PALIMPSZESZT
18. szám --[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]

Kasza Péter:
Válogatás Brodarics István
szerémi püspök levelezéséből

( 1 )
[1526] január 28.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uram! A pecsétről úgy határoztak, ahogyan arról főtisztelendő uram a nagyságos Trepka úrtól, a király követétől értesült. Mégsem történt semmi csak az, hogy ma, január 28-án azt a pecsétet visszaadták a nagyrabecsült, főtisztelendő esztergomi érsek úrnak, aki – úgy gondolom - nem fogja azt sokáig magánál tartani, hanem véleményem szerint úgy fog cselekedni, ahogyan arról főtisztelendő uram Trepka úrtól már értesült. Isten a tanúm, hogy szavakkal ki sem tudom fejezni, mily nagy tisztelettel és szeretettel és milyen őszinte érzéssel viseltetem főtisztelendő uram iránt, és azt kívánom, és minden fohászommal azért könyörgök, hogy jöjjön el végre-valahára az az idő, amikor lelkemnek ezt a hő szeretetét valóban kimutathatom.

Híreink vannak Rómából: A fejedelmek valamennyi tárgyalása, úgy Hispániában, mint Rómában és máshol is a keresztény világban, arra mutat, hogy teljes egészében létre fog jönni az általános béke. Mivel eddig úgy tűnt, hogy ennek megkötése előtt bizonyos akadályok tornyosulnak, annak érdekében, hogy ezek minél könnyebben elháríthatóak legyenek, meghosszabbították a fegyverszünetet, amelynek lejárta két hónap múlva volt esedékes. A különböző emberek által írt valamennyi levélből kiviláglik, hogy a béke a legkeresztényibb király szabadon bocsátásával együtt valósul majd meg.

A navarrai király, akit a császár, mint foglyot ajándékozott Pescara márkinak, és akit a páviai várban őriztek, a márki halála után, őreit megvesztegetve, megszökött. Korábban már százezer dukátot kínáltak föl váltságdíjul Pescara márkinak. De mivel ő többet követelt, és időközben utolérte a halál, a király ily módon nyerte vissza a szabadságát. Azt írják, hogy Columna kardinális rossz viszonyban van a mi legszentségesebb urunkkal. Nagyjából ezek azok a Rómából származó hírek, amiket említésre érdemesnek tartok. Itt nálunk, az udvarnál és az országban is, ugyanaz folyik, mint máskor.

Előkelőinknek az az oly régóta várt gyűlése talán számunkra is valami kedvező dolgot eredményezhet. Csaknem elfeledtem, hogy követünk, Marsupinus Ferenc azt írja Rómából, hogy a törökök hatvan háromevezősoros gályát szereltek fel, de még nem tudni, hová küldik őket. Akad azonban néhány nagytekintélyű férfiú, aki úgy véli, hogy ezt azért teszik, hogy a magyarokban eloszlassák az ellenük indítandó szárazföldi háború gyanúját.

Alázatosan ajánlom magamat és szolgálataimat főtisztelendő uramnak, és kérem, bocsássa meg, hogy e levél is más keze által íródik, mivel még mindig nem épültem föl teljesen szemgyulladásomból. Éljen jó egészségben.

Kelt Budán, január 28-án.

Acta Tomiciana VIII. 25. Nr. 11.

( 2 )

[1526] szeptember 6.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak és Andreas Criciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uraim! Szolgálataimat ajánlva stb. Úgy hiszem, hogy a hír, mely kiváltképp balszerencse esetén szokott igen gyors lenni, meg fogja előzni a török császárral való szerencsétlen összecsapásunkról szóló mostani levelemet. Ó, sohasem voltunk még oly balgák, mint akkor, midőn nem kezdtünk a törökkel béketárgyalásokat, jóllehet uraságtok nemcsak javasolták ezt, de buzdítottak és kértek is minket erre. Jelen voltam e tragikus ütközetben. A mieink alig 20 ezren voltak, az ellenség viszont közel 200 ezer főt számlált, igaz, csak 80 ezren voltak hadrafoghatók. Nekünk kevés hadi eszközünk volt, ráadásul az is rossz állapotban, ő azonban [Szulejmán] inkább közel 400 ágyúja, mint egyéb hadi felszerelései miatt volt túlerőben ellenfelével szemben. Szétvertek és megszalasztottak bennünket, miután csaknem teljesen elvesztettük a közel 10 ezer főnyi gyalogságunkat, és táborunkat is elfoglalták, minden hátrahagyott hadi eszközünkkel egyetemben.

A királyi felség hollétéről, akinek csatától való távolmaradásába a mieink semmi módon nem egyeztek bele, jóllehet [testőröket] rendeltek mellé, hogy azok - ha a hadrend fölbomlana - testi épségéről gondoskodjanak, még mindig semmi biztosat nem tudni. Én azonban még mindig bizakodom. A főméltóságok közül igen sokan odavesztek. A püspökök közül a pécsi, a győri, és állítólag még egy harmadik, de még nem tudjuk, kicsoda, azt hiszem, a váci püspök. Azt mondják, az esztergomi érsek úr életben van, de én kételkedem ebben. Úgy el volt ugyanis gyengülve, hogy alig bírta megülni a lovat. A világi urak közül, mint mondják, (magam ugyanis nem láttam őket elesni) odaveszett Sárkány úr, Szécsy Tamás, Paksy János. A szepesi ispán úrról még mindig bizonytalanok a hírek. A magyar hadsereg zöme még mindig épségben van, megítélésem szerint nem sok lovas veszett oda, nem látták ugyanis érdemesnek, hogy harcoljanak a megszámlálhatatlanul sok ágyú ellen, mivel azok ellen mit sem értek lándzsáink, sem kopjáink sem egyéb szálfegyvereink.

A török, miután ily ragyogó győzelmet aratott, Buda felé nyomul előre, hogy Budát és az egész országot elfoglalja, mivel nincs erő, ami ellenállna, minthogy mindenki szerteszéledt, és bizony alig van remény a harc újbóli fölvételére. A cseh segédcsapatok, akik a cseh kancellár úr vezetésével érkeztek, hazafelé indulnak, attól tartva, hogy odahaza valami mozgolódás támad. Mi itt vagyunk Pozsonyban, a felséges asszonnyal, de csak igen kevesen: a márki úr, a horvát bán őméltósága, aki a harcból tért meg, Thurzó uram és a veszprémi püspök úr. A többi urat, aki életben maradt, szintén ide hívták össze. Magam tegnap este csatlakoztam hozzájuk, igen sok veszedelmet állva ki útközben: ugyanis a mieink (a csehekről beszélek) elfogtak, és csak váltságdíjért engedtek szabadon.

