletyinszkij, Jeleazar M. 1982. A mítosz poétikája. Budapest.
Meletyinszkij, Jeleazar M. 1999. A mese strukturális-tipológiai kutatása. In. Propp, V.J. A mese morfológiája. 155-197. Budapest.
MNK 2: Magyar népmesekatalógus. 2. A magyar tündérmesék típusai (AaTh 300-749). Összeállította és a bevezetőt írta: Dömötör Ákos. Budapest. 1988.
Lévi-Strauss, C. 2001. Strukturális antropológia. I-II. Budapest.
Propp, Vlagyimir Jakovlevics 1999. A mese morfológiája. 2. javított kiadás. Budapest.
Voigt Vilmos 1972. A folklór alkotások elemzése. Budapest.

Jegyzetek:

[1] Ezzel a rövid tanulmánnyal Vlagyimir Propp emlékének adózunk. Egy olyan kérdést vizsgálunk meg, amelyet Propp a Morfológiában vetett fel, későbbi követői és kritikusai közül azonban leginkább csak Meletyinszkij próbált meg továbbgondolni.
[2] Geroge Lucas A mese morfológiájából írta már antropológiai szakdolgozatát is.
[3] Ebben talán Lévi-Strauss hatását láthatjuk (vö.: Lévi-Strauss 2001, 173).
[4] Melyetyinszkij jelölési rendszere annyiban tér el a nálunk használttól, hogy ő a mínuszt a betű fölötti vonallal jelöli, míg a + nála jelöletlen, mi gépeléstechnikai okokból nem tudtuk ugyanezt a jelölést átvenni, azonban a lényegen ez mit sem változtat.
[5] „A funkciók megoszlása a szereplők között” fejezetben Propp az ellenfélnél hozza a Б funkciót, a hősnél azonban nem jelöli a П funkciót. (az 1999-es kiadásban a segítőtárs funkciójánál tévesen З szerepel az Э betűjel helyett).
[6] Mi az ábrát Voigt Volmostól (1972, 339) vettük át.
[7] Az Aarne-Thompson féle felosztás hét alaptípusból háromnál egyébként a szereplőket, illetve ezek egy-egy attribútumát tartja meghatározónak: 1. csodás ellenfél (az MNK 2-ben: A szörnyetegről szóló tündérmesék); 2. csodás férj / feleség (Csodás feleség, férj vagy elvarázsolt testvér (MNK 2)); 4. csodás segítőtárs (Természetfeletti segítőtárs (MNK 2)).



[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]