Ami a király biztonságát illeti, semmit sem mulasztottam el, amiről előre gondoskodni lehetett. Előkelő férfiakat jelöltem ki, hogy semmi mással ne törődjenek, csak a királyt védelmezzék. Sehogyan sem tudom magammal elhitetni, hogy a király meghalt. Hogy valójában mi a helyzet, az holnap vagy a holnapután derül majd ki. Mindezekről azért írtam bővebben, jóllehet igen kimerült vagyok, hogy uraim megismerjék az igazságot erről a csatáról, amely valóban úgy esett, mint írom, és hogy a királyi felségnek, a mi legkegyelmesebb urunknak beszámoljanak eme szerencsétlen eseményről. Ő pedig, ahogy tud, méltóztassék gondoskodni erről az országról. Kristóf uramnak bocsánatát kérem. A követ gyors távozása miatt nem tudtam úgy írni őnagyméltóságának, mint szándékomban állt. Ezeket is alig írhattam le. Magam a legnagyobb szükségbe jutottam, elvesztvén püspökségemet, pécsi prépostságomat, és már esztergomi kanonokságom is veszélyben forog, nem hiszem, hogy 15 napnál tovább megtarthatom. Ezenkívül elvesztettem minden javamat, amely részint a táborban, részint Budán volt. Egy szál köpenyben és csizmában menekültem, uraim és barátaim oltalmához kellett folyamodnom, akik közt is uraimat az elsők közé számítom. De ezekről majd máskor. Alázatosan ajánlom magamat a legkegyelmesebb királyi felség, uraim és a palatinus úr kegyelmébe. Éljenek a legjobb egészségben.

Kelt Pozsonyban szeptember 6-án.

Acta Tomiciana VIII. 220-221. Nr.182.

( 3 )

1527. április 3.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

-Főtisztelendő és nagyrabecsült uram! Szolgálataimat ajánlom és sokszor üdvözlöm. Pozsonyból - ahol az elmúlt hónapokban a felséges asszonynál, az én legkegyelmesebb úrnőmnél voltam, illetve Dévény várában, amely Bornemissza úr tulajdona - hazatértem a legutóbbi országgyűlésre, és a királyi felség, az én legkegyelmesebb uram [Szapolyai János] szívélyesen fogadott, mint akiről tudja Őfelsége, hogy még akkor is, amikor Pozsonyban voltam, egyáltalán semmiféle olyan ügyben nem vettem részt, ami az országnak bármiképpen ártalmára lehetne, és csupán a két nép és a két fejedelem közötti béke és kölcsönös barátság szószólója voltam. Mindezekről részben már ezen viszálykodás kezdete táján írtam, és most részletesebben írok még főtisztelendő uramnak, a przemy¶li püspöknek, így azt kérem, hogy a többit méltóztassék tőle megtudakolni, bár vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem nem tűnt tanácsosnak levélben megírni. Nincs kétségem afelől, hogy miután ezekről értesült, főtisztelendő uram nem helyteleníti majd eljárásomat. Értesültem ő királyi felségétől, hogy ő szent királyi felsége [Zsigmond],valamennyiünk legkegyelmesebb ura üzent neki az én érdekemben. Tudom, hogy ez részint a királyi kegynek és nagylelkűségnek, részint pedig főtisztelendő uram irántam tanúsított páratlan szeretetének és jóindulatának a következménye. Ezért határtalan és a tőlem telhető legnagyobb hálával adózom neki, aki eme rengeteg sorscsapás közepette sem szűnik meg pártfogásával és kegyelmével elhalmozni engem. Ha a legjobb és leghatalmasabb Isten lehetőséget ad hálám kifejezésére és főtisztelendő uram ezen irántam tanúsított jótéteményeinek viszonzására, azon leszek, hogy tapasztalja: nem vagyok háládatlan szolgája. A legalázatosabban kérem, hogy a továbbiakban se szűnjön meg kegyeiben részeltetni, és úgy saját, mint királyának ajánlása révén segíteni, és reményvesztett szolgáját, aki magas méltóságát - melyre nagyrészt általa emelkedett – inkább balsorsa, mint valamely bűne miatt vesztette el, támogatni. A többi [úgy van], mint azt már a przemy¶li püspök úrnak megírtam. Kívánom, hogy főtisztelendő uram éljen a legjobb egészségben.

Kelt Budán 1527. április 3-án

Főtisztelendő uram alázatos szolgája, Brodarics István szerémi püspök

Még nem küldtem el a levelet, amikor odaküldték Statilius urat, akitől főtisztelendő uram bővebben értesülni fog az én ügyeimről és az ország helyzetéről. Hasonlóképpen Erasmus úrtól is, akit mint igen kedves barátomat ajánlom különös figyelmébe. Antonius Salvia Florentinus bizonyos ügyét is alázatosan főtisztelendő uram figyelmébe ajánlom, amit ő maga fog előadni. Rákényszerülök, hogy barátaim érdekében talán tolakodó legyek. Nézze el nekem főtisztelendő uram.

Acta Tomiciana IX . 111-112. Nr. 109.

( 4 )

1528. április 23.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uram! Szolgálataimat ajánlom. Főtisztelendő uram szolgáit semmi mással nem vádolhatom főtisztelendő uram előtt, mint a mindenféle szolgálattételt és a tiszteletet illetően irányomban, mértéken felül gyakorolt túlzott buzgalommal. Gyarapítsa ez is főtisztelendő uramnak az eddigi irántam tanusított roppant jóindulatát és számos jótéteményét. Az Úr viszonozza főtisztelendő uramnak, mivel én képtelen vagyok, magam pedig, amíg csak élek, örökké hálás leszek, és ha valaha valamiképp módomban áll majd, viszonozni fogom főtisztelendő uram szolgáinak, barátainak és rokonainak.

Az én legfelségesebb és legkegyelmesebb uramnak ügyeiről még semmit sem írhatok, majd Tarnowból. Elfelejtettem megmutatni főtisztelendő uramnak valamit - amikor nála voltam, és ezekre a dolgokra terelődött a szó -, amire a minap bukkantunk véletlenül egy olasz nyelven írt könyvecskében, amikor a főtisztelendő ploczki érsek úr könyvtárában föllapoztunk valamit, és amelyet most úgy ahogy van, szóról szóra lemásolva elküldök uraságodnak. Az ploczki érsek úr ugyanis igen nagyon kérte, hogy mutassam azt meg uraságodnak, de mint mondtam, elfelejtettem. Én, hogy az igazat megvalljam, amikor láttam ezeket az olasz verseket, bár nem igazán tartozom azok közé, akik az ilyet nagyra szokták értékelni, mégis erősen elcsodálkoztam, mikor hirtelen eszembe jutott, hogy minden titkos iratban, amiben a legfelségesebb János királyról írtam, vagy amelyekben a király írt önmagáról, a kalocsai érsekkel egyetemben, a Q-betűvel jelöltük János királyt, úgyhogy azon nyomban megmutattam ezt a plocki érsek úrnak egy ott levő titkos iratban, aki nem kevéssé csodálkozott rajta. Nem nehéz ugyanis kikövetkeztetni, hogy kire utal az első vers. Az utána következőket viszont nem értem. Ugyanis Davus vagyok csupán, nem Oedipus. De azok, amelyeket úgy tűnik, hogy értünk, bár ne lennének egy beteg puszta álomképei, amint ő mondja, de bármik legyenek is, számunkra a főtisztelendő úrral együtt valamelyes vigasztalást nyújtottak oly sok rémség közepette. Én magam, jóllehet semmi biztos reményt nem látok, mégis úgy látszik, hogy nem ezek miatt a kis semmiségek miatt, de magam sem tudom, milyen okból, nem csüggedek el teljesen. Ám ilyen fajta bizonytalan reményre nem szándékszom bábeli tornyot építeni, de - amennyire rajtam áll - igaz és megbízható tanácsokat fogok adni és követni. Főképp ezeket akartam főtisztelendő uram [a plocki érsek] parancsára főtisztelendő uram tudomására hozni, akinek kegyelmébe alázatosan ajánlom magamat és szolgálataimat, és azt kívánom, hogy éljen egészségben és boldogságban. Jó víz helyett szívesebben innék jó bort, de a Szerémség elvesztésével az is odalett.

Kelt 1528. április XXIII.

Acta Tomiciana X. 207. Nr. 218.

( 5 )

1528. április 25.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uram! Szolgálataimat ajánlom. Éppen azon a napon, amit főtisztelendő uram megjelölt, érkeztem meg Tarnowba, ő királyi felségéhez, az én legkegyelmesebb uramhoz, ahol főtisztelendő uram birtokán, jószágán és valamennyi javain úgy fogadtak, hogy ami a szeretetet és a szívélyességet illeti, úgy éreztem, otthon vagyok, a pompát és a fényűzést illetően viszont főtisztelendő uram, a krakkói püspök házában és birtokán, amiért is, valamint más főtisztelendő uramnak irántam tanúsított rendkívüli kegyeiért és jótéteményeiért, nem késlekedem örökös hálával adózni főtisztelendő uramnak, és kérni az Urat, hogy ő viszonozza, mivel én meghálálni nem tudom.

Őfelségét, aki engem igen nagy örömmel és jóindulattal fogadott, egészségesnek és jókedvűnek találtam. Kegyes szívvel vette főtisztelendő uram magaajánlását és sajnálkozott rossz egészségi állapotán. A többi dologról majd holnap írok, ugyanis azt remélem, hogy az a levél gyorsabban eljut majd főtisztelendő uramhoz, mint ez.

Stanislaus úr, főtisztelendő uram parancsa szerint, a legnagyobb jóindulattal viseltetett irántam. Azt hiszem, hogy ő, szolgálatai miatt, az én közbenjárásom nélkül is, kedves és megbecsült szolgája főtisztelendő uramnak. A legalázatosabban kérem, hogy a nekem tett szolgálatait tekintetbe véve méltóztassék valamiképpen még növelni iránta korábban is tanúsított kegyeit, amit én magam is igyekszem majd minden módon megszolgálni főtisztelendő uramnak, kinek kegyelmébe a legalázatosabban ajánlom magamat és szolgálataimat. Éljen boldogan.

Tarnowból 1528. április XXV.

Acta Tomiciana X. 209. Nr. 221.

( 6 )

1528. július 18.
Frangepán Ferenc és Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült urunk! Üdvözletünket küldjük és szolgálatainkat ajánljuk. Az elmúlt napokban őfelsége, a mi legfelségesebb és legkegyelmesebb urunk, másodikként ideküldte a szerémi püspököt is miként ezt annak leveléből főtisztelendő uram megtudhatta. Így most ugyanazon ügy miatt vagyunk itt mind a ketten, amelyet legfelségesebb urunk nevében főtisztelendő urunkkal és a méltóságos és nagyságos krakkói várnagy úrral és kancellárral stb. egyaránt meg kellett tárgyalnunk.

Mivel pedig főtisztelendő uramat nem találtuk itt, az egészet a várnagy úrnak adtuk elő. Ő jelentette ezeket legfelségesebb királyunk akaratából Lengyelország királya őfelségének. Ezeknek a lényege: legfelségesebb királyunk, mindenekelőtt Isten akaratából, aki valamennyi király lelkét kezében tartja, valamint a mi kettőnk ösztönzésére, hajlik ellenfelével, a legfelségesebb Ferdinánd királlyal kötendő békére olyan feltételekkel, amelyeket reméljük, hogy Ferdinánd király sem fog visszautasítani, ha méltóztatik valamivel többre becsülni a köz üdvét, mint saját személyes vágyait, vagy azon tanácsadóinak javaslatait, akik talán nem mindig azt tanácsolják neki, amit a keresztény közösség érdeke megkíván. Ezekről azonban levélben nem írhatunk nyíltabban; kérjük, hogy azt is, amit írunk, főtisztelendő uram tartsa titokban. Ugyanis még a várnagy úrral is bizalmasan közöltük számos ok miatt, amelyek - ha időnek előtte napvilágra kerülnének - nyilvánvaló veszélyt jelenthetnének legfelségesebb királyunk számára.

Azt, amit a királyunk tesz, nem saját ügyei miatti reményvesztettségtől indíttatva teszi, hanem a közjó iránti igaz elkötelezettségből, mert elhatározta, hogy azt minden személyes érdeke elé helyezi, csakhogy ellenfele rábírható legyen mindarra, amit a tisztesség megkíván. Ebben az ügyben szükség lesz főtisztelendő uram és nem kevésbé a várnagy úr közreműködésére, tekintélyére és bölcsességére. Semmi sem fog történni főtisztelendő uram nélkül, akinek becsületességében, páratlan jóságában és iránta való őszinte szeretetében igencsak bízik uralkodónk. Semmi biztos hírünk nincsen. Úgy véljük, hogy ami közszájon forog, főtisztelendő uram előtt is jól ismert. Kiváltképp ajánljuk magunkat és szolgálatainkat főtisztelendő uram szeretetébe és jóindulatába. Éljen boldogan.

Kelt Krakkóban 1528. július 18-án
Főtisztelendő Uram legodaadóbb szolgái
Frangepán Ferenc barát, kalocsai érsek Brodarics István szerémi püspök

Acta Tomiciana X. 328. Nr. 343.

( 7 )

1528. szeptember 15.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uram! Üdvözletem küldöm és szolgálataimat ajánlom. Mindazokért, amiket főtisztelendő uram irántam való nagy jóindulatában, valamint roppant nagylelkűségében és jószívűségében Tamás úron, kanonokomon és káplánomon keresztül irányomban tanúsított, az Úr, valamennyi jótétemény viszonzója juttasson és adjon méltó jutalmat főtisztelendő uramnak. Én, bevallom, nemcsak viszonzására vagyok képtelen, de arra is, hogy hálámat lerójam. Mégis, ha valaha valami módon képes leszek rá, minden erőmmel azon leszek, hogy főtisztelendő uram iránti háládatosságomat kimutassam. Azon hírek, amelyeket az említett Tamás kanonok révén adtam hírül főtisztelendő uramnak, igazak voltak, és most is azok. Most érkezett vissza Konstantinápolyból a királyi hírnök, aki nemcsak egyszerűen megerősíti értesüléseimet, hanem rendkívüli módon erősíti meg, sőt még gyarapítja is azokat.

A hírnök páratlan gyorsasággal, l4 nap alatt ideért Konstantinápolyból. Erről írtam is káplánomnak, de az már elhagyta Krakkót. Megírtam pedig, hogy ezeket a híreket uraságoddal, valamint a nagyságos várnagy úrral is közölje.

Más újság nincs. Nem sokáig időzünk itt, de bárhol leszek is, és bármiképpen végzi majd ügyeimet az Úr, mindenkor a legodaadóbb szolgája leszek uraságodnak, és emlékezetben tartom az irántam tanúsított jóindulatát és kedvességét. Éljen boldogan.

Kelt Bresechben 1528. szeptember 15-én
A főtisztelendő kalocsai érsek úr szintén ajánlja magát főtisztelendő uramnak.
Főtisztelendő uram legodaadóbb szolgája, Brodarics István

Acta Tomiciana X. 377. Nr. 395.

( 8 )

1528. szeptember 23
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uram! Sokszoros üdvözletemet és szolgálataim ajánlását előrebocsátva. A napokban kértem ama bizonyos Tamás úron, kanonokomon és káplánomon keresztül főtisztelendő uramat, hogy méltóztassék irántam való szokott kedvessége és nagylelkűsége szerint mostani szükségemben támogatásával kisegíteni, amire igen kegyesen válaszolt. Most ismét ugyanazt [Tamás káplánt] küldöm főtisztelendő uramhoz, és általa kérem: küldjön nekem 100 forintot krajcárokban vagy másmilyen pénznemben, amit Magyarországon is föl lehet használni. Ha a dicsőséges Isten ügyeinket jobbra fordítja, amire mindenfelől jó remény mutatkozik, és ilyképpen lehetőségem nyílik a pénz visszafizetésére, ígérem, hogy azt teljes egészében, becsülettel, készpénzben vissza fogom fizetni, méghozzá kamatostul, bár tudom, hogy főtisztelendő uram erre - mármint a kamatra - nem szorul rá. Ha mégis másképpen történne, amitől az Úristen őrizzen meg, számítsa főtisztelendő uram ezt az összeget is irgalmasságának egyéb más cselekedetei közé.

Tegnap este, miközben vacsoráztunk, egészen váratlanul megérkezett Laski úr, aki egészen törökké változott, ami öltözékét és hajviseletét illeti, ám a többi, mindaz, amit hírül hozott - és ez nem kevés, ráadásul igen kedvező őfelsége számára – az egy igaz keresztény emberre vall. Többet mond majd ama bizonyos Tamás úr, aki iránt főtisztelendő uram viseltessék tökéletes bizalommal. Kiváltképp ajánlom magamat főtisztelendő uram kegyeibe, Éljen egészségben és boldogságban.

Kelt Tarnow várában 1528. szeptember 23.
Főtisztelendő uram legodaadóbb szolgája, Brodarics István szerémi püspök

Acta Tomiciana X. 383-384. Nr. 400.

( 9 )

1528. szeptember 28.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uram ! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom. Laski úr visszatéréséről, a török császárnál általa kieszközölt örökös békéről, Báthory András seregének szétzúzásáról, neki magának az ecsedi várba való bezárkózásáról biztosra veszem, hogy uraságod már más forrásból értesült. Magam is hírül adtam ezeket uraságodnak káplánomon, Tamás úron keresztül. Hallottuk továbbá azt is, hogy az Erdélyből kitörő Perényi Péter seregének egy részét szétverték, és Maylád, az isteni Lajos király egykori kincstárnoka, ebben a csatában elesett. A bizonyosság kedvéért ezeket most is megerősítjük, valamint azt is, hogy Perényi Péter, nem merve tovább kísérteni szerencséjét az Erdélyből való kitörést illetően, visszavonult, megrémítve a királyi seregtől, amely azon a vidéken csaknem 20 000 olyan rác katonából gyűlt össze, akik egykor a Fekete embernél szolgáltak. Most Radythnak és őkirályi felsége iránt hűséges társainak irányítása alatt állnak. Uraságod ezenkívül arról is értesülhetett, hogy Ferdinánd királynak nem lebecsülendő serege gyűlt össze azon csapatokkal szemben, amelyek a wycheli királyi vár várnagyának, Deák Simonnak vezetése alatt állottak, és közöttük sor kellett kerüljön az összecsapásra. Most, épp ebben az órában érkezett egy hírnök őfelségéhez, egy igen magas állású személy, aki jelen volt az ütközetben, és mindent a saját szemével látott: a mieink azt a sereget teljesen szétverték, táborukat pedig, ahová megfutamodásuk után menekültek, elfoglalták és kirabolták; csaknem mindenkit megöltek, akit a táborban találtak, és az összes ágyút, méghozzá igen szépeket, megszerezték. Ez a sereg Pál esztergomi érsek, Tamás egri püspök, Thurzó és a nádorispán, valamint az ellenpárt más urainak katonáiból, továbbá Kassa és más városok csapataiból gyűlt össze, és volt még ott 400 lándzsás német is. A csata előtt a mieink győzködték őket, hogy kerüljék el az összecsapást, ne folyjék oly sok testvéri, keresztény vér, amire azok, ahogy a hírnök mondja, igen gőgösen és kevély módon válaszoltak, sértésekkel és a ocsmány gyalázkodással toldva meg azt. Ezeket akartam úgy, ahogy én hallottam, főtisztelendő uram tudomására hozni, akiről tudom, hogy azon szeretete és jóindulata miatt, amellyel legfelségesebb királyom iránt viseltetik, szívből örvendeni fog ezeknek a híreknek. Ajánlom szolgálataimat különös figyelmébe. Éljen boldogul.

Tarnow várából 1528. szeptember 28-án
Főtisztelendő uram legodaadóbb szolgája, Brodarics István

Váratlanul érkezett egy másik követ is Homonnai Ferenctől, aki mindezeket megerősítette. Megérkezett Tornai Jákob úr levele is, amelyben leírja: hírül hozták neki Erdélyből, hogy Perényi Péter 800 lovasát legyőzték, valamint hogy elhozták Erdélyi Ferencnek és a föntebb említett Mayládnak a fejét.

Foglalatosságaim miatt kényszerültem ezeket más kezével íratni, amiért elnézést kérek.

Más hírek is érkeztek, amiket azonban nem merek megerősíteni. A szlavón részek környékén a zágrábi püspök, a leghűségesebb magyar, Bánffi János és még néhány más, úgyszintén a királyunk érdekében szervezkedő ispán csapatai megverték a cseh király seregeit.

Acta Tomiciana X. 387-388. Nr. 406.

( 10 )

1528. október 28
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő és nagyrabecsült uram! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom. Visszatért Tamás úr főtisztelendő uramnak a kéréseimre vonatkozó roppant kedvező és igen szívélyes válaszával. Az Úr adja, hogy főtisztelendő uram más jótéteményei mellett ezt is megszolgálhassam, amit minden erőmmel meg fogok kísérelni, amíg csak élek. A közügyekről nem tudok mást írni, mint amit már többször is írtam, és elég részletesen hírül adtam. Úgy vélem, világosan látszik, merre tartanak az események. Bárcsak a kívánt és a keresztény közösség számára üdvös végkimenetelük adódna!

Őfelségével [Zsigmonddal] kapcsolatban tudomásom van arról, amit uraságod hírül ad, és amelyet jelenlétemben úgy, mint az üzenet szólt, Tamás úr előadott őfelségének [Szapolyai Jánosnak]. Őfelsége hálás szívvel fogadta. Őfelsége tudja, igaz hogy: Aggódó féltéssel van tele a szeretet. Látja azt is, hogy a dolgok főtisztelendő uram iránta érzett páratlan szeretete miatt haladnak előre. Mégis szükséges lenne, főtisztelendő uram, hogy azokról a titkos ügyekről pontosabban értesüljünk; ezért kérem főtisztelendő uramat, hogy némely dolgokat valamivel egyértelműbben adjon értésünkre, amit nyugodtan megtehet ezen titkos jelek révén, amelyeket kizárólag emiatt küldök el főtisztelendő uramnak. Főtisztelendő uram méltóztassék megbocsátani őfelségének, ha ő teljesen elvesztve minden reményét az ellenfelével kötendő méltányos megegyezésre, olyan módszerekkel kényszerül majd visszaszerezni a jogtalanul elfoglalt országot, amilyenekkel tudja. Őfelsége tudja, hogyan vélekedem erről, de főtisztelendő uram is sejtheti abból, amiről vele oly sokszor beszéltem. De nem tudom, hogy az én véleményem vagy tiltásom [érdeme-e], ha csak annyit mérlegel, hogy inkább akar majd szerencsétlenül és nyomorultul élni örökös száműzetésben, mint azoknak támogatásától segítve uralkodni ebben az oly nemes és gazdag országban, akik csupán azért vannak mellette, hogy akaratát teljesítsék. Tisztában vagyok vele, hogy főtisztelendő uram értesült mindarról, amit írok, és abból is teljes egészében megtudhatott mindent, amit Strysumból e hónap 21-én írtam főtisztelendő uramnak.

Ma, e hónap 28-án érkeztünk meg ide Homonnára épen és egészségesen, ahol mindenfelől csupa kedvező hírt kaptunk. Úgy tapasztaljuk, hogy az ellenségnek semmiféle serege nincs az ország egyetlen részében sem, kivéve hogy Bécs közelében állomásozik 2000 lovas és gyalogos, de azok is rosszul vannak fizetve. Őfelségének viszont, mihelyst ideért, máris több ezer lovas és gyalogos állt a rendelkezésére, akikkel könnyen felülkerekedhetne az ellenségen. De bár soha a peliumi berekben... ahogy a régi szólás tartja. Amit főtisztelendő uramnak írok, hasonlóképp szánom uramnak, a tekintetes várnagy úrnak és prefektusnak is. Ezennel különösképp ajánlom szolgálataimat főtisztelendő uramnak, valamint a várnagy úrnak is. A főtisztelendő kalocsai érsek úr is ajánlja magát. Éljen boldogan.

Homonnáról 1528. október 28-án
Főtisztelendő uram legodaadóbb szolgája, Brodarics István szerémi püspök

Acta Tomiciana X. 419. Nr. 435.

( 11 )

1529. szeptember 29.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak és Christoferus Szidloviciusnak

Főtisztelendő uram, méltóságos és nagyságos uram, nagyrabecsült uraim! Üdvözletem küldöm és szolgálataimat ajánlom. Pár nappal ezelőtt érkeztünk ide a legkeresztényibb király követével, őfelsége akkor még Visegrádon tartózkodott, ahová a korona visszaszerzése érdekében utazott, majd miután azt visszaszerezte és Visegrád várát gondosan megerősítette, visszatért. Nem kevés nemesúr van a környezetében, többek közt a nagyságos Bánffi János úr, a kitartó hűségnek egyedülálló példája. Őfelsége valamennyi nemes és országlakos számára országgyűlést hirdet a boldog Lukács evangélista ünnepére.

A császár [Szulejmán] a napokban Pozsony környékén volt. Az erősségek, amiket vagy elfoglaltak vagy a németek maguk hagytak el - többek között Óvár is - királyunk kezére kerültek. Úgy gondoljuk, hogy a szultán már Bécs körül járhat, ha ugyan nem messzebb. Ma hírt kaptunk, hogy Bécs alatt a törökök rajtaütöttek 7000 németen, és közülük 6000-et levágtak. Pál érsek úr menlevélért könyörgött a császárnak [Szulejmánnak], és miután ezt megkapta, a császárhoz indult, vagy készül indulni. Állhatatosan könyörgött őfelsége kegyeiért, amit ezidáig nem nyert el, hacsak valamiképp a császár közbenjárásával meg nem szerzi, amit alig hiszek. Úgy gondolom, hogy a császár, miután feldúlta és fölégette Ausztriát, akár összecsapott Ferdinánddal, akár nem, vissza fog indulni, mégpedig rövidesen. Perényi Péter a császárnál van.

Hogy mi történt Nádasdy Tamás budai várnaggyal, egykori tanítványommal, arról nagyméltóságú uraim értesülhettek. Ő ugyanis, amikor fogságba esvén semmiképpen sem menekülhetett a halál torkából, és a király sátorához futva, a király lábaihoz vetette magát, elnyerte urunk kegyelmét, és valóban a kegyelmét, ugyanis őkirályi felsége páratlan kegyekkel halmozza el, kiváltképp amiatt, mert Ferdinánd királyhoz mindhalálig hűséges volt, és Buda várát oly rendkívüli gondossággal védelmezte és erősítette, hogy egyöntetű vélemény szerint az isteni Mátyás király halála óta nem volt a budai várnak jobb őrizője.

Nagyságos Lodovico Gritti úr, a bizonyosan a legnagyobb bölcsességben járatos és a király előtt is felette kedves férfiú itt van. Tegnap kapott levelet atyjától, a Velencei Köztársaság legkegyelmesebb dózséjától, amelyben azt írja, hogy Károly császár Itáliában, Placentiában van, de csak igen csekély sereggel. Mindösszesen 7000 fegyveressel érkezett Genovába, Németországból vár még l2 000 embert, a szövetségesek azonban szárazon és vízen egyaránt hatalmas sereggel rendelkeznek. Azt is írja, hogy a legkeresztényibb király beleegyezett a császárral kötendő békébe. Fiai Margit úrnőnél maradnak Flandriában, amíg 2 millió aranyat ki nem fizetnek értük.

Alázatosan ajánlom szolgálataimat uraságtoknak és kérem hogy ajánljanak a kincstárnok úr és a supparius úr figyelmébe. Éljenek a boldogan.

Kelt Budán 1529. szeptember 29-én
Főtisztelendő és nagyságos uraim legalázatosabb szolgája: Brodarics István szerémi püspök

Engem a szokásos betegségem gyötör. Most is, mialatt ezeket írtam, úgy az oldalamat, miként a gyomromat is igen heves fájdalom kínozta. Úgy gondolom, hogy semmiképpen sem tudnám vállalni azt a terhet, amelyet őfelsége, az én legkegyelmesebb uram rám akar helyezni, és amelyről őfelsége sokat tárgyalt velem a napokban személyesen és barátai útján is. Bármilyen helyzetbe is fog juttatni az Isten, és ha hogylétem engedi, akár egészségesen akár betegen, mindig a legállhatatosabban megőrzöm uraságtok iránti nagyrabecsülésemet. Ezt a levelet, amit a mostanival küldök, kérem hogy küldjék el a marsall úrnak vagy legalább Visnicébe.

Acta Tomiciana XI. 274. Nr.361.

( 12 )

1529. október 12.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak és Chrtistopherus Szidloviciusnak

Főtisztelendő uram, nagyságos és méltóságos uram, nagyrabecsült uraim! Üdvözletem küldöm és szolgálataimat ajánlom. Semmi új hírünk nincsen azonkívül, amit a legutóbbi levélben megírtam. A császár [Szulejmán] még mindig igen keményen ostromolja Bécset. Úgy értesültünk, hogy sok ezer harcos van a városban, a zólyomi ispán, Johannes Katzianner és mások vezetésével. De azt gondolom, hogy azokról, akik Bécsben vannak körülzárva, uraságtok jobb értesülésekkel rendelkeznek, mint mi.

Elküldöm uraságtokhoz Ferdinánd királynak a császárhoz [Szulejmánhoz] és Ibrahim basához [küldött] levelének hiteles példányáról készült másolatot.

A császár [Szulejmán] erősen meghagyta Sandacusnak,akit eszközökkel és pénzzel hagyott itt hátra, hogy minden hajót, ami a felsőbb részek felől érkezik a Dunán, vizsgáljanak át, és ha azon magyar foglyokat vagy a magyar korona alá tartozókat találnának, bocsássák őket szabadon. A vizsgálat elvégzésével és a foglyok kiszabadításával a király és Sandacus embereit bízták meg. Ma 360 férfit, asszonyt, fiút és leányt találtak és szabadítottak ki. Semmilyen fenyegetéssel vagy tilalommal nem lehet ugyanis elérni, hogy a hajósok azok közül, akik a Dunához közelebb fekvő helységekben laknak, senkit ne ragadjanak el.

Főtisztelendő uram valamint nagyságos uram leveléért és híreiért nem múló hálával adózom, felkínálva uraságtoknak szolgálataimat és alázatosan ajánlva saját személyemet. Mihelyt az Úristen visszavezérli őfelségét Lengyelország királyát, a mi legkegyelmesebb urunkat, kérem, hogy ajánlják őfelsége kegyelmébe legalázatosabb szolgálataimat mostanra és a jövőre nézve egyaránt, és kívánom, hogy uraim éljenek boldogan.

Budáról 1529. október 12-én
Legodaadóbb szolgájuk, Brodarics István szerémi püspök

Kérem ajánlják szolgálataimat a kincstárnok úrnak, Bonar úrnak, a főtisztelendő plocki érsek úrnak és a marsall úrnak. A főtisztelendő kalocsai érsek úr, a kancellár úr és Rincon követ úr is szolgálataikat ajánlják uraiméknak.

Acta Tomiciana XI. 283-284. Nr.374.

( 13 )

1530. január 31.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak és Christoferus Szidloviciusnak.

Főtisztelendő uram, méltóságos és nagyságos uram, nagyrabecsült uraim! Szolgálataimat ajánlom. Január 6-án, 55 nappal azután, hogy Budáról elindultam, az utazás ezer veszedelmét kiállva megérkeztem ide, Velencébe, elég rossz egészségi állapotban. Útközben ugyanis bal lábamra felette erősen rátört a fájdalom, ráadásul ezt követően jobb kezembe is beleállt a fájás.

Itt megtudtam, hogy nyilvánosságra hozták a velenceieknek a pápával, a császárral, Csehország legkegyelmesebb királyával és a milánói herceggel kötött szövetségét, de olyan formában, hogy a velenceieknek lehetőségük legyen emezek ellenfeleivel barátságban maradni; ennek megfelelően legkegyelmesebb királyom iránt igaz barátságot mutattak és mutatnak. A szerződés értelmében a milánói herceget visszahelyezik státusába 300 ezer dukát kifizetése mellett. A pápa és a császár visszakapják, illetve már visszakapták a velenceiek által más alkalommal elfoglalt városaikat, l00 ezer dukát különböző időpontokban történő kifizetése mellett. A ferrarai herceg ügyei Mutinát, Reggiot és a firenzeieket illetően még függőben vannak. A firenzeiek még kitartóan védekeznek. Remélhető, hogy közöttük is egyetértés jön létre. A pápa és a császár jelenleg Bolognában vannak, innen rövidesen Sienaba készülnek indulni, Sienaból pedig Rómába, a császár koronázására, akit (ha Isten is úgy akarja) március 27-én fognak megkoronázni. A császár épp könnyű lázzal küszködik, amit a nátha okoz. A velenceiek előkelő követséget küldtek a pápához és a császárhoz.

Franciaország legkeresztényibb királya Lyonba érkezett; fiai kiadatásának napját március 4-ében határozták meg. Miután Velencében elvégeztem feladataimat, innen Franciaországba utazom, ahonnan április közepe táján készülök visszatérni, és abban, valamint az azt követő hónapban Isten segítségével vagy itt, vagy Pataviában fogom kúrálni magamat. Most sem tudok uraimnak mást írni és nem tudom őket másra buzdítani, mint amire Budáról való távozásomkor biztattam őket. Az az egyes egyedüli dolog, amit úgy látszik, hogy mindenképpen meg kell cselekedni. Magamat és szolgálataimat alázatosan ajánlom uraim kegyelmébe. Éljenek boldogan.
Velencében 1530. januárjának utolsó napján
Főtisztelendő uramnak, méltóságos és nagyságos uramnak legodaadóbb szolgája, Brodarics István szerémi püspök

Kérve kérem, hogy ajánlják szolgálataimat a király, hasonlóképpen a királyné őfelségének, a mi legkegyelmesebb uralkodóinknak.

Miután ezeket leírtam, megtudtam, hogy azért változott meg a császárkoronázással kapcsolatos terv, mert a császár megtudta, hogy ha őt megkoronázzák, a német fejedelmek majd az ő szándéka szerint választanak másik római királyt.

Acta Tomiciana XII. 35-36. Nr.35.

( 14 )

1531. október 18.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Krisztusban főtisztelendő atyám és nagyrabecsült uram! Szolgálataimat ajánlom. A szerencsés győzelemért, amit az Úr kegyeskedett megadni ő szent királyi felségének [Zsigmondnak], a mi legkegyelmesebb közös urunknak, és amelyet főtisztelendő uram méltóztatott nekem levelében leírni, legelőször is a Mindenható Istennek mondok köszönetet, majd teljes szívemből szerencsét kívánok ő szent királyi felségének, uraságodnak és az egész nemes nemzetnek, kérve az Isteni Felséget, hogy gyakran kegyeskedjék ilyen és még nagyobb győzelmekkel és diadalokkal uraságtokat, és minket is velük együtt megörvendeztetni.

Nálunk nincs más újság, ha csak az nem, amit Tranquillus, a királyi titkár hozott, aki ma tért vissza Konstantinápolyból, és amelyről részint Melchior úr, királyi titkár, az ő szent királyi felsége mellé [rendelt] követ fogja tájékoztatni főtisztelendő uramat, részint én, mert azt hiszem, hogy hamarosan uraságtoknál leszek, mégpedig ahogy látom, őfelségének, az én legkegyelmesebb uramnak a szándéka szerint. Most csak annyit írhatok, hogy Tranquillus mindent őfelsége kívánsága szerint intézett ebben a nem csekély fontosságú ügyben. A béke ügyét és minden ehhez kapcsolódó dolgot magammal és szolgálataimmal együtt nyomatékkal ajánlom főtisztelendő uram figyelmébe. Éljen boldogan.

Kelt a pálosok kolostorában az Úr 1531. évében október 8-án

Acta Tomiciana XIII. 324. Nr.344

( 15 )

[Keltezés nélkül]
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő uram! Megírtam már más alkalommal főtisztelendő uramnak, hogy sokkal jobb és a békekötés szempontjából kedvezőbb lenne, ha ellenfelünk, Ferdinánd király, kevésbé sértő kifejezéseket használna leveleiben. Még most is ugyanezt tapasztalom, és világosan látom, de nem értem, hogy mennyiben használ neki az ilyesmi. Most is ez a levél, amelynek ideküldték a másolatát, tele van gorombasággal. Az pedig még inkább tűrhetetlen, amit Ferdinánd magyar alattvalói művelnek, semmibe véve a fegyverszünet valamennyi rendelkezését. Ők ugyanis még most, a szerződés ellenére is csapatokat gyűjtve fosztogatják [azokat a területeket], amelyek soha nem álltak a fennhatóságuk alatt, hacsak valamiképpen akkortól fogva nem, amikor mi Tarnowban voltunk. Mi azonban nem törődve mindezzel, a közjó érdekében türtőztetjük urunkat, nehogy bajaira valami más orvosságot keressen, mint amit minden pillanatban kézben tart. Tranquillus követ úr a török császárnál mindent őkirályi felsége szándéka szerint intézett ebben a nem csekély fontosságú ügyben. A béke ügyét ajánlom főtisztelendő uramnak és azzal együtt magamat és szolgálataimat.

Acta Tomiciana XIII. 324-325. Nr. 345.

( 16 )

1533. február 7.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Főtisztelendő uram, jótevőm, nagyrabecsült atyám! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom. Ne csodálkozzék főtisztelendő uram, hogy a neki írandó leveleim oly hosszú ideig elmaradtak. Nem azért történt ez, mintha megfeledkeztem volna uraságod velem tett jótéteményeiről, melyeket nemcsak életemben, de még halálom után sem lehet soha semmikor kitörölni a lelkemből, hanem azért, mert hosszú ideig távol voltam az udvartól, hogy menekvést keressek pusztuló szülőföldem, a pannóniai Szlavónia számára, és megakadályozzam a leghatalmasabb török szultán átvonulását azon a vidéken, ha ez lehetséges lett volna, és hogy egyúttal megóvjam második hazámat, az egykoron oly híres püspökséggel bíró Pécs városát, ahonnan is nem az enyéimnek, a magyaroknak vagy a szlávoknak, hanem a lengyeleknek a segítségével szabadultam meg a legnagyobb veszedelemből. Amikor ugyanis veszélyben forogtam, és segítségért rimánkodtam, és mikor édes testvéremet kivéve szinte mindenki elhagyott, a védelmemre kelt a lengyeleknek egyedüli és emlékezetemből soha ki nem törölhető pártfogása, az én nagyméltóságú uramnak, Laski Jeromos siradiai palatinus úrnak, az erdélyi vajdának vezetésével. Miközben pedig ezekkel az ügyekkel és feladatokkal voltam elfoglalva, és nem nyílt lehetőségem Lengyelországba írni, az idő alatt [a halál] elragadta tőlem kiváló és szeretett patrónusomat és uramat, a tekintélyes és méltóságos Christophorus Szidlowicius urat, főtisztelendő uram kancellártársát, kinek halálát keserű szívvel megsirattam, ám megmaradt nekem főtisztelendő uram, másik patrónusom, uram és jótevőm, amiért múlhatatlan hálával adóztam a Legnagyobb és Leghatalmasabb Istennek. Így hát, főtisztelendő uram ne méltóztassék azt rossz néven venni, hogy olyan hosszú ideje egyetlen levelet sem kapott tőlem. Úgy gondolom azonban, hogy nem maradt rejtve uraságod előtt, hogyan is állnak jelenleg ügyeink. Kitűzték az óvári találkozás napját úgy a mi, miként a legfelségesebb római király követei és küldöttei számára. Én is csatlakozom a mieinkhez, bár [a feladatra] alkalmatlan vagyok. Ahogy tudom, mindenről tájékoztatni fogják őfelségét, Lengyelország legfelségesebb királyát, a mi legkegyesebb közös urunkat. Ezzel ajánlom magamat és szolgálataimat főtisztelendő uramnak, kit az Isten tartson meg mindig boldognak.

Budán 1533. február 7-én
Főtisztelendő uram legodaadóbb szolgája Brodarics I. szerémi püspök
Uraságod fiainak, a plocki érseknek és a premisli püspöknek is ajánlom szolgálataimat.

Acta Tomiciana XV. 85-86. Nr. 60.

( 17 )

1534. október 9.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Jóságos Isten, micsoda idők köszöntöttek ránk ebben a szerencsétlen és nyomorult országban. A jót vártuk, és most íme itt a zűrzavar. A békét akartuk, de nem jött el. Kifogynék a papírból, ha rendben le akarnám írni főtiszetlendő uramnak mindannak sorát, ami az elmúlt hónapokban vagy inkább hetekben történt. A legfontosabb, hogy Lodovico Grittit, ezt az oly tekintélyes, tiszteletreméltó és oly gazdag férfiút, aki a két király kibékítésére érkezett, a főtisztelendő váradi püspök úr, az akkori erdélyi királyi helytartó meggyilkolása miatt, Medgyes városában körülzárták, végül foglyul ejtették és lefejezték. Fiait a [moldvai vajda] serege és szolgái, az egész kincstárral együtt (amelyet az elfoglalt városban lévő nagy fölfordulás közepette kerítettek kézre) a vajdához hurcolták. Dóczy János kincstartó ugyanolyan módon pusztult el. Batthyány Orbán kapitány Kolozsváron becsülettel őrzik. A magyarok és az oláhok közül szinte mindenki életben van. A törökök közül sokan meghaltak. Szegény Tranquillusunk, Gritti titkára, szintén fogolyként raboskodik. Ez az, ami a napokban történt. A király, az én legkegyelmesebb uram most Erdélybe tart, hogy a tartományt lecsendesítse és engedelmességre kényszerítse. Én is indulok, hogy Thurzó úrral találkozzam a béke ügyében, hátha valami jó sül ki belőle. Az elmúlt napokat is az ő társaságában töltöttem. Különösképp ajánlom szolgálataimat főtisztelendő uramnak. Éljen boldogan.

Váradon 1534. október 9-én
Legalázatosabb szolgája, a szerémi püspök

Acta Tomiciana XVI. 276-277. Nr. 531.

( 18 )

1534. november 12.
Brodarics István Petrus Tomiciusnak

Nem tudom, hogy lehet, hogy uraságodhoz oly ritkán érkeztek meg leveleim, mert még ha nem is túl sűrűn, de írtam néhányszor uraságodnak, különösen amikor fontosabb vagy nyomósabb okom adódott az írásra. Legutóbb is Váradról küldtem egy levelet a marsall úr szolgájával, Gritti és Czibak halála kapcsán, amikor is Dóczy János kincstárnokot lefejezték. Mi, amikor a leginkább reménykedtünk a békében, és úgy gondoltuk, hogy szinte már a kezünkben tartjuk, újra a mélységbe hullottunk, Isten akaratából, akinek tisztelet, dicsőség és köszönet jár mindazért, amivel minket, vétkeinkért és atyáink vétkeiért, kegyeskedik meglátogatni. Ő képes egyedül - megkönyörülve rajtunk - sorsunkat jobbra fordítani. Most a király, az én legkegyelmesebb uram, immár egész Erdélyt lecsillapította és mindent hatalma alá hajtott. Szebent is engedelmességre szorította. Nagyságos Majláth István úr lett az erdélyi vajda fele részben. Azt hiszem, azért rendezték így, nehogy a fogoly Laski úr méltóságán csorba essék. Laski úr elfogásának okáról mit sem tudok (annak fogságba vetését ugyanis velem nem közölték), gyanítom azonban, hogy vétkes volt Czibak úr megölésében és Várad elfoglalásában, amit Gritti parancsára ő hajtott végre. Reméljük azonban, hogy hamarosan kiszabadul, mégpedig tekintélyét megőrizve. Ez ügyben nemcsak Laski úr szolgálatait veszik majd figyelembe, de az oly nemes lengyel nemzetét is, amely oly nagy érdemeket szerzett a mi legfelségesebb királyunkkal és velünk valamennyiünkkel kapcsolatban is. Remélem, ez fog történni. Mivel Thurzó úr megkért, azt hiszem, hogy néhány napon belül találkozni fogok vele, nem messze Esztergomtól: bárcsak szerencsésen és kedvezően [alakulna az ügy]. A pécsi püspökségemben, amit őfelsége, az én uram, nekem adományozott, igen sok nehézséget kell elviselnem épp a mieink miatt, és Isten a tudója, hogy soha nem voltam oly zaklatott lelkiállapotban mint most. Bár beszélhetnék főtisztelendő urammal, ha csak egy órányit is. Semmi más nem foglalkoztat annyira, különösen ha a béke - ami nélkül ez az ország nem menekülhet meg - meghiúsul, mint hogy magamat valami biztonságos helyre menekítsem, és hogy hátralévő éveimet, oly sok gond és viszontagság után, amelyek - legfőképpen Belgrád elvesztését követően, mely bukásunk kezdőpontja volt - szüntelenné, szakadatlanná és örökössé váltak, tisztes nyugalomban éljem le, bármily szerény körülmények között. Úgy gondolom, ezt fogom cselekedni, és minden gondolatom e körül forog. Kérem uraságodat, hogy méltóztassék, mint teszi, kegyeivel és atyai szeretetével elhalmozni. Szívből örülök, hogy visszanyerte egészségét, és biztosra veszem, hogy mostanra egészen megerősödött, amit az Úristen kegyeskedjék megadni. Különösen ajánlom szolgálataimat főtisztelendő uramnak, a plocki érseknek, és kívánom, hogy főtisztelendő uraim éljenek boldogan, és ne feledkezzenek meg rólam, szolgájukról.

Budán 1534. november. 12-én
Főtisztelendő uram legodaadóbb szolgája, a szerémi püspök

Acta Tomiciana XVI. 354-355. Nr. 571

Fordította: Kasza Péter



[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]